Miért keres Magyarországon egy kezdő mérnök és egy betanított munkás ugyanannyit?

Én mondjuk mérnökként 2015-ben Budapest agglomerációjában nettó 170 ezret kerestem és nem igen tudtam ennél többet kisajtolni sehol, sőt 130 körül volt az átlag ajánlat. Igaz, építőmérnökként, ami nem túl menő fizetések szempontjából.

Ma ennél jóval többet keresek, de pontosan látom, hogy az építőiparban egy vasszerelő is lazán hazavisz nettó 4-5 kilót, igaz minimum szürkén, de inkább feketén. Na most ő ezért kidolgozza a belét, nyáron 40 fokban és télen 5 fokban is szerel, én meg 80%-ban ülök a több fizetésemért a klimatizált/fűtött irodámban.

Mellé jön az a tény is, hogy nehéz megbízható fizikai munkavállalót találni, így a bérüket magas szinten tartják.

Szerintem emiatt senkinek nem kellene komplexusokkal küzdenie. Én szeretem a munkámat és tudom hogy valahol jobban keres egy kőműves alkalmazottként, mint én mérnökként. De kettőnk komfortja össze sem hasonlítható, akkor meg mire irigykedjek?

Alapvetően két dolog miatt: egyrészt a kereslet-kínálat miatt, másrészt a munkakörök eltéréséből adódóan. Kifejtem.

Van Mérnök Marci és Betanított Béla.

Ha Bélát felveszem dolgozni akár egy építkezésre segédmunkásnak, akár egy gyárba a szalag mellé, akkor még ha a kelleténél nehezebb felfogású is, egyszerűbb munkafolyamatokat maximum pár óra alatt el tud sajátítani, és két-három napon belül bizonyos területeken teljes értékűen tud dolgozni. Ki tudja termelni a saját bérét, plusz a profitot is.

Ezzel szemben Marci odakerül pályakezdőként egy céghez mérnökként, az első 2-3 hónapban (alsó hangon) effektív csak költségek vannak vele, hiszen be kell tanítani, tehát úgy kell fizetni neki, hogy nem csak nem hoz pénzt, de még visz is, hiszen neki is kellenek eszközök, kell fizut adni, ráadásul az, aki betanítja se tud csak a dolgával foglalkozni, hiszen vele van elfoglalva. Egy közepesen összetett mérnöki munkakörben körülbelül fél-háromnegyed év után beszélhetünk arról, hogy egyáltalán elkezdi tudni kitermelni a bérét a dolgozó, és még mindig sehol nincs a profit. Nyilván minél inkább pályakezdő valaki, ez az időszak annál hosszabb. Ha annyit fizetnének, amennyit érsz az első pár hónapban, nemhogy nem kapnál fizut, hanem még te fizetnél nekik.

A másik pedig tényleg a kereslet és kínálat... azért kell egy betanított munkásnak lényegesen többet fizetni, mint mondjuk a minimálbér, mert annyiért senki nem menne el gyárba 12 órázni, ha helyette inkább portásként vagy biztonsági őrként egész nap elücsörögve is megkeresném ugyanezt a pénzt. Ezzel szemben pályakezdő mérnöki pozíciókra nem kapkodnak senki után.

"Egy mérnök akkoriban Pesten 250-270 nettókkal kezdett"

Ezt mégis honnan szedted?

Nagyon sok mérnökinek nevezett munkakör van, ami igazából vagy technikusi munka vagy adminisztratív jellegű. Nyílván ezeket nem fogják túlfizetni.

Valamint a kezdõ mérnök totál lutri. Sokuknak a tudásával és/vagy hozzáállásával komoly gondok vannak. Van viszont hatalmas arc helyette. Namost ezt a kockázatot fedi valamennyire (!) a gyenge kezdõ bér, akivel meg lehet is kezdeni valamit annak emelve lesz.