Hány kisállatot veszítettél el eddig?

Volt két hörcsögöm, és 3 tengerimalacom. A tengerimalacok, mint később kiderült beltenyészetből voltak, így ők nem éltek sokáig. Volt két görög teknősöm, de őket már betegen hoztam el (az egyiknek a páncélja is deformálódott volt). Volt egy kutyám, neki daganatos betegsége lett, 13 évesen kellett elaltatni. Volt egy szép cicám, aki egyik napról a másikra nem akart enni, mire oda értünk az állatorvoshoz elpusztult.

Én általában mindig beteg állatokat fogtam ki. Amikor cicánk lett, akkor is kiválasztottam az egyetlen, amelyik süket volt, de nagyon szerettem. Ahogy a tekiknél se zavart, hogy rossz volt a páncéljuk, de ezek utalhatnak plusz betegségre is.

3 cicát.

8 , 12, 15 évesek voltak.

Az első cica elkezdett nem enni. Próbálkozott, de nem tudott. Orvoshoz vittük, kapott vitamin szurikat, antibiotikumot. Inye picit piros volt. Pár nap után nehéz légzése lett. Aznap az orvosi rendelőben rosszul lett. Infúziót kapott, vízhajtót. Kértem hogy altassa be és lelegeztesse, mert látszott, hogy szenved. Bealtatta, közben kikuldott. De Pár perc után jött ki, hogy meghalt. Tele volt a tüdeje folyadekkal. Valószínűleg szívbeteg volt.

A másik cica fogyott. Majdnem egy hétig inzulinoztuk mert azt mondták cukorbeteg. Kontrollra vittük vissza amikor szintén nehézlégzés jelentkezett már itthon. Gyorsan vissza rohantunk vele, bent tartották akkor derült ki, hogy szivbeteg. 1 hetig volt bent. Szörnyű volt. Haza hoztuk, voltunk szív uh-n kapott gyógyszereket. Pár hét után ismert nehéz légzése lett. Vissza vittük, ott kapott gyógyszert, és mondták hogy nyugalom, (szoba volt cica amugy) és vissza holnap az uh-ra. Meg akkor rosszul lett mikor hazaertunk vele, kijott a dobozból, bepisilt, tantorgott, el tudott még menni a kedvenc helyére a radiátor alá, ott ossze esett. Párom rakta vissza rögtön a hordozoba és futott vele, de valószínűleg már akkor halott volt. Meg annyit láttam, amikor a radiátor alatt osstecsuklott, hogy a két melső lábára emelkedett a szája tátva volt, aztán össze esett és nem mozdult, bepisilt.

Amíg élek soha nem felejtem el. Több éve volt már, de a mai napig szenvedek tőle.

A harmadik betegeskedett. Nagyon sokat jártunk vele orvostól orvosig. Hasmenéses lett, kb 1,5 évig szenvedett. A majaval volt valami (az utolsó pár hónapban az állatorvosi egyetemen derült ki, de már késő volt) felére fogyott. Minden csontja látszott. Az utolsó pár hétben gyakran volt lázas. Hetente jártunk vele orvoshoz, orvosokhoz. Antibiotikum, hasfogok, vitaminok, majvedok..hol jobban volt hol rosszabbul. Aztán egyik délután kicsit "kattogva" vette a levegőt. Kórház, tüdőgyulladás. Haza hoztuk de ez nem múlt el. A földön ültünk vele . Úgy két óra múlva már hangosan nyavogott a fájdalomtól, levegőt se nagyon kapott. Párom felkapta és vissza vitte éjjel a kórházba. Olyan 23 körül. Rohantak vele ahogy kiszedtek a dobozból. A cica már azt se tudta hol van. Oxigenre tették. Jött vissza az orvos, hogy bent tartják 50% esélye van. Egész éjjel virrasztottunk itthon. Azt hittük, hogy ha gond van szólni fognak hogy menjünk be. De reggel 7 óra körül telefonáltak, hogy hajnalban meghalt.

Annyira kikeszultem, hogy egy hétig nem aludtam. Vérezni kezdtem , pedig azelőtt múlt el egy hete.

Ennek 2 éve. Azota is mardos a lelkiismeret. Rengeteget sírok miatta meg most is.

Hogy egyedül kellett meghalnia. Hogy nem voltunk ott vele. Idegen környezetben idegenek között szenvedett, és mi nem voltunk ott. Hogy nem mondták az orvosok, hogy inkább altassuk el, mert szenved. Végig azt hittük, hogy még meggyogyulhat. Alig telik el nap, hogy ne gondolnék rá. Borzasztó volt ezt átélni. Idegenek között volt, akik lehet hogy rá se neztek miközben haldoklott.

Szenvedek attól, hogy szenvedett és nem voltunk legalább ott vele.

Számtalan hörcsög és macska. Kicsi voltam, szülők meg aztán nem értettek hozzá...utólag nagyon bánom hogy gyerekfejjel cica, höri kellett nekem. De anyám "jó"szülőként vett, szerezett mindig. Én szégyellem már ami történt anno...

Ezeken kívül:

2 tengerimalac