Mit gondoltok az állatok ugyanúgy képesek érezni mint az emberek?

Hát szerinted nekünk ezt honnan kéne tudnunk? :)

Én látom a sajátjaimon, hogy elég változatos "tüneteket" produkálnak ahhoz, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nem éreznek.

A legkonkrétabb a lánymacskám. Hisztis liba :)) Ha valami nem tetszik neki, szó szerint hátat fordít, és nem "szól" hozzánk, amíg ő azt úgy gondolja.

Szerintem irtó jópofa :D

A srác ragaszkodó, egész nap rajtam ugrálna. Ha nem vagyok jó passzban, és elhessegetem, akkor lógó orral bebújik a kis zugába, a fal felé fordulva.

Tele van a net olyan kutyákkal, akiknek a gazdája a seregben szolgál. Nézz meg egy "vissztérős" videót.

Természetesen nekik is megvannak a maguk személyisége, érzései.

Az állatoknak egyszerűen más az értékrendjük.

Ismertem egy nénit személyesen, a halála után a cicája ment utána. Idős állat volt de jó egészségben. Miután elvitték az összeesett nénit, többet nem evett, nem ivott, nem ment sehova, csak feküdt az ablakban és várta. Szívszorító látvány volt. Nem lehetett mit csinálni vele.

Szép lassan legyengült, majd elvánszorgott meghalni.

Nekem ne mondja senki, hogy nem érzett semmit.

Ide lehet keverni az őzet, de az őzek között a csemete feláldozása normális "eljárás". Nem jelenti automatikusan azt, hogy az anyaőz nem érzi utána szarul magát.

Az embernél is van abortusz, aztán ki a maga beállítottságai szerint reagál rá.

Lehet, hogy éppen egyes állatfajok nem értenék, hogy nem érzünk, amiért ezt csináljuk? :)

Ha ezt a kis híradói történetet elmesélem, akkor nekem senki ne mondja utána, hogy az állatok primitívebbek érzésből!!!

A történet nagyon szívszorító és elgondolkodtató... Volt egyszer egy ismeretlen nő, aki terhes lett. Amikor megszülte a gyermekét, úgy gondolta, egye fene, majd szül másikat- és akármennyire hihetetlen- bedobta a legközelebbi kukába!!! Egy kóbor kutya arra járt, gyengéden a szájába fogta, aztán amilyen gyorsan csak tudta, elvitte egy kertes ház teraszához, és ott várt, amíg kinyitották az ajtót.

És itt egy másik: amikor néztem a DIGI ANIMAL WORLD-ot, megszakadt a szívem... egy vadasparkban összehoztak két bőgőmajmot, és napról- napra szorosabban kötődtek egymáshoz, a hangjuk a duettek alkalmával egyre szebb lett. Így éltek ők szerelemben 14 évig, amikor is a nőstény meghalt, de a kölyök még az apánál maradt, aki gondozta őt tovább gyengéden, de az élete szilánkokra tört: alig evett, egész nap csak ült, és eszét vette a gyász... Amikor a kicsije is meghalt, hát ugye mondanom sem kell...

És azért az elefántokat se hagyjuk ki!

Ugyanebben a műsorban volt, hogy egy állatbarát megmentett egy elefántcsordát, akik végül egy irdatlan nagy rezervátumba kerültek, ahol a megmentőjük is lakott. Az elefántok választhatták volna a végtelen szavannát, de szinte minden nap ott voltak a férfi házánál. Azért mentek barangolni rendszeresen, ilyen alkalom volt, amikor meghalt kétlábú barátjuk. 12 órát(!) gyalogoltak, és amikor megérkeztek a házához, napokig ott álltak, egy helyben, mozdulatlanul, síri csöndben. Egy évre rá megint eljöttek, hogy leróják kegyeletüket. És így van ez minden évben, napra pontosan...

Remélem, ezek elég meggyőzőek, de ha mégsem, én ezt szoktam felelni: "Gondolj vissza. Gondolj vissza az előző életeidre! Voltál te valaha állat? Emlékszel, milyen volt? Emlékszel arra is, hogy nem éreztél semmit, csak a fájdalmat, és úgy működtél kb. mint egy robot? Nem emlékszel, nem? Hát akkor gondold át újra!"...

Nem értem, egyesek miért hiszik az állatokat "robotoknak", akik kizárólag a beprogramozott ösztöneikre hallgatnak.

Pedig ez nem így van!

Az állatok ugyanúgy érzik, ha fájdalmuk van, ha szerelmesek, ha magányosak. Sőt, még barátaik is lehetnek, másokat pedig egyenesen ki nem állhatnak.

Pl. a fiatalabb cicám és a nála 2 évvel fiatalabb kutyám a legjobb barátok. Mindig összebújva köszöntik egymást, együtt játszanak. Az öreg cicám és a másik között mindig is megmarad egy fajta rivalizálás.

Képesek féltékenyek lenni egymásra, ha pl. az egyik pár másodperccel előbb kap enni.

A kutya az idős macska közelébe nem is nagyon mer menni. Megtartja a tisztes távolságot, mert tudja, hogy a "hercegnővel" nem viselkedhet akárhogy.

De abszolút egyedi karakter mindegyik.

Az idős cica valóban úgy viselkedik, mint egy igazi nemesi hölgy. Nem szabad vele akárhogy viselkedni, nagyon könnyen megsértődik, de megsimogatni em engedi magát akárhogy. Csak a fejétől kezdődően lehet megsimogatni, különben már fordítja hátra a fejét, hogy megharapjon, mert ki nem állhatja.

A fiatalabb lány cica mozgékony, játékos, és gyanítom, hogy a környék legprofesszionálisabb vadászcicája.

A vakondtól kezdve a galambig mindent képes elkapni, de volt már, hogy denevért tett le az ajtó elé, hogy büszkélkedjen nekünk vele. :)

A kutya (spániel) nagyon szereti az embereket, barátságos olyannyira, hogy még egy betörőnek is kávét főzne. Jó szándékú, szófogadó, bár kicsit butuska.

Sziasztok!

Telepatikus állatkommunikációval foglalkozom. Kérdezhetünk az állatoktól és ők válaszolnak, ők is éreznek és vannak gondolataik. Ez egy teljesen természetes módszer, gyakorlással elsajátítható, a gyerekek sokszor még ösztönösen tudnak így "beszélgetni" az állatokkal. Sok helyzetben jelenthet segítséget, ha megtudhatjuk, hogy háziállatunk miért viselkedik úgy, ahogy. Segít, ha elmondhatja, hogy hogyan érzi magát, mit szeretne, mit üzen nekünk.

Magyarországon ez még viszonylag újnak számít, de külföldön már évtizedek óta használják (én Bécsben tanultam), van, hogy az állatorvossal állatkommunikátor is együtt dolgozik.

Ha érdekel az állatkommunikáció, itt találod a honlapomat: [link]