Nem állok készen egy kutyára, mit tegyek?

Nem voltam egészen 12 éves, amikor kiharcoltam, hogy fogadjunk örökbe egy kutyát.

Bár ő már 5 éves volt, nem kiskölyök, de más problémái voltak, pl kb mindentől félt, a menhelyen a földről evett, ezért sokáig minden sz@rt fel akart enni kint is, antiszoc volt stb. Panel lakásban laktunk én épp a lábtörésemből gyógyultam ki és az orvoson kívül mindent én csináltam vele kapcsolatban. Anyum elkísért az állatorvoshoz, a késő esti/éjjeli pisiszünetekre meg a pénzt adta és kész. Minden más, a napi 5 séta, etetés, kozmetikázás, féreghajtásokról és bolha elleni cseppekről naplót vezettem stb.

De ez így is volt megbeszélve itthon, hogy én akartam, én felelősségem.

Most is itt van, 14 éves lesz, boldog, életvidám, még mindig imád ásni, nagyokat sétálni, de mivel az utóbbi fél évben voltam eü problémái, vettem neki kutya Béres cseppet, multivitamint.

A legjobb barátom, társam a bajban, magányomban, mélypontokban, örökké.

Nem korhoz kötött a felelősségtudat, apám 35 évesen is képes volt az alkoholt, dohányt, qvát választani a két gyereke helyett.

#11

Mindenki más korban érik meg a felelősségre. A kérdező még nem érett meg és ezzel nincs baj. Én is kaptam 12. szülinapomra kutyát, de mondtam volna le mindenről fiatal huszonévesen egy kutya miatt, akit meggondolatlan gyerekként kiharcoltam? Ezt a szülőnek is meg kell értenie, hogy gyerek nyakába ekkora felelősséget csak akkor varrunk, ha a szülő is kiveszi belőle a részét.

"Nem korhoz kötött a felelősségtudat, apám 35 évesen is képes volt az alkoholt, dohányt, qvát választani a két gyereke helyett."

Ez abszolút így van! Az én apám is lelépett, hátrahagyva a családját, új van neki... a régit, minket úgy eldobott mint egy elhasznált rongyot.

Engem tinédzserként elhanyagoltak... úgyhogy olyan 19-20 évesen fogtam fel magamtól, hogy a kutyám iránt felelősséggel tartozom, akkor vettem teljesen magamhoz az addig családi kutyust. El sem tudom mondani mennyire megváltozott a gondoskodás, szeretet hatására. Januárban 15 éves lesz, igen, sok dologról lemondtam miatta. De nem bánom, semmit nem bánok, sem rááldozott időt, sem pénzt, sem elmaradt programokat. Ugyanis amíg az emberek sorra csalódást okoztak nekem, ő mindig itt van, vár rám, ha rossz napom van csak beleszagolok a bundájába és máris nyugodtabb leszek. 😊

Utolsó, neked sincs kutyád meglátszik.

Le lehet pontozni, de egy kutya többet ér, mint egy "hazug barát".

#16

Ebben igazad van. Csak a 14-re reagáltam.

Bele gondolva,hogy én 16 évesen vettem az első kutyám diák munka & suli mellett és 21 évesen született a fiam is..🤣

Furcsa olvasni,hogy velem közel egy korúaknál nem jellemző max egy állat az is nagy falat.

Nem mondom,hogy ez baj vagy én követendő példa lennék (inkább tényleg ne,nem vagyunk egyformák),csak furcsálom.Az ismerősi körömben is 16-19 éves kor körül volt az a nagy szerezzünk kutyát korszak,gyerekem még csak nekem van.Többiek közül többen önkénteskedni is sokat jártak,és végül menhelyről hoztak megszeretett kutyát,de beszerzéstől függetlenül még mindenkié megvan.(kivéve az idős befogadott,ő 2 éve elhunyt,de már akkor 14 éves volt :( vittek helyette másikat,ő is idős és most 12 éves.)

