Miért hazudik a Fidesz, Orbán és sleppje, hogy csökken a kisvállalkozások adója?

"Igen, ez nagyon életszerű akkor, amikor sok család majd belerokkan a devizahitelébe, aminek a tőketartozása magasabb, mint a lakás értéke."

Igen, mi is így voltunk, aztán gyökeresen megváltozott élethelyzet, irány külföld,mert egy dolog volt biztos, hogy "alkalmazottként" elviszi a bank a fejünk fölül 1 gyerekkel, 2 hónap múlva. Majd hazajöttünk és hazahoztuk a kinti mentalitást, munkatapasztalatokat, és nem kényszerből de vállalkozni kezdtünk azzal amit hazahoztunk és amiben szereztünk hazai és nemzetközi tapasztalatot is. Azóta több tehermentes ingatlanunk lett ebből ( ahogy a gyerekek száma is nőtt arányosan, hogy nekik ezzel a lakáshitel mizériával ne kelljen annyit görcsölniük, mint nekünk a devizával volt anno ) ) meg persze maradt a devizahiteles is, a maga tőke/ár/érték arányával és még mindig fizetjük azt a hitelt is, abból amit maga az ingatlan termel, mint nem fogyasztási célú hitel eszköze.

A politikától és elittől igyekszem magam távol tartani, pláne mióta félig bele keveredtem egy ilyen csoportba üzletileg. Ha van egy vagy több jó terméked, szolgáltatásod, amit a keresleti igény hív életre, akkor már nem kell kényszerből katazgatni. De nem is kell hogy mindenki vállalkozóvá váljon, akinek nincs hozzá megfelelő kompetenciája,az adott területen tapasztalata, stb.

Kibicünk folytatja az üres frázisok pufogtatását...

"Bizony, nincs semmiféle előrelépési lehetőség... Mindenki szegény, a virtuális drága kocsik, a virtuális nagy házak csak az orbán-slepp porhintései. (Talán mégsem?)"

Először is ha jól emlékszem, a vállalkozói terhekről volt szó. Tehát ne maszatoljunk, ha kérhetem. Másodszor, gazdagok eddig is voltak. Viszont a gazdagok és szegények közti szakadék ugrásszerűen nőtt.

Mäsodszor, igen, kicsot több drága kocsit és házat vettek a banknak. Hűha....micsoda gazdag nép vagyunk....

Attól a Béla nem lesz gazdagabb, hogy a Jóska tált munkahelyet.

"A deviza hitel nem tud meghatni, én nem vettem fel (pedig lett volna mire elköltenem), pl. a napokban olvastam egy sorozatban (egykor) szereplő úrról, akinek a háza jóindulattal is csak egy romos putri, de van vagy 47 milliós hiteltartozása."

Oh, elnézést. Ha te nem vetted fel és vastál egy ilyen személyről, akkor már mindent láttäl...

Na és mi lett az általános végkövetkeztetès? Mivel te nem vettél fel hitelt, akkor senki sem, csak ez az egy nyomorult? Vagy épp fordítva, te vagy a ritka kivétel, viszont az összes devizahiteles ilyen tróger? Hm? Melyikre szeretted volna kihegyezni a mondandód?

Mert ettől még az a helyzet, hogy az a q.rva nagy vagyon, túlnyomórészt a bankok tulajdona, amíg a delikvena bem csengeti ki a hiteltartozását.

Tehát az egyik városból a másikba költözés testületileg kilőve. Csak hogy visszacsatoljunk a témához...

"Elnézést a kitérőért: minden ember a saját szerencséjének a kovácsa."

Tudom, ez egy klasszikus lózung, amivel egyesek azt hiszik, hogy mindent el lehet rendezni...csak szólok: nem lehet.

"Tippeket én nem adok, nyitott szemmel kell járni, okulni kell mások eseteiből, ha sikeresek akkor azért, ha nem azok, akkor okulásképpen."

Itt érhető tetten, hogy üres lózungok ezek.

"Nem blogokban kell panaszkodni"

Ki panaszkodik blogokban?

