Mennétek vagy maradnátok?

Hónapok óta nincs munkám. Végre lett egy. Örültem neki, hosszú távra terveztem. Első héten nagyon megszívattak. Voltam már rossz helyen, több hétig is, de ilyen még nem volt. Hétfőn még hosszú távon terveztem. Szerdára eljutottam odáig, hogy egy hónapot azért ki kellene bírni, csütörtökön odáig, hogy egy-két hetet, pénteken pedig úgy mentem be, hogy imádkoztam, hogy csak azt a napot kibírjam. Az első pár órában - ilyen még sosem volt - elsírtam magam és azt gondoltam, hogy most felmondok. Többen voltunk újak - más-más helyre osztottak be, más oktatók mellé -, a nap végén az egyik lánnyal beszéltem még, ő is ugyanezt mondta pénteken, hogy a sírás kerülgette és ki is ment átgondolni a dolgot, hogy ott azonnal felmond (neki van egy kisgyereke, csak ezért maradt ott).

Nem tudom, hogy ez is a "kiképzés" része volt-e, de elég durva.

Aludni se tudtam miatta.

Még egy hetet szerettem volna maradni - a pénz miatt -, de ha az is ilyen lesz, nem fogom bírni.

Pályakezdő vagyok, gyerekem nincs, lakásom nincs, de már nagyon szerettem volna dolgozni és a saját lábamra állni.

Mivel a munkaruhát levonják a bérből, kemény 6000 Ft-ot kerestem 40 óra alatt.

Több "telephelye" van a cégnek, holnaptól már a rendes helyemen leszek, nem az oktató részen. Van bennem egy kis reménysugár, hogy hátha ott jobb lesz, de nagyon félek, hogy ugyanilyen.

Ti mit tennétek?