Azért az ember ha nagyon akar akkor felelősséget tud vállalni a dolgokért úgy ahogy kell,de nem hiszem,hogy te annyira rá készülél erre ahogy mondod,ha ennyire rosszul érintett az első pár nap is.Volt idő utána járni mindennek,és a rá készülés azért ezt is takarja,csak tudtad,hogy időt és energiát igénylő dolgot viszel haza.Pár óránként pisi,napi 2-3 etetés (inkább 3),oltások,féregtelenítés,figyelni hogy ne egyen vagy rágjon szét semmi neki ártalmasat (vagy épp semmit játékon kívül),ezeket azért mindenhol feltűntetik.

Tenyésztőtől van a kutya,tehát vele is beszélned kellett vásárlás előtt,és ő is beszélt a fajtáról is elvileg.Sőt,tanácsokkal el is látnak mielőtt haza vinnéd a kutyád.Az első legalább egy év mindig nagyon nehéz,valamelyik fajtával 2-3 éves korukig is szívnak a gazdák.Makacs,nehezen kezelhető,erős kézre van szüksége,nem figyel és nehezen tanul..

Ne vedd zokon,én nem azt mondom,hogy ez most egy végzetes hiba vagy valami,csak nem értem,hogy a rá készülés az mi volt ha ekkora pofont adott hogy haza vittél egy kutyát.

Semmi probléma igazából,ha úgy érzed nem állsz készen vissza kell adni,vagy ha nem veszi vissza akkor másnak kell oda/eladni.Még most nem késő,akkor lesz ez problémás,ha mondjuk megtartod így és már egy fél éves múlt neveletlen növendéket/felnőttet próbálsz elpasszolni.

Én teljesen megértem,hogy nem mindenki minden korban kész mindenre.Mások vagyunk,és még mindig azt mondom,hogy inkább most egy kutyával csináld ezt,mint később komolyabb dolgokban eszmélj rá,hogy még sem vagy kész a vállaltakra,mert nem mindennél van hátra arc az életben.

A legtöbb ember megijed, ha hirtelen nagy felelősség zuhan a nyakába. Nálam is volt mind a két kutyám kölyökkorában olyan pillanat, hogy már azt mondtam hívom a tenyésztőt és visszaadom mert nem bírom. Mára viszont a világért nem adnám egyiket se. Igaz én 30+osan lettem kutyatulaj.

Tedd föl magadnak a kérdést, hogy mi élvez majd prioritást nálad a következő 10-15 évben. Ha jobban szeretnél bulizgatni, utazgatni, lustálkodni, tanulni, karriert építeni vagy családot alapítani mint minden nap időre hazamenni és a kutyával foglalkozni, akkor még most hívd fel a tenyésztőt, hogy visszaadod a kutyát.

Egy kölyökkutya rengeteg időt, energiát, pénzt és türelmet igényel. Ha úgy látod ez sehogy nem fog menni, mert más fontosabb neked most az életben, akkor még nem állsz készen rá.

"Ha jobban szeretnél bulizgatni, utazgatni, lustálkodni, tanulni, karriert építeni vagy családot alapítani mint minden nap időre hazamenni és a kutyával foglalkozni, akkor még most hívd fel a tenyésztőt, hogy visszaadod a kutyát."

Ezek közül pont nem befolyásol semmit egy kutya.Nem marad örökre kölyök,fél év múlva messze nem lesz ekkora igénye arra,hogy minden percben ott legyél,hiszen akkor dolgozni sem tudnánk eljárni mellőlük,ezek nem csecsemők..:D

Ameddig bulizol otthon hagyod (előtte ha olyan sokáig leszel vagy aktuális akkor először..),utazni kutyával is lehet,lustálkodni szintén (de akkor ne pörgős kutyát vegyetek,vagy mozgassátok le előbb,bár nem katasztrófa ha évente egyszer azt mondod,hogy ma nincs kedved semmihez..),tanuláshoz abszolút semmi köze,a karrier építésben végleg nem zavar be egy állat,a családalapítás meg megint valami olyasmi ami nem kutya függő..

Kutyával minden megoldható,nem akadályoz semmiben,ha tényleg szereted és akarod is tartani.Valaki több gyerek és munka mellett is tart kutyát normálisan,nem egy nagy ördöngősség ez,ha úgy is állsz hozzá ahogy kell.