Van kecskétek? Milyen vele az élet?

Néha eljárunk flipperezni,meg biliárdozni,de nem valami beszédesek.

Viccet félretéve,a kecskével vigyázni kell,most mesélte nekem egy bácsi,hogy neki bement a konyhájába,és megtalált az asztalon egy doboz cigit,meg kétezer forintot,és megette.De különben,a kecskék mindent megesznek,szóval fokozott figyelmet igényelnek.

Csak ennyit tudok róluk.

Nekem volt szerencsém kézből felnevelni egy kiskecskét, sajnos az anyja elpusztult, a gazda pedig leölte volna, merthogy szerinte nem volt életképes a gida. Hát megvettem.

Először is nagyon ragaszkodó, ha leültem belemászott az ölembe és lefeküdt. Csak tőlem fogadta el a tejet, cumisüvegből etettem, ha kifogyott, az ujjamat szopta :) Egy percre sem lehetett egyedül hagyni, ha nem látott, sírt. Ez persze rengeteg nehézséget okozott, de megérte. Ha normálisan elválasztott kecskét veszel majd, ennyire nem lesz problémás.

Még pórázzal is sétáltattam, mindenki azt hitte, hogy kutya, aztán mikor elkezdett mekegni meg golyókat pottyantani, eléggé meglepődtek :)

Nagyobb korában sikerült fajtársat szerezni mellé, de utána is megismert mindig, nagyon tudott örülni.

Az evési szokásairól annyit, hogy nálunk egy trabantból fogyasztott el nagyobb darabokat :)