Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Meghalt a kutyám. Hogy dolgozz...

Meghalt a kutyám. Hogy dolgozzam fel? Mit csináljak?

Figyelt kérdés
Kedden sajnos meghalt a kutyám. 13 éves volt, idős, de semmi komoly betegsége nem volt, a halála is hirtelen jött. Hétvégén még nem volt semmi baja, evett, ivott, bújt, minden szokásos dolgot. Hétfőn vettem észre hogy valami nincs rendben. Vittem ki neki a kaját, de hozzá se nyúlt. Hívtam magamhoz, de nem jött oda, amikor meg akartam simogatni elfordult, távolságtartó volt nagyon (ezek a dolgok egyáltalán nem voltak rá jellemzőek). Plusz nem csinált semmi mást csak állt és nézett maga elé. néha arébb sétált és ott is bámult kicsit maga elé. lehet hogy utólag magyarázom csak be, de olyan szomorúnak tűnt. Anyukámmal élek, ő aznap dolgozott, de annyira megijedtem, szóltam neki. Amikor hazajött hozzá odament a kutyám, elfogadta a simogatást, de utólag azt mondja hogy ő is szomorúnak látta, mintha búcsúzott volna tőle. Viszont estére már evett, ivott, leült a szokásos helyére szóval kicsit megnyugodtunk, viszont az a rossz érzés nem mult el, sokáig fent voltam, alig tudtam elaludni. másnap reggel első dolgom volt hogy megnézzem, és sajnos tényleg megéreztem előző nap hogy baj van. már távolabbról is feltűnt hogy nem mozdul, közelebb érve már azt is láttam hogy nem lélegzik, aztán hogy teljesen meg van merevedve, a szeme nyitva van és üveges a tekintete, semmi életjel nem volt...nem volt otthon senki más, anyukámat felhívtam, el se akarta hinni. itt még nem sírtam, teljesen sokk hatása alatt voltam. egyedül kellett kiásnom a sírját, eltemetnem. vele nőttem fel, családtagnak számított, nagyon szerettem/szeretem azt a kutyust, hiányzik nagyon. már valamennyire megnyugodtam de még mindig fáj. egyszer jól vagyok, a másik pillanatban már sirok. új kutya nem jöhet szóba, őt senki nem fogja pótólni soha, most még nem érzem rá késznek magam. az érdekelne hogy hogyan enyhithetnék a fájdalmon, miközben szeretném rendesen meggyászolni. a másik kérdés ami megfogalmazódott miközben ezt írtam, hogy anyukámhoz odament elbúcsúzni, de tőlem csak elfordult, távolságtartó volt, pedig nem zavartam amikor láttam rajta hogy most békén kell hagynom. persze egész nap figyeltem rá, hogy mi van vele. szerintetek miért viselkedett így? kérlek a rosszindulatot most hagyjuk, tényleg nagyon szeretem őt. a válaszokat előre is köszönöm. 18/l

2021. okt. 28. 20:10
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:
93%

Szerintem se akard elnyomni a gyászt. Az, hogy szomorú vagy miatta, mutatja, hogy mennyire szeretted.

Én nem gondolnám túl a helyedben ezt az "elbúcsúzást", mivel szinte biztos, hogy nem fogta fel, mi történik, tehát nem is szándékos volt, hogy tőled elfordult, anyukádnak meg hagyta, hogy simogassa. Talán az utóbbinál kicsit jobban érezte magát.

Nekem már 8 éve, hogy meghalt a cicám, akivel együtt felnőttem. Konkrétan évekig sírtam akkor is, ha rágondoltam, beszélni sem tudtam róla sokáig, mert ahogy elkezdtem volna egy történetet, amiben benne volt, egyből elfogott a sírhatnék. Nálam az emlék sosem halványult el, és sokat gondolok rá. Már talán nem minden nap, de majdnem minden nap, és már nem vagyok feltétlenül szomorú. Én is öregedtem azóta, egyre inkább látom, hogy a halál is az élet része. Örülök, hogy ismerhettem, ennél többet nem is kérhetnék.

