Büntetnétek a beteg állatok megölését?

Amíg a betegségével is normális életet él zömmel fájdalmak nélkül, nem altaltnám el, persze (én is beteg vagyok, 16 éves korom óta, néha rhadt fájdalommal, de javarészt okés és tudok élni vele).

Amikor viszont úgy látom, hogy már szenved, vagy annyira idős, hogy gyakorlatilag csak aludni tud, nem is eszeik már, akkor természetesen igen.

Semmi értelme egy menthetetlen élőlényt szenvedni hagyni.

A halál az élet része.

Nem büntetném, de az a baj, hogy amíg az emberek fejében hatalmas a szakadék az ember és az állat életének értéke között, addig nem lesz helyén kezelve ez sosem.

Sokszor látom, hogy elaltatnak olyan állatot, ami menthető lenne, csak mondjuk nehéz, bonyolult műtét kellene hozzá, vagy sok ápolásra szorulna. Ez nekem nem fér bele. Csak azért, mert kicsi esélye van a teljes felépülésre nem megpróbálni csak lustaság és nemtörődömség.

Ellenben amikor nyilvánvalóan semmi esélye sem lenne, hogy kigyógyuljon az adott dologból, akkor az eutanázia a lehető legjobb mód. Viszont én ezt az emberekre is értem, és szerintem szánalmas, ahol jelenleg az emberiség tart ilyen téren a "mentsünk meg mindenkit" politikájával. Mert akárhogy is nézzük, az, aki annyira magatehetetlen, hogy másokon múlik az életben maradása hosszútávon, már nem igazán élvezheti az élet jó részeit, és sajnos a legtöbb közülük nem Stephen Hawking, hogy még így is alkosson. Szóval kicsit közelíteni kéne szerintem az állatok felé és az emberek felé való viszonyulást, és megtalálhatnánk az egészséges megoldást. Szerintem nem az értékeli jobban az életet, aki annyira be van tojva a haláltól, hogy mindenképp el akarja kerülni, bármi áron, hanem aki el tudja fogadni azt is, ha neki véget ért ez a játszma.

Kérdező szerintem fejtsd ki hogy milyen betegségre gondolsz.

Más mondjuk egy részben lebénult kutya, szuper kis "kerekesszéket" lehet nekik szerezni amiben még futkározni is tudnak, őket nyilván nem altatnám el DE, mi van például egy nem műthető daganatnál? Vagy más olyan betegségnél ami belátható időn belül garantáltan halált okoz, Volt olyan állatom akit szerv elégtelenség vitt el, több mint egy hétig erőltettem bele a tápszert, de a végén már csak feküdt és várta a halált, feladta, a mai napig haragszom magamra amiért nem vittem el a dokihoz hogy altassa el mert ez így csak szenvedés volt. Van amikor látod rajtuk hogy feladják és olyankor el kell őket engedni.

Határozottan büntetném. Az agónia az élet természetes része. Senki sem szeret elmúlni, de attól még nem vehetjük el tőle a lehetőséget, hogy átélje az elmúlás pillanatait. Különben beszámolók szerint ez euforikus érzés, az agy megszűnik funkcionálni, így semmiféle fájdalomérzet nincs már a legvégén. Én biztosan nem úgy akarnék meghalni, hogy k. fáj és belém böknek egy injekciót. És attól, hogy állatról van szó, semmivel sem gondolom alacsonyabb rendűnek, hiszen végső soron ő is élni szeretne és igenis ragaszkodik a legutolsókig az élethez.

Az persze más, hogy ha megpróbálják megmenteni, de nem ébred fel az altatásból. Akkor tényleg az utolsókig küzdöttek érte, nem csak elintézték el mondattal és beinjekciózták.

17-es, azért ezt gondold át alaposabban.

[link]

Eszembe jutott ez a kérdés, igaz itt “csak” halakról volt szó:

https://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__halak-akvarisztika__..

Ott is feltűnt egy olyan ember (asszem a 8-as) mint itt a 17-es.

S ha már itt tartunk, idézve #17:

“Különben beszámolók szerint ez euforikus érzés, az agy megszűnik funkcionálni, így semmiféle fájdalomérzet nincs már a legvégén.”

Ja, igen, a legvégén mikor már percek kérdése a halál. Legalább is jobb esetben legalább akkor nem fáj semmid. Viszont ezt megelőzően hetekig-hónapokig vagy akár évekig kínzó fájdalommal kell vegetálva leépülnöd, ami minden csak nem élet. Attól ,hogy valami/ valaki él, pontosabban életjeleket mutat, még nem azt jelenti ,hogy úgy mindenképp jó neki és úgy is szeretne lenni. Baromi sok ember (és állat...) mond le az életről s nem szeretne tovább szenvedni. Ha igaz lenne amit írsz (“hiszen végső soron ő is élni szeretne és igenis ragaszkodik a legutolsókig az élethez”) akkor nemes egyszerűséggel nem léteznének öngyilkosok s mindenki egy optimista, céljai felé megrendíthetetlenül törtető ember lenne.