Ex-KATÁs emberek: hogy jöttök ki anyagilag így pár hónap távlatában?

Őszintén szólva engem mentálisan eléggé megvisel, hogy a nálam maradó nettó bevétel szemmel látható összegekkel kisebb, mint KATÁs EV-ként volt. Oké, elismerem, hogy a KATA fenntarthatatlan és aránytalanul alacsony adóterhet jelentett.

Személy szerint én mellette tettem azt, amit minden KATÁsnak illett volna: gondoskodni a nyugdíjas évekről. Ez nálam rendszeres megtakarítás formájában jelentkezett (részvények, állampapír).

Nem panaszkodom, a bevételem átlagban havi 1 millió körül alakul és alakult, viszont így, hogy havi szinten közel 300ezerrel kevesebb marad nálam, plusz még az infláció is kiharap egy hatalmasat a büdzséből, egyre távolabbinak érzem a céljaim.

Tudom, tudom és pofán is verem magam érte, de így sincs rossz dolgom, van munkám, fedél a fejem felett, de egyszerűen mentálisan megvág az, hogy mennyivel többet dobálok ki az ablakon, mert:

- nyugdíjam az államtól ígysem-úgysem lesz

- állami egészségügyi szolgáltatást nagyjából 15 éve nem vettem igénybe, bármi bajom van, csak magánúton intézem a siralmas egészségügyi helyzet okán

Persze tudom, hogy a közteherviselés nem így működik, tiszta sor és rendben van ez így.

Viszont ez, hogy két oldalról ég a gyertya (infláció + többlet adó) eléggé elkedvetlenít és motiválatlanná tesz. Talán annyiban rosszabb ezt fejben megélni, mint egy rendes munkabéres embernek, hogy ő a bruttóját soha nem látta, soha nem fogta a kezében, nekem viszont befolyik és be kell dobálni a feneketlen kútba.

Biztos idővel elfogadom meg feldolgozom, hogy nem most rossz, eddig volt szürreálisan jó és ez a normális. Erre várok tavaly ősz óta, de nehezen megy.