Ha a matematika, fizika, kémia csak leírják a dolgokat, akkor mi az, ami valójában létezik?

Nem, nem vagyunk tudatlanok.

A matematika és a fizika jól leírja a részecskék viselkedését. Az, hogy nem tudjuk megnézni, kézbe venni vagy megszagolni a részecskéket, nem jelenti azt, hogy ne ismernénk a viselkedésüket.

Vannak más műszereink, amelyek a saját érzékszerveinknél sokkal pontosabbak.

A kérdés eléggé összetett önmagában is. Végigolvastam az összes eddigi választ, elég változatosak, és nem rosszak.

A helyzet az, hogy amit létezőnek föltételezünk, azt az alapján tesszük, hogy érzékszerveinkkel érzékeljük, vagy mérőműszerek segítségével detektáljuk.

Ennek alapján tehát egyöntetűen kijelenthető, hogy ami a valóságban az emberek számára létezik, az ugyanaz, mint amit érzékelni vagy mérni tudunk.

A leírásmódról: a valóság, annak ellenére hogy (többnyire)mérhető, a pontos törvényszerűségek nem állapíthatóak meg. Ennek több oka van, többek között a mérési pontatlanság, amely csak adott hibahatár alá szorítható (kb. nyolcféle mérési hibát lehetne felsorolni), vagy éppen a mért jelet terhelő zaj, esetleg a mérőműszer saját zaja, vagy külső zajok.

Bár a korszerű elektronika lehetővé teszi a zajszűrést, mérési hibák így is lesznek. Sőt, erre külön statisztikai számítási eljárások vannak, hogy pl. a gyakorlatban az ilyen hatásokat hogyan kell figyelembe venni.

Ezért aztán a valóságot jól közelítő modelleket alkotunk. Feltételezésekkel, elhanyagolásokkal, absztrakciókkal, egyrészt azért, hogy egy ideális modellt tudjunk vizsgálni, másrészt azért, hogy a leíró differenciálegyenletek analitikusan megoldhatóak legyenek akár validálás céljából.

Wadmalac mutatott rá itt talán legjobban a modellezésre, így most nem húznám a szót ezzel. Van aki érti ezt, mások nem.