Panelban lehet tartani rottweilert?

Mik a terveid a kutyával? Csak kedvencnek szeretnéd, aki lehet lustább is, esetleg sportolnál is vele?

Szüleid hogy állnak a kutyatartási terveidhez? Be tudnak segíteni? (Mert biztos lesz, amikor kell a segítségük.)

Én azt mondom, menj el egy menhelyre és nézz szét, mondd el a gondozóknak a terveidet a kutyával, és fognak ajánlani hozzád passzolót.

Nekem egy kistestű mentett border collie mixem van (nem tudom, mi van még benne), 10kg mindössze, de kiköpött bc, csak olyan, mint hogyha összement volna, én kocogok és túrázok vele, meg tanítom, és persze van lustálkodás is. Ideális panelkutya, akivel még sportolni is lehet, és nagyon élvezi, hogy gazdija van. Nem olyan mini, mint egy csivava, ha már valamilyen ruhát kell vennem neki (van esőkabátja például, utálja az esőt, olyankor ha tehetné, ki sem mozdulna itthonról), határeset a méret, mert általában inkább kisebbekre van méret, neki 50cm-nél nagyobb a mellkaskerülete, szóval kistestű de nem mini. Egy hasonló méretű kutyus szerintem megfelelő első kutyának panelba. Mentett kutyával segítesz is, én nem bántam meg, persze eleinte nekem is volt kezdeti bizonytalanság, soha nem volt kutyám előtte, madarak, teknősök, hörcsögök voltak, kértem is tanácsot, meg próbaidőben egyeztünk meg, aztán szépen összecsiszolódtunk.

Oké, szerintem nyugodtan nézz szét menhelyen, fajtamentésnél, és nem kell túl nagy mozgásigényű kutyust választani.

Ajánlotta valaki a dalmatát, vele sportolni kell, energikus kutya. Az én kis border mixem érdekes, mert egyesek, akik tiszta borderben gondolkodnak, azok az enyémen két okból is meg szoktak lepődni, egyrészt a panel miatt, hogy hogyan lehet nyugis bent, amikor a border terelőkutya, másrészt a túráinkon, hogy hát velük mozogni kell ugyan, de ennyit hogy a fenébe (20-30km)? Szóval nem ilyennek ismerik a fajtát. Nem tudom, az enyémben mik keverednek, de nagyon jól sikerült. :-)

A spitz mentést is tudom esetleg ajánlani, nekik is szoktak lenni nem annyira mini, az enyémhez hasonló méretű mentettjeik, és ők nem is annyira nagy mozgásigényűek általában (persze köztük is van örökmozgó, illetve előfordulnak agilityn is). Mondjuk nekik a bundájukra kell odafigyelni.

A golden retrieverek is nyugisabb kutyák, és ők nem annyira kicsik, segítőkutyaként is szívesen alkalmazzák őket, nem is nagyon lennének alkalmasak segíteni hevesebb vérmérséklettel, a lépcsőházunkban él egy idősebb goldi, nagyon békés.

#19, #20 Valóban igaz, hogy ezeket a fajtákat szeretettel kell nevelni, általában akkor sem nőnek a gazdi fejére, ha kevésbé határozott a fellépése, bár köztük is vannak rémesen makacs egyedek, akikkel le kell tisztázni a játékszabályokat, különben alkalmi süketek lesznek és hiába áll tőlük nagyon messze az agresszív viselkedés (de azért ez sem teljesen példa nélküli) marha kellemetlen ha a kutya csak akkor jön vissza, ha éppen kedve van hozzá. Másrészről pont azért mert szeretettel kell nevelni borzasztó érzékenyek, ezeknek a fajtáknak a nevelését is könnyű elrontani, csak valószínűleg nem támadni fog, hanem rombolni, olyan hétköznapi helyzetekben félni, stresszelni, amelyekhez a gazdi nem szoktatta megfelelően hozzá és közel sem lesz egy kiegyensúlyozott kutya, a goldik, labik esetében pedig a túltenyésztés miatti idegrendszeri problémákról ne is beszéljünk.

Nagyon régóta vannak szettereim, ezt a fajtát ismerem igazán a felsoroltak közül, én két okból nem ajánlom kamaszoknak, fiataloknak. Egyrészt, mert tényleg borzasztó mozgásigényük van, én is lakásban tartom a mostanit és el sem tudnám képzelni, hogy egy szettert kint tartsak a kertben, annyira igényli a gazdi közelségét, de így napi 3-4 órát mozgatni kell. Tudom, itt a gyk-n hajlamosak túlozni foglalkozásigény tekintetében a gazdik, hétköznap nekem is van, hogy csak 2 óra jut a kutyasétáltatásra (főleg a mostani esős időben ő sem akar sokkal többet kint lenni), de azt hétvégén muszáj bepótolni vele, kirándulni, kutyás társaságba vinni. És ha ez a mozgásigény nincs kielégítve, akkor bizony pótcselekvéseket vesznek fel, rombolnak, amit a gazdik sokszor a kutya rossz természetének tartanak.

