Apám pénzt kért tőlem kölcsön. Tényleg csúnya dolog volt kamatot kérnem?

Nem volt csúnya, pont hogy túl jó szíved van.

Családon belül többször adtunk már kölcsönt (oda is és vissza is), de soha nem volt kérdés, hogy

1) lepapírozzuk a dolgot (összeg, futamidő, tanuk);

2) mindig megegyezünk (előre!) a pénz árában (=kamat) is.

Persze mi sem hitelkamatot követelünk, de annyit igen, amennyit a bank adna érte.

Így működött, működik.

Nem volt soha sértődés belőle (egyik részről sem -> mi sem sértődtünk meg, amikor így kaptunk segítséget).

Tudja mindenki, hogy mi meló megkeresni ennyi pénzt.

Maximum akkor adnék kamat és minden egyéb nélkül kölcsönt, ha egyáltalán nem hiányozna az az összeg (soha, később sem).

Igaza volt apádnak, sőt én még a helyébe azt ismondanám neked, hogy fizesd meg a kamatait annak, amit a felnevelésedre etetésedre, tanittatásodra költött.

Gusztustalan pénzéhség az amit csináltál. Kölcsönadott pénzért sosem kértem kamatot senkitől, mikor tudtam adni.

Itt mindenki annyira gazdag, hogy 3 millió (+ az évi kamat) meg se kottyan neki?

A kérdező nyilván NEM, ha évek alatt spórolta össze.

Akár családtag, akár nem... a pénz az pénz és nagyon tud hiányozni, ha nincs.

Nyilván a kérdezőnek nem kellett volna bárminemű konkrétum nélkül kölcsönadni,

DE nehogy már ő legyen a rosszfiú!

5-ös és 8-as vagyok.

Hogy le lettem pontozva! :D

Azért mert nálunk a pénz érték és számít?

NEM egymáson akarunk meggazdagodni!

De azt se akarjuk, hogy csak azért mert az egyikünk segít a másikon, a segítő hátrányos helyzetbe kerüljön.

Pénzt veszítsen, és ezáltal az álmai újra messzebbre kerüljenek.

Remek összetartó család vagyunk, nagyon szeretjük egymást.

És pénzen még soha nem volt vita.