Mennyire viseli meg a kutyit, ha az egyik gazda elköltözik?

"Border Collie, semmiképp sem tömblakásba való."

Ezt tudom cáfolni, a border collienak nem fontos, hogy legyen kert, nem kerti dísz, az a fontos, hogy lefáraszd fizikailag és szellemileg. Ismerek paneles bordert, semmi gond nincs vele, nekem pedig border collie jellegű mentett keverék kutyám van fajtamentéstől, ő is panelban él, megfelelő fizikai és szellemi fárasztás mellett otthon döglik a kanapén, amíg én dolgozom, ha otthon dolgozom, akkor meg a székem alatt alszik (még horkolni is szokott halkan).

A kutya, különösen egy juhászkutya, amelyik évszázadok óta az emberrel együttműködve dolgozik alapvetően emberhez és nem helyhez kötődik (ez alól talán csak a területőrzésre tenyésztett nagytestű pásztorkutyák jelentenének kivételt, egy kaut tényleg nem vinnék magammal a panelba), ezért az neki sokkal nagyobb változás, hogy egyik napról a másikra 10 órát egyedül van, mint ha kertesből lakásba költözik. Így a két opció közül ez lesz számára a nehezebben megszokható, de ehhez is fog tudni alkalmazkodni, a lakáshoz könnyebben alkalmazkodna, főleg, hogy még nagyon fiatal, szobatisztaságot, rendet is hamar megtanulná.

Szóval osztom a többiek véleményét, ne a hely határozza meg, hanem az, hogy ki tud vele többet foglalkozni. Ha a párod munka után elviszi sétálni, agility edzésre (bár egy 6 hós kutyát nem lehet olyan intenzíven terhelni, hogy az agility kellően lefárassza, főleg nem egy bc-t), mentálisan is foglalkozik vele, akkor rendben lesz. Ha nem tud megfelelően foglalkozni vele, akkor unalmában, kontroll nélkül (nincs ott, aki esetleg rászól) egy csomó számotokra káros dologgal fogja szórakoztatni magát, ami elsősorban nem a te hiányod miatt lesz, hanem mert nincs lefárasztva.

Ha nem ész nélkül választottátok a fajtát, tehát nem azért mert olyan szép meg olyan okos, hanem mert olyan kutyát szerettetek volna, akivel lehet sportolni, kirándulni, akkor annál maradjon, aki vágyott egy ilyen munkakutyára, szívesen tanítja, mozgatja le. Ha mindketten szívesen csináljátok ezeket, akkor tök jó, ígyis-úgyis jó élete lesz a kutyának és a gazdájának is. Ha erre egyikőtök se vállalkozott, akkor az szívás, akkor annál maradjon, akinek több ideje van rá. A 6 hónapos kor még nagyon az "eleje" innentől lesz egyre terhelhetőbb és innentől kezd egyre nagyobb terhelést is igényelni, kinyílnak az ösztönei, amit meg kell neki tanítani kezelni, levezetni.

Egy stabil idegrendszerű kutya a városi élethez is tök jól szoktatható, persze első alkalommal nem elvárható, hogy teljesen ismeretlen hangok, szagok között ugyanúgy figyeljen rád, ugyanolyan engedelmes legyen, mint otthoni környezetben, de szépen építhető, fiatal kutya hamar hozzászocializálódik. Nem tudom mennyire városi környezetbe költöztél, de még a legnagyobb betondzsungelekben is vannak futtatók, ahol lehet vele labdázni, mozgatni, parkok, nyugisabb terek, ahol engedelmes feladatokat, trükköket simán lehet gyakorolni, amiket pórázon is lehet csinálni, hiszen ezek nagyrésze a felvezető mellett történik. Mellette pedig ugyanúgy lehet vinni suliba, akár agility, akár más edzésre, ahol szabadon mozog, szabadon tréningezik. Szóval a város egyáltalán nem hátrány, csak nyilván más területeket kell találni, de foglalkozás szempontjából mindegy, hogy a pusztában gyakorolsz vele, vagy a Hősök tere közepén.

Ha a párod nem folytatná vele a foglalkozást, én vinném. Nekem is borderem van, nem mozgatja le magát az udvaron és nem is lehet mindegyiket az udvaron tartani, mert egy csomó káros szokást felvehetnek pl céltalan körözés a bokrok körül. Ők arra lettek kitalálva, hogy napi párszor elő legyenek véve, jól meg legyenek dolgoztatva, aztán mehetnek pihenni.

Az, hogy valaki 7-17-ig nincs otthon még önmagában nem hátrány, de utána kéne pár órát foglalkozni a kutyával. Nem lehetetlen, én is ezt csinálom, de tudom, hogy sok embernek nincs rá affinitása.

Az én kutyáimnak teljesen mindegy, hogy hol vannak, csak kapják meg a megfelelő foglalkozás mennyiséget és x időnként jussanak el eü sétára/az udvarra. Jelenleg kertesben vagyunk, de biztos, hogy vinném őket lakásba is. Rengeteg ismerősöm tart lakásba bordert, közben pedig nagyon eredményesen agilityznek.

Ez nagyon változó, menhelyen önkénteskedem, ott a max idő, ameddig látványosan szomorkodik egy kutya, egy hónap, de rengeteg olyan "gazdától" jövő kutya van, aki azonnal alkalmazkodik a helyzethez.

Szerintem max pár nap, de a párod lelkiállapota és hogy mennyit foglalkozik vele is nagyon meghatározó. Az is lehet, hogy ugyanolyan boldog kutya marad mindvégig, nekem is egyik kutyám, mikor anyukám vigyáz rájuk, 0 percig idegeskedik, elfoglalja a legkényelmesebb helyet, ha pedig túl sok az energiája, szekálja anyát, hogy csináljanak valamit. A többiek azért nézik a kaput egy fél napig.