Én akkor, mikor elvesztettem, úgy voltam vele, hogy többet nem lesz macskám (meg más állatom se), mert azt hittem, képtelen vagyok ezzel megbirkózni. Aztán eltelt pár év, és ugyan még mindig hiányzik, de azóta van egy kutyánk, most már három macskánk, és nyulaink is. Majdnem mind mentett. Nekem ez is segített, hogy változtattam a gondolkodásomon: inkább feláldozom a lelki nyugalmam, de otthontalanoknak biztosítok szeretetet, ételt, és mindent, amire szükségük van. És néha arra is szükség van sajnos, hogy elengedd őket. De addig még ott az esély, hogy boldoggá is tedd őket. :)

De mindenképp hagyj magadnak időt. Ahogy az emberek között a szeretteidet nem pótolhatja más, úgy az állat-szeretteidet sem. De ez nem jelenti, hogy nem szerethetsz másokat is.

2021. okt. 28. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 Metionin ***** válasza:
91%
Részvétem. Sajnos a gyászt nem tudod és nem is szabad kikerülni. Sírd ki magad, adj magadnak időt. Én augusztusban veszítettem el a kutyámat, és még most kezd a gyászom abba a szakaszba fordulni, hogy ha rá gondolok, a boldog pillanatok jutnak eszembe először és nem az ahogy láttam holtan. De még mindig elszorul a szívem, amikor hasonló kutyát látok jönni vagy ha ránézek a fényképére vagy meglátom a kedvenc kajáját a boltban. Idő kell.
2021. okt. 28. 21:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon nehéz ezt megélni. Az enyém 12 éves volt, golden retrierev keverék, okos volt és annyi mindent megéltünk együtt. Egy éves volt, amikor örökbefogadtam, aztán egy év múlva a költözés összes viszontagságait is együtt csináltuk végig. Három napig szállodában laktunk, időnként levittem, aztán itt is meg kellett szoknia. Az utóbbi fél évben először kétszer megszökött, addig soha ilyet nem tett. Aztán őszült, egészen fehér lett a pofija. Egyre jobban lassult, bámult a levegőbe, mintha nem is látott volna. Aztán nem akart enni, kiengedtem, de nem jött vissza. A bokrok alatt találtam, de már nem élt. Nagyon megsirattam.
2021. okt. 28. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 anonim ***** válasza:
95%

Sokkal többek, mint butuska állatkák, társak, akiket nehéz elvesziteni. Júniusban vesztettem el és még ma is, most is hiányzik. A séta, a játék, a kedveskedés, időnként a morgás, a csaholása, minden hiányzik. Ezt csak az állat gazdája értheti, aki

szerette ezt a kis szeretet gombócot.

2021. okt. 28. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 anonim ***** válasza:
91%
Az mi egyik kutyánk tavaly halt meg a kezem között (megmérgezték). Borzalmas volt, a mai napig hiányzik, de az hogy ott volt mellette a másik kutyánk enyhítette a fájdalmat. Neki is hiányzott a társa így egymást segítettük át ezen szerintem.
2021. okt. 28. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/19 anonim ***** válasza:
100%
Majd enyhül az magától. Csak az idő segít, majd.
2021. okt. 28. 21:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim ***** válasza:
95%
El kell fogadni, hogy ez az élet rendje. Hiszen tudtad, hogy ő sem él örökké, igaz? Annak örülj, hogy nem volt beteg, az én kutyám agydaganattal ment el, már nagyon szenvedett…sírd ki magad, ahogy jól esik, idővel elmúlik a fájdalom.
2021. okt. 29. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:
79%
de örökké él, csak nem itt a Földön.
2021. okt. 29. 14:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 anonim ***** válasza:
100%

Ne csinálj semmit illetve az csináld azt ami jön, sírj vagy ha éppen jó kedvű vagy (akár egy vidám emlék miatt vagy bármi miatt) akkor örülj. Semmilyen érzelmet ne nyomj el.


A gyász ilyen, változó. Az is változó, hogy meddig tart, de mindegy is meddig nincs meghatározva.


Részvétem!


(és azt ne feledd örökre veled marad)

2021. okt. 29. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!