Mért csak aszt látjátok amikor az ember bánt állatot?

Kedves 11-es!

Ezek szerint te is láttad azt a hírt, és eddig csak azt követelted, hogy mondjunk példát. Akkor viszont azt is tudod, hogy azok a kutyák már hosszú évek óta ott éltek, a gazdasszony az eset megtörténtekor valóban már 80 körül járt, de korábban már hosszú éveket, évtizedeket éltek együtt.

Azért mert valaki megöregszik, a több évtized óta gondozott, szeretett kutyusairól mondjon le? Akkor pedig ti, állatvédők, ismét csak a gazdasszonyt tennétek felelőssé. Miért van az, hogy mindig tudjátok úgy csűrni-csavarni a dolgokat, melyből az derül ki, hogy a jószág ártatlan, csak a gazdi lehet a hibás.

Pedig a jószágnak is van lelke, vannak érzései, ezáltal közöttük is lehetnek alapjaiban szeretetre méltók, és alapjaiban gonosz, rosszindulatú személyiséggel párosulók.

Kedves utolsó! Hosszú évtizedeket senki sem él együtt a kutyájával, ritka, hogy egy kutya akár 20 évig is éljen (sajnos). Tehát a néni már akkor is idős volt, amikor a kutyák hozzákerültek. És bizony az ember felelőssége, hogy egy idős(ödő) ember milyen és mennyi kutyát vesz magához. Én nem mondom, hogy nincsenek olyan kutyák, amik alkalmatlanok az emberrel való együttélésre, de ők sem ilyennek születtek. Ilyenné nevelte őket valaki. És sajnos az is a kutyatermészethez tartozik, hogy ha a falkatag "elbukik", akkor őt leteperik, fölébe kerekednek, és ha az egy kisgyerek, vagy egy idős ember, sajnos tragédia is lehet belőle. Ezért nem szabad soha felügyelet nélkül hagyni kisgyereket kutyákkal, és nem ajánlott főleg nagytestű, és főleg több kutyával egyedül hagyni idős embereket. A kutya nem szeretetre méltó, nem gonosz és nem bosszúálló. Ezek emberi tulajdonságok. A kutya az kutya, és úgy is viselkedik. Csak sajnos mi emberek ezt nem mindig akarjuk észrevenni. Ismerősek Saint-Exupéry szavai?

"– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."

Ha kutyát tartasz, alapszabály mindannyiótoknak, (pláne hogy ha több kutyád van) hogy ismerjétek a rangsort, és be is tartsátok. A rangsor tetején mindenképp az ember van, alatta a kutyák eldöntik maguk. Ezalatt nem (csak) a harcot értem, általában testjelek, viselkedés alapján eldöntik. Például nem szabad a rangsor legalján lévő kis öleb palotapincsit agyondédelgetni, és a domináns rottweilert eközben a sarokba ültetni, mert ezt annak veszi, hogy az öleb felé került rangsorban, és ő megpróbálja visszaszerezni a helyét, ami összegekhez vezet. Ami persze az állatorvos zsebébe vándorol.

Tehhááát, ha az ember elveszíti a tekintélyét a kutya szemében, előfordulhat, hogy a kutya agresszívan kezd el viselkedni. Ezt csak azért csinálja, hogy tudja, ki a vezér. A vadonban egy falkának, (akár kutya, akár farkas) szüksége van vezérre, akitől függ a falka sorsa. Ilyenkor a kutya a túlélés érdekében megpróbálja átvenni a pozíciót, de ez általában nem tetszik a gazdinak. És ekkor kezdődnek a sztorik, hogy "jujj, ez a vadállat, ez a ronda dög megharapta a gazdit, aki olyan aranyos volt, hogy még az ágyába is felengedte, még a szájából is odaadta az ételt neki"

Pedig a falka szabálya: mindig az alfa eszik először, mindig az alfa kapja a legjobb alvóhelyet, hiszen élnie kell, hogy fontos döntéseket hozhasson, amik befolyással vannak a falka életére. Ha nincs vezér, nincs falka sem.

A 8 éves gyerekről csak annyit mondok: amikor még kicsi voltam, kimentünk a nagyszüleimhez, és a farkaskutyájuk rám mordult, és vicsorított. Nagyszüleim leküldték a pincébe, büntetésből. Összesen három alkalommal dekkolt a kutyus a pincében, mire rájött, hogy hoppá, változott a ranglétra, ez a kis vakarcs - én - fölöttem áll. Attól a naptól kezdve mintha kicserélték volna: folyamatosan a nyomomban volt, vigyázott rám.

Ergo: a kutyák nem rosszak, csak a gazdájuk képtelen volt megfelelően a tudtukra adni, hogy ki a főnök, a kutyák pedig ösztönből meg akarták tudni, ki is a góré, hiszen ez az ösztön már azóta a fejükbe van vésve, mióta a farkasok megjelentek a Földön: A túléléshez vezér kell. Aki pedig gyenge, az nem lehet sosem az.

nagymamám 75 elmúlt, egy kifejezetten termetes németjuhásza és egy keverék de a németjuhásznál súlyra és termetre is jóval nagyobb kutyája valamint egy hosszúszőrű tacskója van. megsúgom, hogy utóbbit minden gond nélkül bevitte a másik kettő közé felnőttként, egyikkel se volt probléma...

DE azok a kutyák ugranak minden szavára, tisztában vannak vele, hogy ő a falkavezér. SOHA egyik kutyája sem támadná meg,a keveréket éjjelre szabadon engedi pedig a tanya körül nincs kutyabiztos kerítése de az az eb mégse megy ki az udvarából...

nekünk méretes komondorunk van és volt is...nyugodt lélekkel viszem ki a magam 21 évével és alig 60 kilójával a kutyát sétálni...a mostaniról nem merném levenni a pórázt mert még elég kölyök lélek és azért néha előtör belőle a mehetnék :) de az előző hamar megkomolyodott és őt kölyök korától póráz nélkül vittem sétálni, 1 méterrel nem ment távolabb és azt is csak akkor ha valami sürgős szimatolni valója volt...

minden csak és kizárólag a nevelésen múlik.

és csakhogy ne rokonságból emeljek példát: ahogy megyek egyetemre reggelente néha szoktam látni valami 70 forma nénit egy méretes rotival...de az a kutya nem húz, nem ugat, nem ugrál, nem szagol csak ha a nő engedi neki. leül amint megáll és nem mozdul, amíg nem indul, és a spar előtt ki se kell kötnie. és ahogy néztem náluk a fekszik az tényleg fekszik és az ismerősöket automatikusan pacsival köszönti a kutyája...

ennyit arról, hogy kinek milyen kutya való :) bármilyen kutya lehet kezelhető és alárendelt, minden csak és kizárólag a nevelésen múlik. tudatosítani kell benne, hogy ki a falkavezér és pont. magyarul az összes kutya támad emberre sztori mögött a hibás nevelés áll és teljesen felesleges az állatot büntetni, nem ő nevelte magát olyanná...