" (a lényeg egyébként is nagyon sokszor a részletekben van)"

Pontosan. Èpp ezért bicskanyitogató az ilyen általános okoskodás, amikor valaki eldönti, hogy a masik helyzete azért olyan, mert hü.lye, balf.asz, stb.

"de elgondolkodtató az is, hogy nagyon sok (pl. egészségileg) hátrányos helyzetű embertársunk van, akik nagyon sikeresek."

Sok meg nem. Ha látsz kettőt, nem láttad mindet.

" A kitartás, a szorgalom, a türelem, a NYITOTT SZEMMEL JÁRÁS, a látás (MEGLÁTÁS!) megadja a tippeket, ha odafigyel az ember."

Blablabla.....üres duma, a tárgyhoz meg semmi köze.

"Így van ez "nyugaton" is, ahol nem Orbán (és a sleppje) kormányoz, ott is vannak sikeres és sikertelen emberek."

Na igen. Csakhogy nyugaton nem zsigerelik ki a vállalkozót. Történetesen Nemetországban beszélgettem ottani vállalkozókkal arról, hogy nem értik a magyar rendszert. Ahogy fogalmaztak, náluk megvárják, amíg a kacsa kibújik a tojásból, felnő, megerősödik, majd a teljesítménye arányában kicsit tollfosztják.

Nálun mkeg feltörik a tojáshéjat és az első tollkezdeményeket le is kapják.

Hát ennyi a különbség. Csak hogy visszacsatoljunk ismét a tärgyhoz...

"Az ottani adók mellett is vannak jó eredményeket elérők, de élhetetlen emberek is, akik az aktív ténykedésük helyett panasznapokat tartanak, és a SAJÁT sikertelenségükért másokat hibáztatnak."

Ó, higyne. Cdak az arányok vannak némiképp eltolódva...

"Mindenképpen hasznos egy önvizsgálat, amikor az ember elemezgetheti magát, a körülményeit, a döntéseit..., aztán el lehet indulni egy, a siker felé vezető úton!"

Ezeket tartogasd valami motivációs tréningre...

Norbert, nekem azzal, amit elmondtál, csak kettő problémám van.

1: nem tudom elfogadni, hogy ebben a tetves országban csak akkor lehet bdogulni, ha az ember kimegy külföldre. Több barátom házassága ebbe roggyant bele. Nem volt mindenhol kivitelezhető, hogy mindenki menjen. Aránylag jól èlnek, de magányosak. Van, aki a mai napig kint van. Jönme haza, de itthon huszonév után ahol el is tudna helyezkedni, nem akar, mert a kinti fizetésének a töredékét kapná, közel dupla munkáért.

Nekem itthon van a 93 éves nagymamám és a beteg, 74 éves anyám. Kire hagyjam őket?

Külföld egy lehetőség legyen, de ne a megoldás, a rohadt életbe!

2: nekem anno volt egy elég jó vállalkozásom. Engem a tisztelt adóhatósäg és az összes, ba.sztatásra alkalmas felügyeleti szerv nonstop vegzälása vágott haza. Mindezt azért, mert a manyup lenyúlás időszakában egy nyilvános facebook posztban kifejtettem egy abszolút szalonképes, de határozott kritikát. Néhány nap után elindult a kálváriám. Egymásnak adták a kilincset hatóságék. Nagy szigorú arc, keménykedés, fenyegetés és a lehető legabszirdabb időkben történő látogagások. Mondanom sem kell, semmit nem találtak. De az idegrendszeremet és a családom nyugalmát kikezdte ez az egész. Sokáig erőlködtek. Nekem meg közben szépen elkopott az ügyfél és partneri köröm. Mert akihez ilyen intenzíven járnak, az biztos csinált is valamit.

A vállalkozásomat kicsinálták. Visszamentem volna én alkalmazottnak is, ha nem is boldogan, de túl sokáig voltam szabad ember és ezt a hresek pontosan tudják. Nekik egy exvállalkozó csak nyűg. Mert biztos nehéz irányítani. Ráadásul balf...is, mert elbukott. Lúzer, nem kell. Pont.

