Hogy lehet úgy elhelyezkedni, ha nem jeleznek sehonnan vissza? Meddig lehet ezt bírni?

Értem.

Az a helyzet, hogy ez a szituáció, amibe bele kerültél, nem lesz jobb az évek előre haladásával, csak egyre rosszabb és rosszabb. Ha már 40 évesen nehezen találsz munkát, akkor ez 50 évesen csak még nehezebb lesz. Főleg, hogy feketén dolgoztál sokat, így a nyugdíjad se lesz egy nagy összeg és nagyon keserves lesz, mikor mennél nyugdíjba, de csak filléreket fogsz kapni. A tb-d rendezve van?

Anyukám is hasonló cipőben jár, bár ő 55 éves. Tanult egy bizonyos szakmát, amiben dolgozott egy keveset régen (ma már nem tudna elhelyezkedni a szakmában, mert nagyon elavult a tudása, nem foglalkozott vele). Kis túlzással, de végig szórakozta a 20 és 30 közötti életét. Drága hobbijai voltak és egyáltalán nem képezte magát. Nem tanult semmit. Aztán megszülettünk mi (tesóim és én). Akkor azért nem képezte magát (persze, tudom, nem egyszerű gyerekek mellett, de van, aki akkor esti érettségizik, vagy idegen nyelvet tanul, ha már úgyis otthon van alapon). Azután elment kereskedelembe dolgozni (több, mint 10 évet). Abból elege lett és ő is szenvedett rendesen a munkakereséssel és szenved most is. Van munkája ugyan, de nem rendes bejelentéssel. Akármikor elküldhetik, ha rosszul alakul a bolt helyzete. Ugye, ilyenkor tp se jár. Még beteg se lehetsz. Borzasztó kiszolgáltatott helyzet. Időskorában nem tudom, hogy lesz ez az öngondoskodás téma... Nem merek belegondolni.

Amit mondani akarok ezzel, hogy az ember vagy változtat, össze szedi magát és erőfeszítéseket tesz a megfelelő időben és nem várja meg, míg élhetetlen lesz az élete. Vagy úgy jár, mint anyukám.

Azt mondod, hogy nem akarsz tanulni és korlátozottak a lehetőségeid. Oké, sokan küzdenek ezzel. De most van az, hogy az ember megnyeri a lottót és akkor nem kell ezzel a témával foglalkoznia (elég kicsi az esélye). Vagy tanul valamit, tovább képzi magát, amivel el tud helyezkedni más területeken, megpróbálja magát nélkülözhetettlenné tenni a munkahelyén. Szóval én a helyedben meggondolnám ezt a tanulás dolgot.

A múltat meg engedd el. Sokszor vannak igazságtalanságok, de ne ez határozta meg a további életedet.

Sok támogató választ, jótanácsot kaptál, hidd el, hogy nem kell leírnod magad. Látszik a válaszaidból is, hogy értelmes ember vagy, csak az elkeseredettség miatt látod ilyen negatívan a helyzetedet. Amit nem írtál, de még szétnézhetnél ott, azok a Facebook csoportok. Konkrétan erre gondolok:

[link]

Én is sokáig kerestem állást, miután pedig regisztráltam a linkedin-re, azóta elég gyakran keresnek meg cégek. Próbáld ki Te is.

Egyébként ajánlom én is a programozást (addig áll távol tőled szerintem, amíg ki nem próbálod) vagy akármit tanulni, nem kötelező suliban, ha elég kitartó vagy magad is megtanulod az alapokat netről (programozást), a többit meg majd a munkahelyen. Én is így csináltam, mert utáltam az eredeti szakmám.

Na de nem akarlak rábeszélni, csak még annyit a programozásról, hogy nagyon érdekes meló, mert te alkothatsz és tök izgalmas dolgokat lehet összehozni és azért a fizetések se rosszak ezen a pályán.

De ez csak egy tipp, Te döntesz.