Kutya az ágyban. Szerintetek normális?

Igen, de egyrészt a kutyákhoz következetességre van szükség, összezavraja őket ha egyszer lehet valamit, máskor meg nem, másrészt a falkavezér soha nem enged oda senkit, nincs kivétel.

Ugyanez érvényes a kajálásra, mindig akkor mehet a többi ha ő végzett. Ezért nem adogatunk neki falatkákat mikor eszünk.

Én sem vagyok a ridegtartás híve, pl soha nem tartanék kint kutyát, nálunk a kutya családtag és minden luxus megvan neki, sok ismerősöm hülyének is néz emiatt. De akkor is tartom a falkavezéres dolgot. Mégpedig azért mert én tanultam az előző kutyámtól. Velem aludt és adogattam neki a kajámból is. Jó kutya volt, szeretetben éltünk együtt, de nem volt olyan engedelmes mint kéne, és így is lehet kutyát tartani, de az ő érdeke is hogy tudja "hol a helye". Ha kint voltunk a futtatón és elengedtem, nem volt teljesen megbízható, ha pl jött egy futó vagy biciklis, nekem előre el kellett kapnom, mert nem tudtam volna kizökkenteni, ment volna utánuk ugatni őket. Itthon is ha valaki csengetett, eszeveszetten ugatott, egészen addig amíg az a valaki itt volt. Nem lehetett kizökkenteni, ha fejre álltam volna se állt volna le. Szóval voltak ilyen gondok de legyintettem hogy nem baj, legalább boldog és nincs lekorlátozva meg nem kell millió szabályt betartania. Aztán elbeszélgettem egy kutyakiképzővel és ő megérttette velem hogy ez nem csak rólam szól. Nem annyiról van szó hogy ha én így is elvagyok a kissé nehezen kezelhető kutyámmal akkor minden oké, hanem az a helyzet hogy a kutya a belékódolt ősi ösztönei miatt sokkal jobban érzi magát ha vannak szabályok, és erre a csengetős példát hozta. Hogy ha nincs tekintélyem akkor a kutya azt hiszi hogy neki kötelessége megvédeni az egész falkáját attól aki becsenget, és ez egy nyomás rajta, egy teher neki. Ha tudja hogy én vagyok a falkavezér akkor nem érzi magán a felelősséget. És a jelenlegi kutyámmal már eszerint bánok. Megvannak a kis szabályaink, és teljesen kiegyensúlyozott. A futtatón egyet szólok neki és a lábamnál van, ha valaki becsenget, éppen hogy vakkant egyet jelzésképpen hogy jött valaki, de nem hergeli magát mert tudja hogy majd én intézem és nem kell megvédenie senkitől.

Elfogadom hogy vannak akik beengedik az ágyukba hisz én is annak a híve voltam régen, de nálunk bejöttek ezek a szabályozások és látom a különbséget az előző és a mostani kutyám között, pedig a mostani nagyon domináns jellem.

Ém egyetértek azzal, aki azt írta, hogy ha valakinek nincs tekintélye a kutyája előtt, az nem attól függ, hol alszik a kutya...stb. Nekem mentett kutyám van, velem alszik, társként kezelem, mégis mindent megcsinál, mint amit te írsz a szöveged 2. felében 45-ös. Tanulunk, szépen tanul, futiban azonnal jön, ha szólok (mentett kutya révén magától is sokszor jön).

Szerintem meg inkább “személyiség függő”, a te előző kutyádnak szüksége volt valószínűleg keretekre, de nem általános ez sem. Az enyém enélkül is tudja, “hol a helye”.