Kénysuerből és nehwzen lettem ismét vállalkozó. Annyit veszek ki belőle, mint egy közeoesen jövedelmező alkalmazotti munkából. Elég (lenne) ennyi. Ha nem csinálának ki a vállalkozói terhekkel. És vissza is kanyarodtunk az alapproblémához. Ha kicsiben vállalkozol, akkor dögölj meg.

"Pl. 50 felett a munkaerő piacon elhelyezkedni nem egyszerű dolog - így aztán, ezt felismervén többen is kényszervállalkozóvá válnak."

Viszont pont itt üt vissza a kata... ( tb, nyugdíj ).

"1: nem tudom elfogadni, hogy ebben a tetves országban csak akkor lehet bdogulni, ha az ember kimegy külföldre. Több barátom házassága ebbe roggyant bele. Nem volt mindenhol kivitelezhető, hogy mindenki menjen. Aránylag jól èlnek, de magányosak. Van, aki a mai napig kint van. Jönme haza, de itthon huszonév után ahol el is tudna helyezkedni, nem akar, mert a kinti fizetésének a töredékét kapná, közel dupla munkáért.

Nekem itthon van a 93 éves nagymamám és a beteg, 74 éves anyám. Kire hagyjam őket?

Külföld egy lehetőség legyen, de ne a megoldás, a rohadt életbe!"

A fiunkat mi sem tudtuk magunkkal vinni, - azt a kieső 8 hónapokat egy évből, 5 éven át nem tudjuk pótolni, nekünk is családba kellett fogadtatni ideiglenesen, de házi gondozót is lehet fizetni a kinti fizetésből. Tudom zordul hangzik, de megfelelő drive-al előrébb visz.

Nem kell attól tartani, legalábbis nekem a K+f során is ez mutatkozott, azon túlmenően, hogy a családban év vállalkozója címet nyert tag is van, aki már a rendszer váltás előtt sem csinálta másképp,-és privatizációkor a kinti tapasztalattal és tőkével tudott itthon új életet kezdeni - ahogy számos szakmabeli sem, aki ma itthon sikeres. A szakmánkba a külföldi tapasztalat szinte elengedhetetlen. Csak nézd meg ezeknek az embereknek az életútját:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Ez pedig a saját vállalkozásom alapkutatásának egy része:

"A külföldi munkavállalók szemléletváltásának vizsgálata:

A külföldi munkavállalók, ismerősi és egykori munkatársaim köréből kerültek ki, mely alapján 32 fő töltötte ki a 10 kérdésből álló kérdőívet. A válaszadók átlag életkora 34 év."

Motivációjukat tekintve, a jövedelmezőségi szint emelkedése és a jobb életkörülmények elérését jelölték meg zömében a válaszadók. Többen egyéb válasz mellett, külön kiemelték a banki hiteltartozást is, amely a HVS helyzetelemzésében is megjelenik, mint az utóbbi évek likviditási helyzetét és fizetőképességet befolyásoló sajátos problémakör. A teljesülő jövedelmi szint emelkedésével, a válaszadók mintegy 80%-a tud megtakarítás eszközölni, a jövedelmük 25%-át meghaladó mértékben, míg a teljes jövedelem 75-100%-át közel 19%-uk tudja havonta félre tenni.

A válaszokból megállapítható, hogy a külföldi munkavállalás ideje alatt, a legjelentősebb hazai kiadásuk a hitelek törlesztése, az ingatlannal kapcsolatos költségek, valamint a családtagok támogatása. A válaszadóknak mindössze 7%-a fordít befektetési jelleggel költséget Magyarországra. Ehhez a kérdéshez szervesen kapcsolódik az a makrogazdaságot is érintő, elmúlt hónapokban nagy port kavart cikk, mely a Világbank felmérése alapján, az alábbiakról ad tájékoztatást 2013-as év utolsó negyedévét nem tartalmazó statisztikai adatai alapján:

„A magyar GDP mintegy 1,8 százalékát teszik ki a külföldön munkát vállalók hazautalásai - derült ki a Világbank statisztikáiból. Ezzel segítik a kivándorlók az itthon maradt családtagjaikat: a nemzetgazdaság számára ez a fogyasztás és a jövedelmi különbségek növekedését egyaránt magával hozhatja.”

