Mi a baja az embereknek a pitbullokkal? Nekem is az van és előítéletekben nincs hiány.

Azért mert az emberek ilyenek. Nem járnak utána a dolgoknak, így elhiszik azt amit a média sugároz feléjük egyes fajtákról. Nyilván tudtad, hogy ez lesz ha ilyen kutyát veszel magad mellé. Én is sétáltattam már Amerikai Staffordshire Terriert és ugyanúgy rám is zúdították a kedves szülők a megjegyzéseket.

Az meg, hogy a kiskutyákat felkapkodják... Ne is törődj vele. Inkább csak sajnáld az ilyen embereket, hogy ennyire tudatlanok. Nekem is palotapincsim van de soha nem kapom fel a kutyámat ok nélkül. Természetesen előfordult már, mivel tudom mi lenne a kimenetele egy egy "küzdelemnek". Olyan kutyához én sem engedem oda akin látom, hogy őrjöng a pórázon (legyen az kis vagy nagytestű kutya), vagy tapasztalom nála a különböző jeleket (meredten néz, idegesen csóvál a farkával stb.) Szóval ha már látni, hogy ebből semmi jó nem sül ki akkor természetesen nem engedem oda. De ha egy kutya úgy közeledik az enyém felé, hogy majd össze pisili magát annyira örül meg csóvál és látni rajta, hogy teljes mértékben szocializált akkor nagyon szívesen oda engedem hozzá. De aki nem ért a kutyákhoz attól ne várj el ilyen gesztusokat. Tojd le őket (: Aki meg normális az úgy is oda fogja engedni. Az én kutyám egyik legjobb barátja egy német dog. Mindig együtt sétálunk szoktak is csodálkozni az emberek (: . Na hát szegény kutya is egyedül az én kutyámmal találkozik aki kistestű mert senki más nem meri oda engedni hozzá. Pedig tényleg játékos és vigyáz is a kutyámra nem tapossa le meg ilyenek...

Ha már választani kell, sokkal inkább kikerülném az "anyuci szeme fénye" típusú agyonbabusgatott ölebkéket.

Mikor sétálunk, ezek mindig megveszve ugatnak, azt a pár kilóját is alig bírja visszafogni a gazdi, az én staffi keverékem csak rájuk néz, aztán megyünk tovább.

Az én kutyám meg van nevelve, nem pedig CSAK velünk él, tisztában van a szabályokkal, mit lehet, mit nem, így sokkal jobban bízom benne, mint egy kutyabőrbe bújt szobamacskában.

Félreértés ne essék, minden kutyát szeretek, a gazdákra vagyok mérges, akik nem kutyaként, hanem gyerekként kezelik az állatukat és még ők vannak felháborodva, ha a sok ugatás, támadás után néha odakap a kutyám, hogy hagyja már békén.

Nálunk is volt már olyan, hogy megjelentünk a kutyasétáltatón, erre a rét másik végében ( jó nagy terület pedig )gyorsan pórázra vették a kutyákat és elsiettek.

Pont tegnap volt egy olyan eset, hogy szépen sétálok a kutyámmal ( pórázon ), egy kanyar után feltűnt egy anyuka két kisgyerekkel, a kezében egy rózsaszínű cérnaszélon vezetett pár dekás csivava, erre rögtön elindult az anyuka terelgetve a gyerekeit is.

Szegény lányai érdeklődve, mosolyogva názték (volna) a kutyám, de anyuka csak noszogtatta őket, még annyit hallottam, hogy kérdez valamit a lánya ránk nézve, erre válaszol, hogy " Nem, nem tudhatod hogy reagálna!"

Gondolom meg akarta simogatni, vagy összeismertetni a két kutyát.

Úgy éreztem magam egy kicsit, mint valami bűnöző cigány akit kiközösítettek csak azért, mert stafford kinézetű a kutyám ( illetve mivel keverék, inkább hasonlít pitbull terierre, gyönyörű szép!)

én sosem foglalkoztam, mit mondanak mások, v mi volt a reakciójuk... tesóm hozta a kutyát a szerbektől, de a mi városunkban volt minden héten pites találkozó... nagyon jó volt..:D aztán ismijeim mondták, hogy jajj már, hogy lehet ilyet tartani, aztán megismerték és egyszerűen imádták...

csak félnek az ismeretlentől, és róla terjengő hírektől...nem kell velük foglalkozni!

A kis pár dekás neveletlen kutyákat még az én német juhászom elől is felkapkodják. Ezek után nem csodálkozok, hogy a pittbullhoz nem engedik oda, pedig nagyon jó gazdánál nagyon szelídek, barátságosak tudnak lenni.

Van egy ismerősöm, akinek pittbullja van és néha együtt sétáltatjuk a kutyákat. Olyan is volt már, hogy egy család jött velünk szembe, az anyuka megláttott minket és megfordította az egész családott.

A legjobb pittbullos sztorink pedig a következő.

Álltunk a piros lámpánál, a kutyák mellettünk ültek, rajtuk póráz. Egy gyerek megjelenik mellettünk és szó nélkül meghúzza az ismerősöm pittbulljának a nyelvét, a kutya csak felnyűszített, elfordította a fejét de nem támadott. Mi rá mertünk szólni a gyerekre, hogy simogatni lehet, de a kutya nyelvét nem kellenne húzogatni.

Az egészben az a poén, hogy az anyja odajött hozzánk és velünk veszekedet, mert szerinte felelőtlenség, hogy két ilyen vad kutyát odaengedünk a gyerekhez. Aztán jött mégegy anya gyerekkel és meghallotta a vitatkozást és megfenyegetett minket, hogy kihívja a rendőrséget. Mondtuk, hogy hívja nyugodtan, mi nem csináltunk semmi rosszat és ki is hívta.

A rendőröknek már azt mondta, hogy a két kutya rátámadott a gyerekre. Aztán mi is előadtuk a mi verziónkat, a rendőr meg mondta, hogy a gyerek nem úgy néz ki, mint akire rátámadtak.

Én nem kedvelem a pitbullokat, mert azok a kutyák elsősorban harcra lettek kitenyésztve. Erős, határozott gazda való nekik, aki kellő eréllyel kézben tudja tartani a kutyáját.

Amikor (igaz nagy ritkán) meglátok az utcán egy kopasz, kigyúrt, napszemüveges, bőrdzsekis, nagyonerős, kitetovált embert egy ilyen kutyával, hát kiráz a hideg.

Ha már kutyát választok, akkor inkább legyen egy könnyen kezelhető, kedves, jóindulatú kutyám, mintsem egy harci eb.

Utolsó válaszolónak: Kár, hogy nem látta térfigyelő kamera. Szívesen ajánlottam volna nekik, hogy na akkor nézzék meg a sztorit és hogy hoppá a szülők hazudnak a rendőröknek...

Egyébként meg nem is az a durva, hogy a pit meg a Te német juhászkutyád elől felkapkodják a párdekás kutyákat (nekem is van egy német juhászkutyám nagyon szeretem a fajtát (: ) hanem az, hogy az én 7 kilós pincsim elől is néha felkapkodják az 1kilós szaporított yorkikat... Na hát ez már tényleg szánalmas...