Másrészt ebben a korban az embereknek még borzasztó változékony az élete, ha nem is él nagy társadalmi életet a kérdező, akkor is pár év múlva az egyetem vagy a munkahely teljesen felborítja az addigi megszokott körülményeket és sokan ebbe nem tudják vagy nem akarják beleilleszteni a kutyát. Hozzám került már lepasszolt szetter, csinálhattam bármit soha többé nem volt igazán boldog, nem játszott többet más kutyákkal, annyira összetörte a lelkét a gazdi elvesztése. Minden kutyát megvisel ez, szerintem a szettereket különösen, de persze vannak olyanok is, akik tovább tudnak lépni.

Szóval én azt tanácsolom, kedves kérdező, hogy ezt nagyon gondold át! Képes vagy akkora felelősséget vállalni, hogy bármilyen életkörülmények között gondoskodsz a kutyádról? A kutyázás megéri neked, hogy esetleg később költözz el a szülői házból vagy az egyetem alatt albérletben lakj (ugyanis koliba nem viheted magaddal), ne vegyél részt erasmuson a barátaiddal, olyan első munkahelyet keress, ami mellett jut időd még a kutyára (és napi 12 óra mellett biztosan nem jut)? Egy gimnazistának, egyetemistának, pályakezdőnek rengeteg dologról kell lemondania, ha kutyája van és ha nem talál olyan boldogságot a kutyázásban, ami mindezért kárpótolja, akkor az az állat csak nyűg lesz. Azt tudod már, hogy gimi után mik a terveid a jövőddel kapcsolatban? Munka, egyetem, ha utóbbi, akkor hol, melyik? Mert ha erre a kérdésre nem a válaszod, akkor azt sem tudod biztosan eldönteni, hogy mennyire tudod beilleszteni a jövődbe a kutyát, nem tudsz még 10-15 évre előretervezni és kutyát nem pár évre vásárolunk és nem is a szüleinknek.

A másik része, amit el kell döntened, hogy mennyit szánsz rá a kutyavásárlásra. Egy fajtatiszta kutya 150 ezernél kezdődik és pl. egy shiba inunál 500ezerig is elmehet. Netről, szaporítóktól pedig nem érdemes kutyát vásárolni, mert amit megspórolsz a vételáron, azt kifizeted az állatorvosnak.

És végül a fajtaválasztással kapcsolatban, ha tényleg átgondoltad a döntésed. Akinek van egy álomfajtája, határozott elképzelései, hogy milyen habitusú kutyát milyen célra szeretne, annak nem tanácsolnám, de neked tökéletesen ideális lenne egy menhelyi kutyus. Köztük is vannak olyanok, akik szépek, kedvesek és kevés a mozgásigényük, ergo sokat lehet velük közösen lustálkodni. Vagy akár ideiglenes befogadással is meg lehet próbálkozni, abból látod is, hogy mennyire állsz készen valójában arra, hogy gondoskodj egy kutyáról.

#24

Mivel az első bekezdéssel nem értek egyet, ezért csak kék kezet tudtam neked adni.

A kifogásaim azok, hogy

- pont a felsorolt fajták azok, amik első kutyaként ajánlottak és megfelelő mozgatás mellett panelkompatibilisak is.

- MINDEN kutyára vonatkozik a SZERETETTEL nevelés, nem csak a felsoroltakra!

Kutyát TILOS agresszióval, dühhel, veréssel nevelni, mert akkor nem neveled, hanem megfélemlíted és a kettő nem ugyanaz. A következetes viselkedés, határozott fellépés mellett a kutyának éreznie kell, hogy nagyon van szeretve és akkor  már csak azért is megteszi a kért dolgokat, hogy az imádott gazda kedvére tegyen.

Ez minden kutya nevelésére igaz, de a felsorolt fajták különösen könnyen nevelhetőek.

- a kutya öncélúan nem rombol, egyetlen kivétel a szeparációs szorongás lehet, de ez fajtától független.

[link]

"...a goldik, labik esetében pedig a túltenyésztés miatti idegrendszeri problémákról ne is beszéljünk."

Ilyen meg nincs , hogy a "goldik, labik esetében idegrendszeri problémák", illetve csak pontosan annyi, mint bármelyik tenyésztett fajkutya esetében.

Pont a "goldik meg a labik" nyugodt, kiegyensúlyozott kutyák, nem jellemezőek rájuk az idegrendszeri zavarok.

Persze előfordulhat bármi, ha szaporítótól veszünk kutyát, aki a pénz miatt beltenyészetet alakít ki és szülőket, testvéreket pároztat.