Asszem a madaraknál van ilyen,hogy akit először meglátnak a kikelésük után,őt tekintik az anyjuknak...emlősöknél nemtom hogy van.
2010. nov. 3. 16:04
Hasznos számodra ez a válasz?
3/11 anonim válasza:
Ezért a felfedezésért kapott Konrad Lorenz nobel díjat, ha jól tudom, tehát igaz.
De ez csak madaraknál, sőt azon belül is lehet, hogy csak a kacsáknál fodul elő.
2010. nov. 3. 16:11
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 anonim válasza:
úgy tanultam, ezt imprintingnek hívják : ) az anya és az újszülött egy életre megjegyzi egymás kinézetét, illatát, stb. : ) kacsákkal azt hiszem, olyan kísérlet volt, hogy valami irányítható kis tárgyat jegyeztek meg anyjukként: )
2010. nov. 3. 16:22
Hasznos számodra ez a válasz?
5/11 anonim válasza:
azoknál az állatoknál van az, akiknél a szölőkre vonatkozó 'imprinting' vagyis bevésődés ideje nagyon rövid, leginkább madarakra jellemző.
De ha bizonyos körülmények között van felnevelve, bármilyen állatnál előfordulhat (pl születésétől nevelt árva kutya, aki még nem találkozott más kutyával)
2010. nov. 3. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 anonim válasza:
Igen létezik és nem csak madaraknál, nem csak kacsáknál.
Sőt olyan is hogy pl egy leopárdkölyök az őt felnevelő dajkakutyát az anyjának tekintse. Ehhez hasonló (illetve ember-anyára is!)számtalan példát találhatsz állatkertekben.
De itt egy érdekes video arról hogy egy emberek által felnevelt vadállat hogy tud örülni amikor újra találkozik "szüleivel".
Nálunk a lovardában volt egyszer egy csikó, aminek az anyja belehalt az ellésbe, úgyhogy jött a cumisüveggel felnevelős időszak.
Követett minket mint egy kutya, csupán az volt az egészben a szörnyű, hogy mivel a lovak nem fogadták be, nem tudott velük kommunikálni, így folyamatosan a fenekünkben volt. Karám se kellett neki, mert mindig jött velünk.
Igaz, már egy éves korában bármit megengedett, tehát nem volt szükség a tipikus belovaglásra, viszont tényleg nem volt jó látni, hogy nem tudott a többi lóval mit kezdeni, azok meg folyamatosan gyepálták.
2010. nov. 3. 17:03
Hasznos számodra ez a válasz?
8/11 anonim válasza:
Igen, én egy elárvult bárányt neveltem fel cumisüveggel, neki is elpusztult az anyja ellés közben. Csak tőlem fogadott el élelmet és nem lehetett egyedül hagyni, mikor megpróbáltam, órákon át csak sírt. Tehát vele kellett aludni, lenni egész nap. Aztán mikor nagyobb lett, sikerült leválasztani.
2010. nov. 3. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
9/11 anonim válasza:
Hát én neveltem újszülött kutyusokat, azaz már én etettem őket cumisüvegből, ők engem hittek az anyjuknak, de sajnos nem tartottam meg őket, mert csak ideiglenes felügyelő és mami voltam. Máig gondolok rájuk, pedig régen volt már.
2010. nov. 5. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
10/11 anonim válasza:
Liba is!Nekem volt keltetőgépem,és ha kikelt egy keltetőnyi kisliba,akkor úgy igyekeztünk őket elhelyezni,hogy ne lássanak minket,csak egymást,akkor nincs baj.Egyszer viszont egy szeretcsétlen"rakásból" egyetlenegy kisliba kelt,annak tényleg én lettem az "anyukája"-eleinte csak nevettünk,hogy mindenhová utánam bukdácsolt,később határozottan idegesítővé kezdett válni,hogyha eltűntem a szeme elől,éktelen sivalkodásba tört ki.Pld.a kerti pottyantós rötyi ajtaját,ha becsuktam,már baj volt.Már egész nagy liba volt,még mindig kísérgetett mindenhová,pld.a boltba.Ezt a libát nem tudtam volna levágni,így elajándékoztam.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: