Kiköltöznétek Japánba, ha lenne rá lehetőségetek?

Én egy évet töltöttem kint diákként, ösztöndíjjal. Alapból nem nyelvtudás nélkül mentem ki, N4-es szinten voltam. A hivatali ügyintézés nem ment volna segítség nélkül, de a mindannapi életben nem voltak nagyobb gondok, és mivel tanultam mellette még a nyelvet az egyetemen, nagyon gyorsan fejlődtem. Tokiótól körülbelül másfél órányira, egy kisebb városban éltem. Úgy hallottam, az észak nem csak éghajlatilag hidegebb, de ez csak hallomás, a hokkaidói ismerősök pl mind jó fejek voltak.

A nyelvet mindenképpen igyekezz már itthon tanulni. Nagyon, nagyon fontos, viszont ha az alapokat megérted, nem kifejezetetten nehéz - a kanjik ijesztőek a keigo pedig egyenesen elrettentő lehet, de már sokan megtanulták előtted, nem lehetetlen küldetés. :)

Az való igaz, hogy a szokások merőben különböznek, és hogy a japánok nagyon de nagyon odafigyelnek az etikettre - számít, ki köszön előre, milyen mélyre hajolsz meg, hova állsz a liftben, milyen nyelvi réteget használsz - de a nagy része olyan, amit csak egyszer kell hallanod, megjegyzed, és utána alkalmazod. Rengeteg hasznos könyv, internetes oldal foglalkozik ezzel, ha tudsz angolul, nagyon gyorsan elsajátíthatod az alapvetőbb dolgokat. A többit pedig - saját tapasztalatom alapján - gyakran el fogják nézni neked. Persze számít, hogy közvetlenebb, vagy üzleti környezetben hibázol, és hogy mekkorát, de ez egyedül nem kell, hogy visszatartson. A hiedelemmel ellentétben a japánok nem űrlények, ugyanúgy emberek. Van, aki karót nyelt és nem tudsz vele mit csinálni, alapból nem szereti a külföldieket (ahogy itthon is van, aki minden előzetes nélkül ocsmányferdeszműzik pl), és vannak a kedves, közvetlen japán emberek is. Legjobb élményem egy taxisofőr, aki épp a reptérre vitt mikor jöttem haza, közvetlenül beszélgettünk, hatvanas-hetvenes évekbeli popdalokat énekeltünk út közben, és bizalmasan beszélt velem a családjáról. Amikor tipizálják a japánokat, mint merev, szigorú és faarcú alakokat, az ilyen élmények miatt nem tudok tökéletesen egyet érteni. Kevésbé erős a személyiség, mint fogalom - de nem lehet annyi embert teljesen leáltalánosítani.

Kellemetlen élmények természetesen érhetnek. De talán itthon nem? Ha kicsit belegondolsz, valamilyen szinten itthon is le vagyunk nézve (és karrier és anyagiak szempontjából számszerűen kimutathatóan hátrányba is vagyunk taszítva) mi nők. Természetesen keményen kell majd dolgoznod egy ismeretlen környezetben. De emellett Japán számos olyan csodát rejteget, amit itthon biztosan nem tapasztalhatsz meg. És ehhez nem kell vagyonokat költened meg hónapokat utazgatnod. Van az országnak egy olyan varázsa, amit sehol máshol nem láttam a világban - a tisztaság, a pontosság, a praktikus és ötletes és lényegesen olcsó megoldások, a rengeteg apró dolog, ami eszébe sem jutna itthon az embernek. A törekvés arra, hogy a kis dolgok is szépek legyenek, hogy harmonikus legyen a környezet - olyan iszonyatosan ronda tud lenni itthon egy utcakép Japánhoz viszonyítva - és nem is egy Tókió belvárosról beszélek, korrekt vagyok.

A munkavízum ugyan trükkös dolog, nem tudom, hogy akarja elintézni az ismerősöd, figyelj oda hogy minden legális legyen - de ezen túl vak szem aki rajta nem kap ilyen lehetőségen. Ha nem tetszik na puff, akkor hazajössz - de ki ne hagyd. K i n e h a g y d.

Végezetül, rengeteg japános csatornát találhatsz a youtube-on, ami Japánnal foglalkozik (angoltudás ismét előny), engedd meg, hogy ide a végére belinkeljem egy volt diáktársam és barátnőm oldalát, szerintem rengeteg érdekességet találsz. http://www.youtube.com/user/JyuusanKaidan

Bocsi a kisregényért, és sok szerencsét :)

Minden álmom, hogy Koreában vagy Japánban éljek szóval simán kimennék nem is gondolkoznék rajta:)

Nyelvet ahogy te is mondtad van időd tanulni.(ha csak eddig nem németet tanultál) Amúgy gondolom angolul is tudnak ott sokan szóval amellett , hogy tanulod a japánt angolozz is és akkor biztos nem lesz gond a nyelvel:)

Én is szeretnék ott élni, már tanulom a nyelvet. Mondjuk én már voltam ott, szóval legalább a metrójáratokat ismerem :D

"ráadásul gaijin nőként pláne "alantas" polgár lennék, amikor még a japán nőket is elnyomják."

Nem nyomják el, a japán nők nagyon jól tudják költeni a férjük pénzét, miközben ők a belüket is kidolgozzák.

2013-11-20 19:50

"Ha kicsit belegondolsz, valamilyen szinten itthon is le vagyunk nézve (és karrier és anyagiak szempontjából számszerűen kimutathatóan hátrányba is vagyunk taszítva) mi nők."

Ez nem igaz.