Miért lettünk elutasítva? Nem értjük?
Hónapok óta nézzük a fajtamentőket, mert szerettünk volna örökbe fogadni egy kutyát. Nemrégiben ismerősök hívtak, hogy nézzünk meg egyet, mert az egyik helyen lett egy olyan, amilyet mi is szeretnénk. Elmentünk, megnéztük és bele is szerettünk.
Szerettük volna elvinni, de azt mondták, hogy várnunk kell még vele, mert még állatorvosi vizsgálatra vár és szeretnék jobban megismerni, mielőtt kiadják. Nem baj, addig töltsük ki a papírokat.
Innentől kezdődik a cirkusz:
A papíros, nem viccelek öt oldalas tömény kérdőív volt, amiben még arra is rákérdeztek, hogy mikor sz@runk és még az sem volt mindegy, hogy kihez visszük majd állatorvoshoz, mert ki kellett választanunk egy listából az illetőt. Mondanom sem kell, mind az egyesület környéki orvos volt (néhány kivétellel, de ők tőlünk még messzebb voltak, ahogy néztük), szóval vaktában bejelöltünk egyet, mert nem ismertük őket. De mindegy, kell nekünk a kutya, ne ezen múljon...
Akkor utána elküldtük, vártunk két hetet, semmi válasz.
Rákérdeztünk, mondták, hogy igen megkapták, de írjunk egy 300 szavas bemutatkozást emailben, amiben mindenre is kitérünk, annak ellenére, hogy előtte már személyesen beszéltünk az örökbefogadás dolgairól.
Az emailre további hét nap után azt válaszolták, hogy nem megfelelő, mert képeket is várnak a lakásról és az udvarról, hogy tudják milyen helyen lesz a kutya tartva.
Megcsináltuk a képeket. Még aznap válaszoltak, hogy nem megfelelő, mert a képeken nem látszódik, hogy milyen veszélyt jelentő dolgok vannak az udvaron (szerintünk nincs ilyen, mert gondoltunk már erre és már jó előre elpakoltunk mindent). Illetve látják, hogy van csirkeudvarunk, annak be kéne dróttal fedni a tetejét, nehogy kirepüljenek és rájuk támadjon a kutya (sosem repültek még ki, nem is tudnak, mert 2 méter magas a kerítés).
És most itt tartunk. Valószínűleg el leszünk utasítva, mert ezt már soknak és emberileg megalázónak tartjuk. Egy nyamvadt kutyát szerettünk volna örökbe fogadni, de úgy látszik, hogy nem lehet, mert a bürokrácia fontosabb, minthogy szerető családnál legyen a kutya.
Mit gondoltok? Szerintetek menjünk bele, aláztassuk meg magunkat, hátha mégis kiadják a kutyát nekünk? Nézegessünk tovább esetleg, hátha lesz máshol is jó kutyus? Vagy mit kéne tennünk? Máshol is ennyire elutasítóak?
válasza: válasza:#36
Ajánlom figyelmedbe:
De ki is fotóztam, ha nem lenne valakinek hozzáférése:
Rengeteg ilyen eset van. Benne van a pakliban, ettől persze még valószínűleg ezek a kisebb százalékot kitevő esetek, csak rá kívántam mutatni, hogy nagyon is valós a probléma.
Hozzáteszem, hogy az előzőekben írt hozzászólásaimban NEM erről a szervezetről van/volt szó.
Járvány miatt nem jönnek ki.
Köszönjük a segítségeteket és az 5 db. fenyegető privát üzenetet is, remélem, hogy elégedettség töltötte el őket, miközben megfogalmazták.
Kennel nevet nem szeretnék közzétenni, mert személyesen amúgy kedvesnek tűntek, de ez a huzavona elvette a kedvünket az örökbefogadástól. Biztosan meg van rá az okuk, ne ítéljük el őket. Mi úgy döntöttünk, hogy tenyésztőtől fogunk vásárolni inkább, csak sajnálom, hogy így elment az idő ezzel.
válasza: válasza: válasza:Már a kötelezően 300 szavas levélnél elküldtem volna őket a pcsába (addigi stílustól függően virágnyelven vagy nem túl szépen). Tudod, kinek szabják meg, mennyit írjon konkrétan. Nem a történelem érettségin vagyunk az esszéírásnál.
A lakással, udvarral való szívózás meg már nettó rosszindulat.
Mi cicát szerettünk volna örökbefogadni. Kulturált, normális terjedelmű, minden lényeges infóra (tartási körülmények, lakás mérete, jellege, mennyi időnk lenne rá, másik cica milyen stb) kiterjedő bemutatkozó levelünkre nem is reagáltak. De talán még ez a szerencse. A honlapon ugyanis (jól elrejtve, nem szembetűnő helyen) megtaláltam az örökbefogadási szerződést, benne pl olyan pontokkal, hogy KÖTELEZŐ macskahálót szerelni MINDEN esetben az ÖSSZES nyílászáróra, és mindezt fotókkal IGAZOLNI. Hát meg a jó qrva anyjukat. Egyrészt tetőablakok vannak, fel sem tud mászni hozzájuk, mert magasan vannak és nincs alattuk semmi, amiről felugorhatna, csak a csupasz fal, másrészt az erkélyajtót felügyelet nélkül szinte sosem hagyjuk nyitva, ha igen, akkor is koppra lehúzott REDŐNNYEL. A bejárati ajtónál meg egyrészt figyelünk, hogy ne jöjjön ki, másrészt csak a több emeletnyi lépcsőházba jutna (ahol nem rohangásznak felügyelet nélküli kutyák, akik elkapnák), nem rögtön ki az utcára. Talán ha a meglévő (egyébként szintén menhelyes) macskánk soha nem szökött ki se oda, se az erkélyre és ablakokon sem tudott kimászni, akkor az ő szent ciculijuk sem lenne erre képes :D
Ezen felül kötelező jelleggel kellett volna fél évig HETENTE, aztán 2 évig havonta, utána meg félévente beszámolót és persze képeket küldeni. Na tudod, kit ellenőrizgessenek évek múltán is. Apropó, ellenőrzés, természetesen abba is bele kellett volna egyeznem, hogy rendszeresen a nyakamra járjanak csekkolni.
Rohadt pofátlanok sokan.
Viszont pozitív tapasztalatunk van az első cicánkkal kapcsolatban a Noéval, az égvilágon semmi szivatás, szemétkedés nem volt és gyorsan is ment minden, a kinézett cica az első érdeklődő email után kb másfél héttel már nálunk is volt. Szüleim három kutyát is hoztak már el egy kisebb Bp közeli menhelyről, velük is teljesen normálisak voltak mindig.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!