Akik az iskola után nem találtak egyből munkát, hogy bírták lelkileg a munkanélküliséget?

A prosti jogászlány válaszát komolyan ne vedd :D Olvasd vissza a fergeteges kérdéseit :)

Egy hónap még nem a világ vége. Viszont én akkor, amikor anno felmondtam az első cégemnél, 3 hónapig nem találtam újat, pedig azt hittem, hogy hamar sikerülni fog. Minden elutasítás után csökkent az önbizalmam, megkérdőjeleztem a szakmai tudásomat, és hogy valóban jó vagyok-e? Nagyon depis időszak volt, semmirekellőnek éreztem magam, olyannak, aki nem értéke. sem a családi kasszába nem tudtam beletenni, sem társadalmilag nem voltam hasznos. De ezekre nem szabad gondolni, szerintem éppen ezek miatt a negatív gondolatok, neg. kisugárzás miatt nem vettek fel pár helyre. Ha hiányzik a mindennapi teendő, járj nyelvsuliba, közben keress melót. Össze fog jönni. Sportolj, járj el barátokkal, tanulj, és hipp-hopp megint alig lesz időd valamire :)

Előre is bocsi, de akkor most felébresszelek, vagy már megtette a valóság? Eh, mindegy, teszek rá egy lapáttal még én is.

Friss diplomásként tavaly én több mint fél évig kerestem állást, mire a 31. elküldött önéletrajzommal felvettek egy telefonos munkára, ahol elfelejtették közölni, hogy amúgy 150 ezer forintba fog fájni a munkaruhám és a belső képzésem. Ja, meg hogy a vállalati telefonom legyen bekapcsolva 24/7/365, illetve az interjún beharangozott 1 órás kajaszünetem amúgy 6-7 részre bontva, 5-10 perces szegmensekben lesz kiosztva, tehát még azzal sem én gazdálkodok majd.

Na, innen 2 nap után felmondtam, mielőtt még tényleg olyan adósságba verem magamat (így csak egy 12 ezer forintos munkavédelmi cipőt kellett kifizetnem, amit nem is használtam). Újabb 10 elküldött önéletrajz után bekerültem a környék leghírhedtebb, legalja gyárába, 3 műszakba. Természetesen nem bírtam (és nem is akartam bírni), így 2 héten belül felmondtam.

Végül az 52. elküldött levelemmel, szeptemberben találtam meg a mostani munkámat. Kitalálod, mit? Pooontosan! Árufeltöltő vagyok. Ezért tetű mód megérte tanulni! A kezdeti motiváltságot felváltotta lassan fél év alatt a gyomorideg és 10 kilót fogytam ezen a trágyatelepen. Pedig nem vicc, eleinte még tökre tetszett is a munka, csak hát a mézes-mázos, 1 hónapig betartott ígéretek gyorsan szertefoszlottak és a kisfőnökök is hamar kimutatták a foguk fehérjét.

Az, hogy te egy hónapja nem találsz munkát, teljesen általános, és nagyon meglepődök azon, hogy te ezen meglepődsz. Azonban mondanám, hogy lesz ez még ennél jobb is, de most minek ringassalak fals reményekbe? Protekcióra, kihalásra, ismeretségekre épül a legaljától már fél fokkal is jobb munkák 85%-a, a maradék 14%-ot pedig a hiányszakmák töltik ki. Aztán ott az az 1%, ahova nagyjából a lottóötöshöz mérhető szerencse szükséges. Na, utóbbira kell gyúrni, de ehhez 50-60, válogatás nélkül spammelt önéletrajz lesz a minimum.

Nagyon nehezen viseltem az önbizalmam a béke feneke alatt volt.Főleg amiatt, hogy volt osztálytársaim már a suli alatt találtak jól fizető munkát (anyuci,apuci betette őket) míg én csak saját magamra számíthattam.Keresgéltem, sok helyre jelentkeztem, volt ahova be sem hívtak, volt ahova igen, de semmi választ nem kaptam.Majd bejelentkeztem a munkaügyhöz, ahol végül elfogadtam a közmunkát jobb mint a semmi alapon.Szerencsém volt jó helyre kerültem, irodai munkát kellett csinálnom.Közben folyamatosan keresgéltem és amikor már fix volt, hogy felvesznek akkor ott hagytam a közmunkát.Lelkileg nagyon nehezen viseltem a munkanélküliséget és a közmunkát is.Megalázó volt kicsit , hogy csak ennyit érek úgymond közben szintén a volt sulis társak már babáztak,ház,kocsi stb...viszont a pozítivum, hogy kaptam pénzt és normális emberek között voltam.Jelenlegi munkahelyemet szeretem,egész jó a fizetésem,jófejek a kollegák,könnyű munka.

Amikor munkanélküli lettem akkor kb 1 hónap után találtam munkát, kezdet nehéz volt, de utána már belejöttem, én is egyre ügyesebb voltam az állásinterjukon.

Az arany szabály amit jó ha az ember betart addig ne mondj fel a munkahelyeden amíg nincs biztos új helyed.