A világegyetem tágulása miért nem mutatkozik meg a galaxisokban, vagy a Naprendszerben?

Most tudok csak vele foglalkozni és úgy gondolom megértettem a problémát, idő közben törtem rajta a fejem.

Abból indulok ki, hogy olyan tér, mint amit mi megszoktunk, a konvencionális euklideszi tér valójában nem létezik, az csak egy fikció, a semmi, az üresség, amibe persze rakhatunk koordinátákat, meg irányokat, vektorokat, de a fikció az akkor sem lesz más.

Így mint fikció, bármekkora lehet, végtelen, de üres.

Akkor nyer értelmet, ha beleteszünk valamit, anyagot, aminek tömege van és így jön létre a gravitációs tér, magának a tömegnek a gravitációs vonzása teremti ezt meg, a különböző tömegek kölcsönhatása, egymásra gyakorolt vonzereje.

Egy kicsit úgy képzelem el, mint egy pókhálószövetet, aminek vannak erős fonatai,vannak gyengébbek és elenyészőek. A gravitációs tér ebből fonódik, lehet gumilapnak is elképzelni, de mivel a tömegvonzás minden irányban hat, mégsem csak egy lap ez és nem is fonatokból áll, hanem egy össze-vissza mindenfelé ható erő ez, a különböző tömegű anyagok, amik szerteszét vannak az Univerzumban adják a forrását, valahogy úgy, mint az internet szerverei a hálózatot. Mindehhez legközelebb a Star Wars jellegű elképzelés hasonlít, az erő, persze lehet, hogy pont innen vették, illetve ott nem is magyarázzák ezt túlságosan.

Azt tudjuk, hogy a gravitációs vonzás négyzetesen csökken a távolsággal, ezért a kisebb erők dominálnak az egymáshoz közelebb lévő objektumok között, még akkor is, ha azok ténylegesen kisebbek a távolabbi nagy tömegvonzásoknál.

Hiába nagy a Nap tömege, az emberekhez 'közelebb' van a Föld, ezért annak gravitációja érvényesül.

A Földre a nagy tömege miatt a Nap nyilván ki tudja fejteni a gravitációs vonzását, de a Föld -Galaktika hatás nem érvényesül, mert ahhoz túl távol van, a Nap meg közelebb.

Mivel a Naprendszer tömegének 99 %a a Napban van, ezért a Galaktika arra már tud olyan kölcsönhatást gyakorolni, ami megnyilvánul.

Ez a gravitációs háló állandóan változik, vibrál szinte, hiszen mindenféle irányokban történnek változások, mozgások, de a nagy távolságok miatt minden összegeződik, minden elsimul.

A gravitációs tér természetesen tágul, az által, hogy a világegyetem legszélső objektumai, a kvazárok, meg a többi tőlünk messze lévő objektum halad bele a semmibe, az ürességbe, az elképzelt euklideszi térbe és a saját tömegük által gerjesztik a gravitációt ott, ahol korábban az nem volt.

A gravitáció is csak különböző tömegek közötti kölcsönhatás, vagy nevezzük így, hogy vonzás formájában létezik.

Vagyis ahol nincs anyag, ott nincs gravitáció és tér sincs, mert a tér az valójában a gravitációs vonzás.

Ekkor már elképzelhető, hogy a távoli kvazárok gravitációs hatásai a Naprendszerre semmi módon nem befolyásolnak hatást, illetve az az irdatlan távolság négyzetével olyannyira lecsökken, hogy semmit sem számít számunkra és a galaktikánk számára sem.