Hogyan estetek túl a kisállatotok halálán?

Reszvetem :/

Utanaolvastam: [link]

11! Csodálatos volt olvasni az írásod! :)

Én már búcsúztam el kiskedvenc papagájoktól, nyuszitól, höritől, kutyáktól, tyúkoktól (igen, és természetes halállal halt tyúkok)... a mai napig emlékszem mindükre. Velem is volt olyan, hogy nem voltam ott az utolsó percekben. Iszonyú bűntudat és rossz érzés, sokkal rosszabb ezzel a tudattal a gyász.

Nekem segített az, hogy emlékeket készítettem róluk, és az, hogy egy-egy búcsúra sosem véglegesként gondolok. Hiszek benne, hogy ha egyszer én is itt hagyom végre ezt a földi világot, ők a túloldalon várnak majd rám és újra együtt leszünk az én kis családommal - 4 papagáj, 3 kutyus, egy nyuszi, egy hörcsög és persze a tyúkjaim. :)

Részvétem:( Nekem a lovamtól kellett elbúcsúznom 17 évesen, csikókora óta neveltem, szinte együtt nőttünk fel. Nekem kellett meghozni a döntést, hogy altassuk el. Mondjuk nem is nagyon volt más lehetőség. 10 éves volt (Aki nem lószakértő: ez a lovaknak kb a legszebb koruk, ekkorra nőnek fel igazán.) Ennek már 6 éve, de még a mai napig megkönnyezem néha, a társam volt. De higgy nekem, egy idő után enyhül a gyász és csak szeretet marad a szívedben iránta. Szerintem ő is így gondol rád odafentről:)

Van egy sírkő a kertünkben otthon édesanyáméknál, egy tüneményes kis kutya fekszik alatta, sajnos én nem emlékszem már rá annyira, 6-7 éves lehettem, amikor öregségben elpusztult. Képek még beugranak róla, de csak a szüleimtől tudom, hogy milyen volt. De amikor hazamegyek, mindig kimegyek a kis sírkőhöz, kiszedem a gazt rajta stb, jó érzés. És én hiszek abban, hogy ő is érzi valahol, hogy még mindig foglalkoznak vele.

Túl leszel a gyászon és a fájdalom enyhülni fog. Pláne, hogy azt írod, van társa is a patkányodnak, az ő jelenléte segíteni fog. Sajnos nekem sosem volt patkányom, de egy gyerekkori barátnőmnek igen és így én is tudom, hogy milyen okosak és szeretetteljesek tudnak lenni.

Nem akarom tetézni a fájdalmad, de egy dolgot hadd mondjak el neked, tapasztalatból és jószándékból: milyen partner az olyan, aki ilyenkor képes azt mondani, hogy ne látogasd meg a kisállatot, mert akkor jobban szereted, mint őt? Aki ilyet képes kimondani és így zsarol érzelmileg, attól nem lehet sok jóra számítani és nem is lehet a társadnak nevezni...