Mekkora kutyátok van? Milyen fajta? Milyen célból tartjátok?

#20 Mondjuk pont megérveltem, hogy ezzel éppen nem családtagként kezeled. Vagy ha igen, akkor isten mentsen bárkit attól, hogy családtagként kezeld. Te is egy senki vagy számomra, tehát ne mondd meg nekem, hogy mibe kötök bele, mibe nem. Ugye neked én nem egy senki vagyok, hanem egy agyhalott, ahogyan élből visszavágtál. :) És törődj bele, hogy nem körülötted forog a világ, ha nekem beszólsz, visszaszólok, cserébe nem kötelező elolvasnod.

(Arról meg, hogy mi a bántalmazás, inkább ne kezdjünk diskurzust, én örülök, ha nem bántalmazod a kutyádat, de az eddigi megnyilvánulásaid alapján mentálisan minimum nem elégíted ki, de inkább kínzod.)

Labrador, 35 kilós kan, 6 éves.

Párom is ugyanúgy szereti, ő egy 4 éves amstaff szukát hozott a kapcsolatba.

De amíg egyedül voltam se töltött be szetetetpótlékot, mindig helyén vannak kezelve, se nem a párom, se nem a gyerekem. De ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem, mert nagyon is, de máshogy, mint az embereket szokás.

Szeretetpótlék? Nekem ők nem pótlékok. Ugyanúgy szeretem őket és foglalkozok velük akkor is, ha van párom.

1,5 éves biewer yorkim és yorki keverékem van. Párom most nincs, de csak olyannal jövök össze, aki szereti őket, nyilván ez fontos szempont. Amúgy azért tartom őket, mert imádom a kistestű, szeretgetnivaló kutyákat + így sokat megyek a természetbe, kutya nélkül nem járnék ki sétálgatni.

5 év körüli ivartalan szuka, másfél éve van nálunk, menhelyről fogadtuk be, bull-labi keverék, 25 kg. Férjemmel egyformán szeretjük, foglalkozunk vele, kutyasuliba is ketten járunk vele, sétákat nagyjából igazságosan elosztjuk, és általában heti 1x hármasban kirándulunk, sétálunk együtt. Régóta szerettünk volna kutyát, mindkettőnknek volt korábban, de a körülményeink most tették lehetővé, hogy ne kelljen egyedül itthon lennie egész nap, úgy nem akartunk korábban. Nem hiány- és szeretetpótlék, egymást is nagyon szeretjük, kettesben is vannak programjaink és gyereket is tervezünk, a kutya az egy nagyon szeretett, megbecsült családi kutyaszerepben van.

Ebbe persze belefér, hogy sorozatnézés közben köztünk fetreng a hátán és tekergéssel irányítja rabszolgáit, hogy pontosan hol vakarják! :D

És hogy milyen célból tartjuk... nehéz ezt megmagyarázni annak, aki nem kutyás, mert kívülről nézve drága, problémás, időrabló, macerás, van amit hozzá kell igazítani az életünkben. Mondjuk mi szerencsések vagyunk vele, meg sokat dolgoztunk vele/rajta, és így csomó mindent nem kell hozzáigazítani, pl. munkahelyre be tudjuk vinni, családi eseményekre jöhet, még legendásan nem nagy állatbarát anyám szívét is elrabolta.

De rengeteg szeretetet ad. Szerintem itt vannak félreértések, hogy nekem nyilvánvaló, hogy nem olyan szeretetet mint a férjem vagy a leendő gyerekem, másfajtát, de attól még vele teljes most az életünk, úgy érzem.

Realitásában nézve pedig: stresszoldó + fizikai aktivitást biztosít! Télen hetekig ki sem mozdultunk a bolt-munkahely-szülők háromszögből, na ez most nincs, vele bizony menni kell mindennap, hacsak nincs kutyadermesztő hideg vagy szakadó eső, akkor a nagy séta minimum 1-1,5 óra, nyaranta sokszor 2 órát is csavargunk vele + heti néhányszor nagyobb fárasztás, Dunapart ilyesmi. Tök jó nekünk is, amikor szombat reggel 9kor a Dunaparton sétálgatunk és nem a kanapén döglünk TV-t/laptopot nyönyörgetve. :)

17-es voltam.