Sok szülő miért nem tudja a gyerekét állatszeretetre, vagyis arra tanítani, hogy az állatokat nem bántjuk?

A gyerekek érdeklődőek, szeretettel fordulnak az állatok felé is. Szerintem abban hibáznak a szülők, amikor kicsi korukban nem mondják el, amikor durván nyúlnak az állathoz, hogy az nekik is fáj.

Aztán pedig akkor, amikor elkezdik félteni a gyerekeket, vagy attól, hogy betegséget kapnak az állattól, vagy összepiszkolják őket, vagy - kutyától - nem engedik oda, nehogy megharapja őket.

Pedig éppen elég lenne arra figyelmeztetni, hogy előbb a gazdával kell beszélni. Kikötött, illetve zárt térben lévő idegen állathoz ne közeledjenek engedély nélkül.

A szülőtől bűzlik a hal.

Állatkertben dolgozom. Nem egyszer látom, hogy a szülő a gyerekét a kacsát és a galambok kergetésére és ijesztgetésére biztatja, majd jót röhög azon, hogy a kétéves gyerek vihogva csattog az állatok felé, azok meg halálra rémülten reppennek ezer felé.

Az állatok szeretetére oktatás már csak vágyálom ezek után...

Az élet bármely területén érvényes a szabály, hogy senki nem tagadhatja meg önmagát. Tehát, ha valaki magát állatszeretőnek is tartja, ám objelktív szemmel nézve a viselkedése mégsem olyan, akkor a gyerek azt fogja eltanulni.

A másik, hogy attól, hogy a szülő állatszerető, még nem törvényszerű, hogy a gyerek is az, sőt, lehet, hogy pont a szülő okozza az állat utálatát, mikor mindenáron rá akarja kényszeríteni a gyereket, hogy az álattal foglalkozzon.

Szóval igen, annyira nehéz a gyereknevelés, majd egyszer próbáld ki...

Egyébként meg az általánosítani továbbra is baromság....

Én szülők nélküli gyerekeket is láttam pl. hogy békésen sétáló rovarokra, csigákra, békákra taposnak nagy örömmel. Ugyanaz, ágakat virágokat tépnek és dobják is el. Na ezt ki tanítja nekik?

Szerintem az ember az élete elején és végén gonosz lesz valamiért. Az nem mentség nálam, hogy nem tudja hogy kell viselkedni. Korán meg kell tanítani nekik a helyes viselkedést. De ebben nem partnerek a mai szülők. Az idősek is furák, akik tök jóindulatúak voltak, megkeseredettek, számítóak lesznek. Mitől van ez?

Így van, az állatkínzás nem egyenlő a kiváncsisággal. De szerintem ez kinevelhető a gyerekből.

Súlyos eset voltam én is:( Egyetlen egyszer még gyerekkoromban légpuskával meglőttem egy verebet (apám mutatta a példát). Na akkor sírva fakadtam és megtört valami bennem, szégyenlem mai napig is. Azóta egy legyet sem (!) ütök agyon, max kizavarom.

Ja, 3 madáretetőnk van ma az udvarban:))