Visszamenjek a régi munkahelyemre?

A felmondásomat töltöm, nem kell bejárnom. 15-ével véglegesen megszűnik a jogviszonyom. Azért jöttem el, mert elviselhetetlenek voltak a kollégák, rendkívül nyomaszt maga a hely is, az épület, a légkör. Többször volt, hogy bent is elsírtam magam vagy itthon. Ingerült lettem és a barátommal is összevesztem minden apróságon. Viszonylag fiatal vagyok és mindenki idősebb. Alig van közös téma, más generáció. Nincs sok feladatunk, elég laza, ezért jó lett volna az állás, hogy szeptembertől tudjak tanulni levelezőn (munkaidőben is simán tudtam volna tanulni) és a fizetés is igencsak jó, jóval több, mint amit máshol akartak fizetni. Másfelől viszont haszontalannak éreztem magam és elég rossz volt egyedül porosodni egy szobában egy baromi kényelmetlen széken 8 órán keresztül, úgyhogy szinte senkivel se tudok beszélgetni. Az ottaniakból a fele társaság nem igazán támogató, direkt nem mondanak el fontos dolgokat a munkával kapcsolatban ,a másik fele (akikkel legalább lehetett beszélgetni és segítőkészek voltak) olyan megjegyzéseket tesznek, amitől kínosan érzem magam (nő vagyok így a malac viccek céltáblája is… amitől már lever a víz). Két kolléga gyakorlatilag üvöltözött velem már a végén, lett is belőle botrány. Ekkor mondtam azt, hogy na jó ebből elég.

A főnököm a minap felhívott, hogy elmegy az egyik kiabálós kolléga, nem e mennék vissza? És nem kéne együtt dolgoznom a másikkal sem. Szerdáig választ kell adnom és nem tudom mit csináljak. Egyfelől ott van a jó fizetés +egyéb juttatások(máshol nem hiszem, hogy ennyit megkeresnék) és az, hogy biztosan tudnék tanulni mellette, s nem olyan egyszerű új munkát találni sem. Anyám tegnap nekem is esett, hogy én miből fogok kaját venni magamnak? Emiatt szorongással tölt el a munkakeresés, hogy úgy érzem senki se támogat. Másfelől viszont aggódok, hogy most hogyan érezném magam, ha visszamennék erre a helyre attól függetlenül, hogy megváltoznak kissé a körülmények.