Hosszútáv így lehet szocializálni? Pontosabban lesz haszna?

Közel egy éve van itt. Most 5 éves, csak 1 év alatt én lettem az ötödik és egyben utolsó gazdája. Lelki roncsként került ide. Nem ismerte se a simit, se a jutifalatot, és mivel rohadt és tört is volt az egyik foga, enni se igazán akart. Gerincét is behúzta, remegett, tehát verték. És a kérdés része: biztos nem szocializálták.

Az érdeklődése más kutyák iránt úgy néz ki, mint aki neki akar menni, aztán ha odamegy, igazából szagolni akar, de ha a másik kutya nagyon gyors, túl közvetlen (jó szó ez a kutyáknál?), akkor megijed, ugat egyet és morog, és hátrál. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy kutya. Emiatt van aki meglátja a heves reakciót és már fordul is tőlünk.

Aki viszont nem, és úgy alakul, hogy lehet ismerkedni, mint ma is, egy ideig jól ment, de aztán több kiskutya (az enyém közepes) gyűlt össze, és elkezdte nyugtalanul érezni magát (parkban voltunk, enyém pórázon, kiskutyák anélkül). El is jöttünk.

Kérdésem, hogy hosszútáv, ha 1-2 naponta tudnék ilyen szimatpartit találni neki, érne valamit, hogy javuljon a helyzet?