„A Világbank adatai szerint mintegy 462 ezer magyar vándorolt ki, ami a lakosságának 4,6 százaléka. A legkedveltebb célpontok a nemzetközi szervezet adatai szerint Németország, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztria, az Egyesült Királyság, Ausztrália, Izrael és Svédország.„ amely azóta már a parlamenti pártok és viták témájává is vált.

Amelyről Orbán Viktor miniszterelnök az alábbiakat mondta el a Parlamentben február 3.-án:

„Nem igaz, hogy ők gazdasági menekültek. Olyan, mintha ők rosszat tennének Magyarországnak. Az elmúlt évben kétmilliárd forintnyi eurót utaltak haza. Fogták magukat, vállalták a versenyt, és komoly összegeket küldtek haza Magyarországra. A fiatalok az élet természetes részének tekintik, hogy külföldre mennek dolgozni. Miért kell őket megbélyegezni azzal, hogy menekültnek nevezik őket? Olyan világot kell építeni, hogy haza tudjanak jönni, amikor haza akarnak jönni.”

Míg Vona Gábor, a Londonban élő magyaroknak beszélt arról, a Hyde Parkban 2014 januárjában, hogy „a külföldre kényszerült magyarság Magyarország valódi, rejtett erőforrása.” és a Fidesz, valamint az MSZP fél a jobbikos külföldiektől.

Így mindkét Párt választási kampányában megjelenik a hazatérés és itthoni munkavállalás lehetőségének megteremtése, a jelenleg külföldre „kényszerültek” számára. Mindeközben a dél-kelet ázsiai, elsősorban indonéz és filippín származású munkatársaimtól, már évek óta azt hallom, hogy a kormányzatuk is felismerte a munkaerő exportban rejlő gazdasági lehetőségeket. Ezáltal támogatja is a külföldön dolgozók hazai befektetés ösztönzését. Talán nem véletlen, hogy a világ top 5 munkaerőexport országa között szerepelnek ezek az országok. A dolgozók közül, a családtagok támogatása valamint a banki hitelek visszafizetése után, számos egykori munkatársam hozott már létre az országában valamilyen vállalkozást, az államilag is támogatott, kedvezőbb beruházási feltételek biztosítása mellett. Így érdekes makrogazdasági tényezőként jelenhet meg egy ilyen jellegű Operatív Program, és gazdaságélénkítő hatással bírhat, a külföldi cégek magyarországi beruházási összege után, az a tőke, amit a hazai társadalmi-gazdasági helyzetek elől „menekült”, - véleményem szerint, a komfortzónájukból kilépni képes, sorsukat maguk kezébe vevő - dolgozók képviselnek.

Ugyanakkor célszerű már itt megjegyezni, hogy a vizsgált terület és kitörési pont lehetősége szempontjából a fenti adatok nem relevánsak, hiszen ezek a más tagállamokban történő költözés, ezáltal a fejlesztési célokat nem szolgáló, elvándorlási statisztika romlásával valósulnak meg.

Gondolatébresztő lehet csak bele gondolni abba, hogy mekkora tőkeerőt képviselhetnek ezen felül, azok akik nem sorolhatók a fenti statisztikába?

Azok, a jelen esetben csak rövid kérdésekben megkérdezett, éves szinten 5-7000 főt közvetítő irodák által biztosított munkaerők, akik a jövedelmük 25-100%-át tudják megtakarítani havonta. Hozzátéve, hogy béren kívüli juttatásként, további - a fizetésük átlag 40-50%-ával megegyező mértékű- egyéb bevétellel is rendelkeznek készpénzben, borravaló formájában.

