Melósként jobban keresek, mint amennyit mérnökként keresnék?

Járműgyártási szakon végzett üzemmérnök vagyok. Mindig szerettem tanulni, de azt kell hogy mondjam hogy nem érzem azt hogy megérte. Neked van egy keresett szakmád, amivel akár Németországba is kimehetsz és degeszre keresed magad úgy hogy egyetlen zárthelyi vizsgán sem kellett érte stresszelned, nem kellett bankot felhízlalnod a diákhitellel, és ami a legfontosabb, nem cseszel el 7 félévet az életedből. Ha annyira tanulni van kedved, akkor tanulj meg például németül minél jobban. Ahhoz meg nem kell diákhitel sem.

Diploma előtt dolgoztam szakmunkásként is, de a diplomás állások terén teljesen le voltam döbbenve amiatt hogy otthon a szülői gazdaságban "parasztként" is nagyobb úr voltam mint diplomás alkalmazottként. Egyrészt apám bölcs mondása miatt: Aki időt nyer az csatát nyer. Tehát ha otthon és nem a munkahelyen lehettem, azzal tényleg nyertem, a saját életem építésével foglalkozhattam. Egy diplomás állás nyugati bérszínvonal esetén érné meg, minimum 1 millió Ft/hó nettóval. Én így látom a diplomát, túl sok befektetés munkában, időben, pénzben, de ahhoz képest jóval több nyereség lenne elvárható. Amint láthatod, szakmunkásként is keresel annyit mint majd diplomával sem biztos. Egy másik meg az hogy idővel maszek is lehetsz és akkor máris főnök úrnak szólítanak az alkalmazottaid.

Feldobsz egy érmét és ha fej akkor németet tanulj a diploma helyett. Ha meg írás, akkor is németet tanulj a diploma helyett. Ha csak 5 évet dolgozol Németországban, automatikusan nyugdíj jogosultságot szerzel ha eléred a 65 éves kort.

Jól gondold meg mibe fektetsz emberi energiát, pénzt és időt ilyen jó szakma birtokában.

Gépészmérnök BSC-m van, angol nyelvvizsgával.

Pest megye nyugati felén dolgozok, mint szervizvezető, egy munkagép szervizben. A fizetésem 332 ezer Ft, sajnos nem vagyok nagyon megelégedve vele, a lakhatási költségek elviszik a nagy részét, mellette elég nehéz spórolni egy-egy normális összeget minden hónapban. Nem azt mondom, hogy nem tudok, de saját ingatlan vásárlást nem tudom belőle megoldani.

Jövő évtől várható kb 10%-os emelés, a vízből ez sem fog kihúzni.

Pár hónapja beadtam a jelentkezésem hasonló munkakörre, egy országos lefedettséggel, több telephellyel rendelkező céghez, nettó 430 ezer Ft-os bérigénnyel. Sok volt nekik.

Hogy megérte-e? Nem tudom. Lehetne jobb is, de rosszabb is. Lehettem volna más is, szerelő is, akár most is lehetnék. De nem úgy képzelem el az életem, hogy napi 8-10 órát műhelyben robotoljak 30 éven keresztül. 2 évig csináltam azt is, elég volt, pedig nagyon érdekes területen dolgozhattam. (Ennek ellenére szoktam szerelgetni, de csak hobbi szinten, nekem az bőven elég.)

Nem keresel jobban, mint a jobb gépészmérnökök Pesten. 400-500 nettó az teljesen reális néhány év tapasztalattal.

Egyébként pedig nem kellene többet visszafizetned, a diákhitel2 lényege hogy kamatmentes. Egyébként pedig gépészmérnökiből szokott indulni államilag támogatott levelezőn is tehát lehet hogy egyáltalán nem kellene fizetned. Én mindenképpen belevágnék a helyedben.

Minden ember más abból a szempontból hogy egy bizonyos munka, tanulás, pénz és idő befektetéséből mekkora haszon esetén érzi magát sikeresnek.

Például a fősulin a tankörtársaim többsége már annak képes volt örülni ha lett állásuk. Tőlem meg frászt kaptak ők is meg a tanáraim is, amiért bár jeleseket meg négyeseket szereztem, de egyáltalán nem érdekelt az egész. Mert nem láttam elég "zsírosnak" a befektetésem várható hasznát.

Például diák koromban úgy kerestem némi pénzt, hogy saját fejlesztésű elektronikai terméket gyártottam otthon. Amikor megmondtam egyik társamnak hogy a befektetett pénz haszna 300...500 % között mozog, szó szerint leesett az álla. Míg én meg kesernyés ábrázattal csináltam, hisz nem csak pénz hanem munka és idő befektetés is volt és a hasznot egyáltalán nem éreztem sikeresnek.

Apámnak egyrészt hagyományőrzésből parasztgazdasága volt otthon. Már gyerekkoromban arra tanított hogy ha dolgozok, ne szegény ember legyek mert az el fogja venni a kedvem a munkától és ki is égek, valamint akkor a büdös életben nem végzem a munkám teljes képességeim szerint, hanem csak úgy mint például a Kádár rendszer alkoholtól tántorgó dolgozói. Hanem például paraszti munka esetén minimum módos paraszt legyek. Azaz a befektetett munka, idő és pénz úgy térüljön meg hogy a nyereség nagysága meghozza a kedvem a folytatáshoz. Egyrészt ezért is "mentem le hídba" attól amikor azzal szembesültem hogy a diplomába fektetésnek csak ennyi a nyeresége mint ma Magyarországon. Nekem az teljesen bizarr volt hogy komoly tanult emberek nagy befektetéssel viszonylag kis eredményt érnek el. Az meg finoman fogalmazva perverz volt amikor egyik lótifuti kinézetű tanár a fősulin azt mondta a hallgatóinak hogy "Maguk az életben középcsókák lesznek". Hát így ne csodálkozzunk hogy szegény az ország. Ha ilyen tanárok is előfordulnak. Az iskoláknak, beleértve az egyetemeket is, az lenne a feladatuk hogy sikeres, boldog, szabad és gazdag embereket neveljen ki. Mert szegény az már van elég, iskolázottság nélkül is.