Átlagfizetésből hogy tudnak egyesek "mindent" kifizetni?

Van aki a minimalból megėl, úgy, hogy csakis azt veszi ami fontos. Másra nem jut.

Van aki havi 500 at is eltapsol minden szarra ės panadzkodik.

Lakás: lehet évekig gyűjtögetni, majd utána lakást venni, esetleg örökölhet is az ember. Átlag fizetésből simán megoldható.

Autó: átlagfizetésből simán fent lehet tartani egy városi autót. Egy átlagos 8 éves kocsi simán megvan 1 millióból, amit szintén össze lehet gyűteni, vagy hitelt felvenni.

Gyerekek: csomó állami támogatás jár a gyerekek után, azon kívül 10 emberből 9 inkább a gyerekére fordítja a pénzt, mint magára, még akkor is ha kevés van.

Nyaralás: árban óriási különbségek vannak. Nem mindegy, hogy a Balatonra mégy egy hétre vagy Hawaii-ra. Vannak olcsó helyek, egy 1 hetes nyaralás 2 főnek simán kijöhet 150 ezerből is.

Ergo: aki jól gazdálkodik, nem szórja a pénzt baromságokra, az ki tud jönni az átlagfizuból.

Nekünk a feleségemmel átlagfizetésünk van. 30 éves korunk után hitelre, csokkal szeretnénk használt lakást venni vidéken, de csak 2 gyereket vállalunk be, tehát sokat nem ér (újat építeni esély sem lenne, csak a 3 kis adókedvezménnyel, de nem vagyunk tenyészállatok). Saját autónk van, szuper, de 10+ éves.

Nyaralni néhány évente jutunk el, amúgy alapból jól élünk, normálisan kajálunk, szórakozunk, megtakarításunk is van bő 100 rongy körül havonta.

Hogyha másnak viszont nem felel meg ez az élet, ha nem gyerekhez akarja kötni a lakhatást 30+ évesen, ha nem 20-30 év eladósodással akar házat venni, ha nem elég neki 3 évente lejutni horvátországba otthonról vitt konzervekkel, azt 200%-ig megértem.

Átlagfizetésből nem építesz házat, hanem építtetsz egyet a bankkal és az állammal, aztán fizeted nagyon-nagyon sokáig. Persze ez senki homlokára nincs ráírva.

"Hogyha másnak viszont nem felel meg ez az élet, ha nem gyerekhez akarja kötni a lakhatást 30+ évesen, ha nem 20-30 év eladósodással akar házat venni, ha nem elég neki 3 évente lejutni horvátországba otthonról vitt konzervekkel, azt 200%-ig megértem."

Na pont ezaz. Én is 35 évesen úgy vagyok, hogy jó fizetésem van, 11 éves autóm és tudtam egy panellakást venni úgy, hogy "csak" 15 évig kell fizetnem. Évente 1 hét nyaralás nekem muszáj, különben megőrülnék a munkában és akkor már normálisan nyaralok, a konzervkajás nyaralás elég volt huszonéves korom elején, mikor még nem volt pénzem.

Gyerek meg nem lesz, mert nem lenne sem elég időnk, sem elég pénzünk, hogy ne szenvedjen semmiből se hiányt.

Más a fontossági sorrend, az értékrend és úgy alapvetően a teljes életvitel. Ezt a saját példámon látom legjobban. Az ember mindig többet akar, belénk van kódolva, 3 éve a fizetésem harmadából is megéltem valahogy egyedül, ma már nem tudom hogy.

Általában átlag bérből párosan boldogulnak az emberek, amikor már azért jut is marad is, hiszen csak egy albérletet kell fenntartani közösen, csak egyszer kell főzni, ami szinte mindegy, hogy egy vagy két főre történik és stb. Így már jelentősen könnyebb egy önerőt is összerakni és a havi törlesztőket is, illetve az előtörlesztésre szánt összeget is (ha gondol erre egyáltalán valaki).

Nem mindegy, hogy mi a minden. Rajtunk menyassonyommal inkább azt szokták számon kérni, hogy miért nem költünk bizonyos dolgokra. 1.6 millió körül van a kettőnk nettója, ennek ellenére nincs autónk, egy kis panelban lakunk, nyaraláskor hátizsákozunk és mindenféle nepáli vendégházakban alszunk ötcsillag helyett. Nekünk csak az élmények számítanak, minden más felesleges pénzszórás. És nem abban az értelemben, hogy ezen most spórolgatnánk, hanem egyszerűen nem érdekel minket. Van egy komfortos ingatlanunk, a BKV elvisz, ahova kell, éjszaka is, egy új cipő meg nem boldogít.

Házat akkor sem vennék, ha 100 milliót keresnék havonta, az adódó tennivalók kimondottan taszítanak. Gyerekeket meg aztán főleg nem akarok.

Kinek mi.

#8:

Hát, ez számomra is furcsa. Mert az érthető, hogy mindenféle távoli országba mentek nyaralni és hátizsákoztok, mert az élmény, amit nem vehet el senki az embertől. Az is oké, hogy kerülitek a fölösleges pénzszórást, meg a mindig új cipőt/telefont/TV-t/stb.

De hogy havi másfél millióval miért panellakás és BKV? Mi is panelban lakunk, de azért, mert egyelőre nem engedhetjük meg magunknak a kertes házat.

Ellenben a ti jövedelmetekkel max 3 év alatt kifizetnétek egy vadiúj házat. Oké, nekem is meg lett mondva, hogy ha kertes ház lesz, akkor a teendőim is megszaporodnak, de őszintén: másfél milliós fizetésből már nem nagy dolog fogadni egy kertészt/gondnokot, aki elintézi az ilyesmit...

@9 Mondom, kinek mi. Engem jobban idegesít a dugóban állás, mint az, hogy néha gajdol valaki a buszon. Amit meg kocsira költenék, sokkal inkább költöm további utazásra vagy parkoltatom simán valami befektetésben, esetleg elmegyek valami igazán jó étterembe.

Nekem többet ér az, hogy fél órára van minden, mint az, hogy saját, kerítéssel körbevett ingatlanom legyen. Ha költözöm bárhova, az csak egy még belvárosibb lakás lesz, csökkentendő az ingázással töltött időt. Semmi másért nem kéne nagyobb lakhely, mint azért, mert a könyvtáram kezdi kinőni a lakást, az egész könyvszekrények és polcok labirintusa, de ez sem érdekel különösebben.

Vezetni kimondottan utálok, autót először akkor fogok venni, ha lesz normális önvezető kocsi, amiben munkába menet tudok olvasni vagy filmezni. Minden további pénz arra megy, hogy mielőbb nyugdíjba tudjak vonulni, lehetőleg 45 éves korom előtt és az év októbertől áprilisig tartó időszakát egy olcsó, trópusi országban tölthessem.

Nekem tényleg minden az élményekről szól. Arra fogok emlékezni, hogy olvastam a Lolitát, meg arra is, hogy láttam a Taj Mahalt, de arra nem, hogy milyen kocsim volt 2014-ben. Nekem ez a zsinórmérték pénzköltésnél.