Vagy épp, a határ menti területekről Ausztriába ingázó munkavállalók, adott esetben a kamionsofőrök, a hajós és légitársaságok személyzete, vagy a 6 hónapnál rövidebb időszakot külföldön dolgozók, akik nem jelentkeznek ki magyarországi lakóhelyükről, hozzájárulva ezzel az elvándorlási statisztika szinten tartásához.

Véleményem szerint megbecsülni sem lehet ezt az összeget, amivel ezek a munkavállalók hozzájárulnak elsősorban önmaguk és családtagjaik megélhetéséhez potenciális friss tőkét képviselhetnek a helyi beruházások kapcsán.

Arról, hogy miként is gondolkodnak a jelenleg külföldön dolgozók a hazatérésről és a hazai befektetésekről, valamint milyen perspektívát látnak jelenleg Magyarországban, arról a további kérdésekre adott válaszok alapján lehet következtetéseket levonni.

A hazatérésről alkotott véleményükben egyharmaduk nem is tervezi a magyarországi letelepedést, míg a hazai lehetőségekben is gondolkodók körében a jövőkép, inkább alkalmazotti jellegű, semmint vállalkozói.

Noha ennek kapcsán célszerű azt is leszögezni, hogy a hatályos jogszabályok alapján, az elmúlt 3 évben, legalább 1 évet dolgozók jogosultak lehetnek jövedelempótló támogatásra, melynek mértéke,- figyelembe véve a külföldi jövedelem összegét-, a maximális értéket közelíti, vagy azt adott estben meg is haladja, mely nem sokban marad el, a szakképzett munkaerő hazai átlagbérétől. Emellett, amennyiben a munkáltató Európai Unión belüli cég, jogosult lehet a munkavállaló nem Magyarországon kérvényezni a munkanélküli ellátását, hanem attól egy jóval magasabb összegű, vagy hosszabb idejű ellátást igénybe venni, abban az esetben, ha a munkaadó szerinti országban jelentkezik be munkanélküli ellátásra.

Így a hazai munkavállalás motiváltságának alapja nem lehet a munkabér. Tapasztalat szerint, így akik haza is térnek, a megszokott jövedelmi viszonyok megváltozásához nehezebben alkalmazkodnak és könnyebb megoldásnak tartják, ha ismét külföldön próbálnak újra munkát találni.

Ehhez a Hazajáró program, a moduláris felépítéséből adódó előnyeivel járulhat hozzá, mely egyúttal nagyobb összegű tőkefelhalmozást eredményezhet rövid távon.

A válaszadók 81,3%-a rendelkezik megtakarításokkal, amely adatból kiderül, hogy a 25% alatti megtakarítással rendelkezők, vagyis a megkérdezettek 19%-a (6 fő) nem tud félretenni havonta, amely nagy valószínűséggel a magasabb megélhetési költségekkel járó szárazföldi munkavállalók 25%-os (8 fős) táborból kerülhetnek ki.

A 10. kérdésre adott válaszok alapján, az eredeti programtervből kikerült a helyi nonprofit szervezetek létrehozásának ösztönzése, mivel a bemutatott válaszok közül senki nem jelölte meg a „nonprofit szervezet létrehozását” és a válaszadók 50%-ának is csak egy harmada nyilatkozott arról, hogy saját vállalkozást hozna létre Magyarországon.

A befektetési lehetőségek közül, legnagyobb arányt képviselik az ingatlanba fektetők és a banki-biztosítási termékeket preferálók. Mivel a megkérdezettek jelentős aránya támogatja folyamatosan a hazai családtagokat, így az ilyen jellegű ösztönző befektetéseket új alapra, a családi vállalkozások indítása a munkanélküli családtagok bevonásával, vagy a családi gazdaságok indításának szintjére kellett helyezni hangsúlyosan.

