Mit végezzek el nőként, ha célom, hogy végre legyen a kezemben egy piacképes végzettség, amivel elhelyezkedhetek?

Sok dolog érdekel (rendszerint "fiús", műszaki dolgok), de azokhoz egyetem kell illetve van olyan, amivel konkrétan egyetem ellenére se tudnék foglalkozni. Ez a közlekedés szervezése, merre legyenek új vonalak, mekkora villamos kell, menetrendek stb.

A nagy gépek kevésbé vonzanak.

Az álommelóm hétfőtől-péntekig tart, rugalmas munkaidőben, sőt, napi 6 órában, sőt, emellett jól keres, spórolással meg tudok takarítani havi 100 ezer forintot.

Na, erről csúsztam már le....

Még kettőt nem szeretnék tanulni, csak egyet.

Már elegem van az egészből, a tanfolyamokra elment pénzből, időből, a munkaidő utáni esti és hétvégi tanulásból.

Mostmár egy papírt szeretnék a kezembe, azzal elhelyezkedni, hogy kimondhassam, hogy nekem ez a szakmám, ebben dolgozom, ebben van x év tapasztalatom. Oszt' csókolom.

Akkor lehet, hogy pár év múlva bevállalom a mérnökinfó levelezőit. Bár erről csak egyre inkább lecsúszok + nem érzem magam eléggé karrieristának. Hogy ennyit beletegyek egy karrierért.

Tőlem most idegen érzés, ha az ember azt keresi, mikor tanulhat valami újat. Általános iskola elsős korom óta egy évnyi idő nem telt el tanulás nélkül. Sőt, tanfolam nélkül se.

Angol szövegeket egész jól megértek, a beszéd nehezebben megy, de szerintem nem vagyok nagyképű, ha azt mondom, hogy teszem azt heti kétszer egy órát lenne lehetőségem beszélni, 1-2 hónap alatt felhúznám magam.

Ezzel párhuzamosan Duolingo-n tanulok németet. Van 3 könyvem is hozzá, de nem fér bele. Egész egyszerűen nem fér bele. :/

Valami olyan keresek, amivel sokkal könnyebb elindulni, mint a programozással.

Nem akarok lemondani az életről. Egyfajta öngyilkosság lenne az egyetem.

Se sport, se párkapcsolat, barátok alig, család alig.

Ha meg mégis bejön magától egy párkapcsolat, onnantól nem fogom bírni csinálni az egyetemet. Vagy ki is bukok, ha pedig nem, akkor épphogy a minimumra hajtok majd, úgy meg a mérnökinfót főleg nem lehet.

Nem nézem le az alacsonyabb rangú munkát végzőket, sőt, a baráti körömben például rájuk nézek fel, mert ilyen körülmények között és ennyi pénzért én egész egyszerűen NEM BÍRNÉK dolgozni. Ők a legszorgalmasabbak és mellesleg ők panaszkodnak a munkájukra a legkesebbet.