Hogyan segíthetnék a barátomnak?

Ez komoly, hogy nem mondhatnak fel? És ha nem megy be dolgozni, akkor mi történik?

Elhiszem, hogy segíteni akarsz, meg hogy ő úgy érzi, eltékozolta az éveit. Tényleg nagyon fiatal, de ha tanulással együtt vesszük, 14 éves korától eltelt már 9 év, az azért nem kevés egy ember életében.

Azért 14-től, mert onnantól tanulhatott volna bármi olyat, aminek később hasznát veszi, és ugye a tanulmányok is számítanak, nem csak onnantól vagy benne egy szakmában, hogy elkezdesz benne dolgozni.

Korábban írtam ki hasonló kérdést, az mondjuk egy barátom nehéz anyagi helyzetéről szólt, nem tudta megfogni a pénzt, én meg segíteni akartam, hogy egyről a kettőre jusson. Valami nagyon konkrét tanácsot vártam akkor, hogy ténylegesen mit tegyek, hogy segítsek. De amiket akkor írtak, azt nem éreztem hasznosnak.

Pedig, most kívülállóként én is kb ugyanazt tudom írni: az ő élete, te nem élheted helyette. Neki kell éreznie, hogy mit szeretne, mit csinálna szívesen. A világot, az országban elérhető szakmákat ismeri, csak most egy olyan depressziós élethelyzetben van, hogy semmi nem jó neki. Idő kell hozzá, de majd rá fog jönni, hogy mi a jó neki, addig meg, ha hamarosan fel tud mondani, valami átmeneti állással is kereshet jobban, mint egy rendőr. Ha jobb lesz a kedve, akkor pár hónapig simán dolgozhat gyárban, vagy elmehet még mindig futárnak, sofőrnek, stb. Közben a lényeg, hogy ne érezze magát egy gödörben, és akkor majd jönni fog az érzés, hogy mit csinál szívesen, ha van ideje, mitől érzi jól magát.

Rendőr múlttal elmehet valami vagyonvédelmi céghez, vagy ő maga csinálhat egy biztonsági szolgálatot. Már ha érdekli.

Ha nagyon nem, még mindig tanulhat is, annyira fiatal. Mások ilyenkor még egyetemre járnak, szóval nem késett le semmiről. Ha úgy érzi, hogy kreatív, és a saját két kezével szeretne bútorokat készíteni, akkor elvégezhet egy 2 éves asztalos OKJ-t, nem kell hozzá előképzettség, egy ismerősöm most végez.

25 évesen lesz egy jó pénzt hozó szakmája, és amúgy ezt munka mellett is lehet csinálni, mert az ismerősöm egyébként egy távolabbi kollégám, rendes 8-16-os munkája van, heti 2x megy délután suliba.

Ha még elindulni sem nagyon tudtok semmilyen irányba, az most azért nem baj, mert van idő, most úgysem tud máshova menni. Ha nem akar elmenni 23 évesen egy tanácsadóhoz, azt teljesen megértem, viszont ott az internet. Beírod google-ba, hogy pályaválasztási teszt, és lehet velük szórakozni. Majd lehet jól meglepődik az eredményen, aztán alszik rá, ízlelgeti, és majd egyszer azon kapja magát, hogy ő már hetek, hónapok óta szakácsként képzeli el magát. :)

"Nem akar fizikai munkát végezni, nem akar olyan munkát, ahol a gép előtt ül, nem jó neki szinte már semmi."

Na látod ez a baj. Ha most halálra stresszeli magát egy sima rendőri beosztásban, nem tudom mit fog majd csinálni ha a versenyszférában kell majd dolgoznia.....

Egyébként milyen beosztásban dolgozik? Ha mondjuk nem baleseti helyszínelő, vagy drog/gyilkossági nyomozó, akkor nem értem min tudja magát annyira krvára szétstresszelni.

Helyedben én lehet jelezném a srác mentális problémáit a felettese vagy rendőrségi pszichológus felé, mivel egy szolgálati fegyverrel rendelkező személyről van szó, amiből még komolyabb problémák is kialakulhatnak, ha bekattan.

Engem is érdekelne, hogy mit dolgozik és min stresszel annyit. Mármint értem, hogy kevés a fizetés, de azon kívül mi a probléma? (A fizetést előre tudta, hogy nem lesz milliárdos belőle.)

Én versenyszférában dolgozom tippem szerint kb duplájáért, mint a párod. Én is stresszelek rengeteget. Nekem is terv a felmondás, de kitartok még, amíg nem indul be a vállakozás.

Amit én érzek és lehet segítene neki is, hogy ha már felmondhat, mondjon fel és hagyj neki időt (pár hét, max egy hónap), hogy gondolkodjon, lenyugodjon, kerülje a stresszt. Persze ehhez kell egy kis pénz, hogy közben megéljetek.

Mondjuk most hirtelen ami eszembejutott, az a biztonsági őr. Sokkal nyugisabb a meló és jobban is fizet.

Fontos, hogy megtalálja a motivációját és hogy milyen munkát csináljon. Változtatni kell azon az állásponton, hogy semmi sem jó neki. Persze mindennek van hátránya, de kell kompromisszumokat kötni.

Én a párod helyében kiiratnám magam táppénzre amíg nem mondhat fel. Közben ha tud feketén akár dolgozhat is.

Ahogy én láttam a rendőrségnél az okozza a fő stresszt, hogy hihetetlen mértékű az alá-fölé rendeltség és nagyon sokan ezt kihasználják. Vannak akik ezt nehezen emésztik meg és rástresszelnek.

A versenyszférában teljesen más típusú stresszel találkozni.(Ez saját vélemény nyilván cég/főnök válogatja de szinte biztos, hogy a legtöbb cégnél nincs olyan bánásmód mint a rendőrségen.)