"2: nekem anno volt egy elég jó vállalkozásom. Engem a tisztelt adóhatósäg és az összes, ba.sztatásra alkalmas felügyeleti szerv nonstop vegzälása vágott haza. Mindezt azért, mert a manyup lenyúlás időszakában egy nyilvános facebook posztban kifejtettem egy abszolút szalonképes, de határozott kritikát. Néhány nap után elindult a kálváriám. Egymásnak adták a kilincset hatóságék. Nagy szigorú arc, keménykedés, fenyegetés és a lehető legabszirdabb időkben történő látogagások. Mondanom sem kell, semmit nem találtak. De az idegrendszeremet és a családom nyugalmát kikezdte ez az egész. Sokáig erőlködtek. Nekem meg közben szépen elkopott az ügyfél és partneri köröm. Mert akihez ilyen intenzíven járnak, az biztos csinált is valamit."

Talán emiatt is mondtam, hogy tisztább politikától mentesnek maradni, amennyire lehet, pláne felesleges hőzöngeni, meg politizálni, ha az üzletet igazából nem is érinti az adott intézkedés.

Engem is forgattak meg emelt szintű c típusú adóvizsgálaton, mégsem találtak semmit, a beszállítóknál igen. Így kerültem mint üzleti partner a képbe. De ettől a későbbiekben sem volt problémám a forgalommal,holott kisebb vállalkozásom volt anno mint most. csak utána jobban megnéztem kivel is üzletelek. Nálam az akkori kormány monetáris politikája vetette vissza a devizahitellel együtt, pontosabban az árfolyamok relaizálódása ( USa import esetében az usd/HUF , devizahitelnél meg a chf )

"A vállalkozásomat kicsinálták. Visszamentem volna én alkalmazottnak is, ha nem is boldogan, de túl sokáig voltam szabad ember és ezt a hresek pontosan tudják. Nekik egy exvállalkozó csak nyűg. Mert biztos nehéz irányítani. Ráadásul balf...is, mert elbukott. Lúzer, nem kell. Pont."

Hát, én a főállású vállalkozás után vissza vettem másodállásúvá és mellette gyártósorra kerültem, onnan félév alatt csoportvezető, meg meós lettem. Így e téren nekem más a tapasztalat.

"Kénysuerből és nehwzen lettem ismét vállalkozó. Annyit veszek ki belőle, mint egy közeoesen jövedelmező alkalmazotti munkából. Elég (lenne) ennyi. Ha nem csinálának ki a vállalkozói terhekkel. És vissza is kanyarodtunk az alapproblémához."

"Ha kicsiben vállalkozol, akkor dögölj meg."

Ha kicsiben vállalkozol, akkor legyen rálátásod és kompetenciád a forrásszervezésre. És máris megoldódhat ez a problémád is, ez inkább csak kompetencia hiány, ahogy a külső okok vegzálása is szerintem.

#8 vagyok

Hát elég szépen eltértünk az eredeti témától, de valóban, 1 milliós BEVÉTEL az, amivel 5% adót fizetsz KATA egyéni vállalkozóként, de ebben a konstrukcióban nem is éppen célszerű pl. árucikk-kereskedelmi tevékenységet végezni, mert az egymillió feletti bevételi rész adózása elvisz mindent, a kiadásokat pedig nem tudod elköltségelni.

De ha te magad dolgozol benne alacsony saját kiadásokkal (iparos, programozó, stb.), esetleg van 1-2 alkalmazott, akkor nagyon jó üzlet, én 2018 vége felé már nagyon vártam, hogy az ÁFA-határ is felmenjen évi 12 millióra, most pedig következetesen 1 millió a cél havonta (ez persze nem mindig jön össze). Tavaly viszont Novemberben és Decemberben már nem is dolgoztam, mert ÁFA-s lettem volna.

A kérdező pedig nyilván azért használ derogáló kifejezéseket, mert (inkább) ellenzéki beállítottságú, ebbe szerintem csak akkor érdemes beleállni, ha valaki veszekedni akar. :D

22-nek: "Ezeket tartogasd valami motivációs tréningre..."

Te pedig láthatóan a szombati motivációs tréningjeid eminens hallgatója vagy...

Hát, csak így tovább. Bár..., kissé túl sok a véleményedben a bla-bla, a negatív hozzáállás. (Egyik szombati fejtágítód helyett nézz körül a valóságban!)