Nem bírom a munkámat elviselni, felmondjak?

Mások könnyen mondják, hogy "persze, mondj fel", nem ők fognak utána körmöt rágva állást keresni a járvány közepén.

A másik pedig, hogy mivel ügyfélszolgálatos területen van tapasztalatod, nyilván máshol is ezt csinálnád, tehát ugyanúgy jönnének a bunkó ügyfelek. A magyar emberek 70%-ka ostoba, félig analfabéta tulok, a legjobb megoldás, ha szemléletet váltasz.

Lehet a paszat ügyfelekre kihívásként is tekinteni: minél bunkóbb, annál nagyobb siker, ha megszelídíted. Mint a hegy, amit meg akarsz mászni: minél magasabb, annál nagyobb a sikerélmény, amikor feljutsz rá. Az ügyfélkezelésre vannak különböző praktikák, ezt- és a stresszkezelését is tréingeken oktatják, ilyenre el kellene hogy küldjön a céged.

Én is dolgoztam (telefonos) ügyfélszolgálaton, ismerem a problémát. Nekem az segített, hogy megpróbáltam nyitottan hozzáállni. Először mindenkinek elmondtam, hogy MEGÉRTEM a problémáját, IGAZA VAN, hogy dühös (dehogy volt igaza, ostoba 6 elemit végzett panelproli volt, aki nem tudta értelmezni a szerződést), de próbáljunk együtt MEGOLDÁST keresni. Ez mindig hatott. Innentől kezdve nem a szemét ellenség voltam a szemközti lövészárokban, hanem a hirtelen segítő jobbot nyújtó barát. Innen szép lassan el lehet jutni oda, hogy meghallgat, és még ha hülye is ahhoz, hogy megértse amit mondasz neki, legalább elhiszi, hogy igazad van.

Persze, meg is lehet futamodni, de máshol is kerülhetsz hasonló helyzetbe. Inkább nézz szembe a nehézséggel és győzd le! Sikerülni fog! Hajrá! :-)

"Mosolyogva" és lassan beszélj, azt gondolom nem tiltja a policy, hiszen kedvesnek kell lenned nem?

Minnél idegesebb lesz annál jobban fogod élvezni, de sose hagyd, hogy azt érezze meg tudott törni!

De ha "melegbe" váltasz azt sem teheti szóvá a "policy"

Beszélj úgy mint Kajdi Cyla!

Ugyis elintézi a barátnőd, hogy aki egyedül kinlódik zsarolhassák veled... Neked kell élvezni... Meg 7 év minimum azok a példák, akik 40 évesen szültek... hogy meghalhass mire érettségizni menne a gyerek. A hiteleket meg megemelik mondván ez az ára és a magánkórházba pedig csak turisták mehetnek majd.

Betonkeverőnek is jelentkezzhetsz, csak akkor van esélyed. Majd jól a képebe hazudnak és felhasználnak, hogy fel töröljék veled a padlót. Egy két hely, fizetett tanácsadó ki is forgatja magának ezt.

Alá kell állni!

Vagy mint a bíróságon csak itt önjelölt bírók keverik a lapokat. Aztán az időddel, energiáddal, több év megélhetéssel fizetsz... Más munkahelyét gyerekét, már leverték és most is szándékosan terelnek. Ott van a gyerek, vagy még nincs aztán akkora arca lesz egy-kettőnek, hogy a nárcisz ahhoz képest kicsi virág.

Ez itt egy undorító hely.

Szép szóval ide lehet elérni. Biztos a gyereknek is boldog élete lesz. Jönnek és eltapostak mint egy bogarat.

Még sok idő van nyugdíjig. Azt is ki kell fizetni. Sok a sikeres ember, biztos jellemhibád van...

mi lett veled kérdező?

Én is ugyanebbe a helyzetbe kerültem..10 éve dolgozok már egy cégnél, amit nagyon szerettem...a szakmámat is nagyon szerettem, a kollégáimmal is jól kijövök, már megszoktam jó a hangulat is, a fizu sosem volt túl jó de hát ez van.

Közben csináltam egy nyelvvizsgát, meg egy szakmát.

Egy másik szakmát is elkezdtem tanulni ahova 1 évig jártam , de nem tetszett így abbahagytam. A kis fizetésem mindig a nyelvtanulásba öltem /ölöm mert ez a hobbim, de egyre fáradtabb vagyok már ahhoz is.

Nem látom már értelmét semminek ami a fejlődéssel kapcsolatos, mert hiába tanultam és képeztem magam a nehéz fárasztó fizikai munkám mellett mégsem lett jobb semmivel sem.

Most jutottam el arra a szintre, hogy fizikailag nem bírom.

Itthon nincs erőm semmihez, alig van kedvem takarítani, szalad a lakás, a barátaimmal sincs sem kedvem sem energiám találkozni, munka után amikor megjövök le kell feküdnem kicsit mert mindenem fáj.

Úgy érzem magam mintha 20 évvel idősebb lennék.

Érzem hogy már kezd rámenni az egészségem , de ugyanebben a cipőben vagyok mint te....

babát tervezünk már 3 éve....persze nem jön össze.

Lombikozni nem akarok, de ennél nemcsak lehetőségem de energiám sem lenne hozzá, meg amúgy is elutasítom.

Már elfogadtam hogy ha természetes úton nem lesz , akkor nem lesz...

Persze én is tudom hogy váltanom kellene, de már egy éve ezen agyalok, hogy mi van ha pont akkor jön össze és úgy érzem hogy igenis megjár nekem ennyi év ledolgozott munka után, hogy kapjam a táppénzt.

De már ott tartom hogy minden nap a felmondáson agyalok , mert nem bírom már fizikailag...teljelesen kiégtem...

amúgy erre tényleg ki kellene valamit tanálni, hogy legalább a babatervezőknek ettől ne kellen rettegni , hogy hiába dolgoztak 10 évet vagy x évet egy cégnél ha pont a váltás közben esnek teherbe akkor így jártak...senkit nem érdekel és ugye a másik oldal , akik elmennek dolgozgatnak egy évet aztán szépen elmennek szülni és kapják a pénzt...

ezt olyan igazságtalannak érzem...