A szomszéd népek jobban összetartóbbak mint a magyarok? Olyanok válaszát várom akik gyakran utaznak a szomszéd országokba, vagy ott élnek. Politikai kommentek nem érdekelnek.

Szia!

Konszenzus lesz abban, hogy igen, ugyanis itthon "divat" szidni a saját népünket és országunkat.

Ettől függetlenül ezen a téren sem rossz nálunk a helyzet, az emberi természet mindenhol megegyezik.

Ausztriában egy vorarlbergi nem is érzi magát osztráknak, a burgenlandit lenézik, Bécs... az teljesen más (Wien is anders).

Svájcban 3 nyelven beszélnek, kantononként is óriási eltérések vannak, legkevésbé sem érdeklik egymást, hidd el.

A németeknél egy bajor annyira érzi magát "egy alomból valónak" egy lenézett berlinivel, Anhalt-szászországival, mint te egy kubaival.

Spanyolországban a katalánok konkrétan függetlenednének, a baszkok mostanra elvannak, egy sevillai-t a legkevésbé sem foglalkoztatja pl. Madrid.

Sorolhatnám tovább.

Szerintem a szlovákok összetartóbbak és ott kevesebb pl a ribis vagy drogos mert kinézik őket keményen.

Ukránoknál viszont még durvább a politikai ellentét,ott nagyon szítják egymás közt a feszültséget.

Egyébként igazat adok az előzőnek,Magyarországon nagy divat mindent is fikázni főleg a saját országod :D

Szerintem már sehol sincs olyan igazi összetartás vagy maximum nagyon kicsi közösségekben

Bejöttek olyan dolgok mint drogok,átverés,pénzlehúzás stb amik magukkal hozták a bizalmatlanságot

Nemtom végül is ,

mert ma csalódtam egy Ukrán lányban.

Jelenleg a szomszédos országok vs. Magyarország téma eredője ez, hogy a kommunista időkben a kisantant országok is kommunista uralom alatt álltak, de a jugoszláv, román és csehszlovák vezetés erősen nacionalista volt. Ők Trianon után szerezték az akkori (és jelenlegi) országukat, nem saját döntés miatt lettek a keleti blokk részei. Ezért, ebben a három államalakulatban már a 1945 után jelen volt a magyarellenesség, amit mint az összetartás egyik alapköveként fogalmaztak meg. Ekkor történt meg sok erdélyi magyar többségű város elrománosítása, hasonló forgatókönyv felvidéki városokkal.

Csehszlovákiában a kommunista időkben kreáltak sok településnek saját címert. Ezekben az országokban ezerrel ment a történelemgyártás, a nemzeti identitás megszilárdítása.

Ami Kárpátalját illeti, a szovjet időkben egyáltalán nem volt jellemző a nacionalizmus, sőt, a magyarság a kommunista eszméket fel tudta használni arra, hogy megmaradjon. Készültek fordítások, szótárak, kétnyelvű utcatáblák, helységnévtáblák stb., hogy a Szovjetunió magyarjai azt érezzék, hogy teljes jogú tagjai a nagy kommunista közösségnek. A mai Ukrajnával összehasonlítva, lényegesen jobb körülmények közt éltek. Más kérdés, hogy ezt ők belülről nem látták, hogy ez a kommunizmusnak nevezett dolog mennyire nem működőképes.

Ezzel szemben Magyarországon 1945 után egy teljesen nemzeti gondolkodással ellentétes szellemiségű kommunizmus épült ki. A politika nem vett tudomást arról, hogy Trianonnal mennyi magyar került a határokon kívülre, ez egy teljesen negligált téma volt. Minden olyan dolog rendszerellenesnek volt titulálva, ami a hazafiasság, nemzetiesség témájába esett.

Ez vezetett ahhoz a jelenleg fennálló sajnálatos helyzethez, hogy mennyi ember Magyarországon rácsodálkozik, hogy a határokon túl élnek magyarok. Vagy arra csodálkoznak rá, hogy jé, Romániából jött és milyen jól tud magyarul. Ugyanez a téma, hogy lerománozzák, leukránozzák a külhoniakat. Szintén innen ered, hogy egyre divatosabb, hogy inkább engedjük el Trianont, meg egyenesen magunkat hibáztatjuk érte.

Egy másik példával élve: míg Magyarországon egyáltalán nem ritka, ha valaki azt mondja, hogy ugyan, minek foglalkozzunk ezzel, Erdély a románoké. Szerbiában senki nem mondja azt, hogy oké, Koszovó legyen az albánoké. Holott 95% albán, a szerb egyre kevesebb, de mégis politikai oldaltól függetlenül konszenzus van ilyen nemzeti jellegű kérdésekben.

És a szomszédos országok népei ebben jobbak, hogy a politika nem osztja meg őket olyan identitásbeli meghatározó kérdésekben, mint például Szerbiában Koszovó kérdése, románoknál Erdély kérdése, Magyarországon Trianon kérdése.

Azért ezt a példát hoztam fel, mert talán ez egy olyan témakör, amely ténylegesen politikától függetlenül egységesíteni tudná a népet/nemzetet/lakosságot. Szlovákokat, románokat, szerbeket, horvátokat, újabban már az ukránokat ez tudja jellemezni, kiállni egyként az ország érdekeiért, míg magyarokat kevésbé.

Utoljára akkor láttam azt, hogy egy emberként örült mindenki és valahogy egy dolog mögé beállt, amikor a 2016-os foci EB-n a magyar válogatott - a saját általános teljesítményéhez képest - relatíve jól szerepelt. De még akkor is volt egy-két gerinctelen, aki a magyarok ellen szurkolt. Mutasson már nekem valaki egy románt, szerbet, horvátot, aki a saját országa ellen szurkolna?