Milyen az élet, ha kutyát tartasz panelházban?

Szerintem nagyságrendekkel jobb, mint kutya nélkül. (egyébként nem csak panel van, ez speciel tégla ház). Sokkal gyorsabban illeszkedtem be az új környékre mikor költöztünk, hiszen megismertem a környék kutyásait, akik elmondták hol van Non-stop bolt, melyik kocsmába mehetünk kutyával, stb.

Nekem speciel pont, hogy előny, hogy hóban, fagyban, esőben is sétálni kell. Nekem hihetetlenül jót tesz, hogy sokat vagyok a levegőn, legyen bármilyen idő. Mikor az előző kutyám meghalt, január volt. Majd' megőrültem hogy nincs miért kimenni, végül elég beteges módon elkezdtem kijárogatni a parkba kutya nélkül.

Ami nem annyira jó, hogy reggel jó korán kell kelni, de tulajdonképpen jó is, hogy úgy megyek dolgozni, hogy nem tusolás kávé és rohanás, hanem meló előtt már csináltam valamit, amit élveztem és nem a melóhoz kapcsolódik.

A másik nehézség, hogy az esti programok azok külön szervezést igényelnek, nem lehet csak úgy spontán munka után elmenni a barátokkal sörözni, hanem vagy úgy lehet megoldani, hogy kutyás helyre megyünk és odáig megsétáltatom, vagy úgy, hogy korábban jövök el az irodából és nagy séta után itthon hagyom. Tehát a spontaneitás emiatt kicsit elveszik, ami kellemetlen.

De szerintem nagyon megéri vállalni ezeket a problémákat, cserébe van egy olyan társad, aki mindenhova veled tart, aki visszavisz a városból a természetbe, aki eszedbejuttatja, hogy nem csak tudatosság létezik, hanem ösztönvilág is.