Vidéken tényleg kegyetlenül tartják, a kutyát az emberek?

Szerintem ez sem lakóhely sem intelligencia kérdése. Ez sokkal inkább függ attól, hogy ki mit hozott otthonról.

Én 21 éves koromig éltem megyeszékhelyen, minden hétvégén a nagyszüleimnél voltam egy kis faluban, most pedig Budapesten lakunk a párommal. Gyerekként én csak azt láttam, hogy a kutya az csak arra van, hogy legyen. Nagyszüleimnél kb. 2-3-4 évente új kutya volt, szóval azt hittem, hogy ennyi egy kutya élettartama. Mindig volt legalább egy, de néha 2 kutya is, akik kölyökként még szabadon mászkáltak a kertben, de amint megharaptak valakit (és ezt a "hibát" mindegyikük elkövette játék közben), rögtön 2 méteres láncra kerültek. Egyiknek sem volt kutyaháza, olyanról, hogy létezik kutyatáp kb. 15-16 évesen értesültem, inkább moslékot kaptak, és ünnepnek számított, ha kaptak pár csirkecsontot. Mindegyik kutya vagy meglógott valahogy, vagy elvitte egy fertőzés, mert mindegyikük füle csak eleven hús volt, mert úgy szétcsípték a legyek.

Aztán 21 évesen Érdre kerültem a párom anyukájához. Ugyebár Érd is városnak számít, de azért kertesházat többet látni, mint panelt. Ott él egy puli kutya, aki életében nem volt sem oltva, sem fürdetve, de még nyírva sem. Tehát amikor először láttam a kutyát, nem tudtam elképzelni, hogy miért mozog az a nagy kupac kaki... Én megnyírtam és a kutya szabályosan fellélegzett, szerintem hosszú évek óta először tudta csóválni a farkát. Lidlből vásárolt legolcsóbb kaját kapja (kb. 500 Ft az 5 kg), én vettem neki féreghajtót is. Most kb. 7-8 éves, de csupa csont és bőr, valami elég csúnya bőrbetegsége is van, amikor pedig megemlítettem az ivartalanítást, úgy nézett rám a gazdája, mintha a Marsról jöttem volna.:)

Most Budapesten élek, egy egész jó környéken, ahol elég sok jómódú ember él. Most már nekem is van kutyám, de ha nem lenne internetem és nem olvastam volna utána a dolgoknak mielőtt megvettük, akkor valószínűleg pedigree tápot kapna, sem oltva, sem féregtelenítve nem lenne. Hihetetlen mennyi mindent most hallottam először 24 éves fejjel.:( Azt hittem, hogy a kutyasuli csak valami vicc.:) Most már úgy érzem, hogy mindent megteszek a kutyám jó életéért és egészségéért, ami tőlem telik. Prémium tápot kap, rendszeresen sétáltatom (naponta minimum 3-szor), oltva, féregtelenítve és kozmetikázva van. Én magam tanítgatom, mert a kutyasulira nem telik sajnos, de szerintem nyugodtan mondhatom, hogy 7 hónaposan jól neveltebb, mint a környék legtöbb kutyája.

Tudom, hogy már sokat írtam, de azért még leírnék pár dolgot.:)

Itt a környéken már nagyon sok olyan dologról hallottam, amitől leesett az állam. Az egyik nő folyamatosan ütlegeli a yorkiját, mert kakit eszik, de persze mindezt úgy, hogy más ne lássa, tehát előbb beviszi a lépcsőházba, aztán ott veri péppé, ráadásul nekem dicsekszik vele. Egy másik nő földhöz vágta a yorki keverékét, mert olyanja volt és az sem zavarta, hogy rászóltak. Egy harmadik most akar megszabadulni a kutyájától, mert 1 évesen még nem lett szobatiszta úgy, hogy nem is próbálták meg rá nevelni.:/ A szaporításokról már nem is mondok semmit...

Másik, ami még eszembe jutott ezzel kapcsolatban, hogy a párom gyerekkorában is mindig volt kutyájuk kertes házban. Soha nem sétáltatták, ellették és több kutyájuk is megszökött, aztán elütötte egy autó. Mai napig elég sok harcot kell megvívnom vele, mert a mai napig ez a mentalitás és világnézet él benne. Ezért én nem tudom elítélni, mert ezt hozta otthonról és annyira belevésődött, hogy nem lehet meggyőzni. Viszont azt el kell mondanom, hogy az 5 hónap alatt sokat változott ezzel kapcsolatban, de még van még mit alakítani a gondolkodásán, pedig egy nagyon intelligens ember.:)

Tehát ezekből mindenki azt szűri le, amit akar, én továbbra is azt mondom, hogy a kutyatartásról való gondolkodásmód nem attól függ, hogy ki hol lakik, vagy mennyire intelligens.