Hülyének tartod azt, aki a kutyájával alszik egy ágyban?

Igen, annak tartom, de csak mert kérdezed, amúgy egyáltalán nem érdekel ki mit csinál. Ha emiatt a kutya neveletlen tehát szenved is azt elítélem de sokat akkor sem tudok tenni. Én sosem tenném, mert:

- én vagyok a főnök

- nem minden kutya macskaméretű, nekem pl 3 van, kissé kényelmetlen lenne

- akármilyen tiszta egy kutya a szőre hullik stb, én meg nem a bugyimban akarom viszontlátni...

- hogy magyarázod meg neki hogy most nem jöhet fel mert tüzel (ha szuka) vagy ha nem vagy ott?

- szükségem van intim szférára

- nem lenne valami romantikus úgy kezdeni pl a párommal, hogy " várj kiküldöm a kutyát aztán ..."

- meg amúgy egyáltalán mi értelme? Nekem van ágyam, a kutyának is van, az már túlzás ha még azt sem bírja ki valaki, hogy éjszaka ne lógjon rajta a kutya.

én az etológus vagyok.

(na jó, füllentettem, még csak idén leszek, ha minden jól megy.:D)

szóval gondolom, rám is vonatkozik a beteges jelző, amit használtál.

megtudhatom, miért?

és melyik mondatomból szűrted le, hogy utálom az embereket?:O

van egy pár, akikkel tényleg nem mennék nyaralni, de nem értem, ez miért lenne olyan elszomorító...:D

épp hogy elég kiterjedt baráti köröm van, régebben zenésznek tanultam, tehát kapásból van 200 zenész ismerősöm, ezek közül 20-szal szoros a kapcsolatom.:)

teljesen megértik a "dilimet", sőt, ha bulit szervezek a réten, természetes, hogy a kutyáim is jönnek.:) és a többiek örülnek neki.

a kedvemért az állatkertbe is kifizetik a belépőt, és csóró zenészeknél ez nagy szó ám - ez az esti alkohol-, drog- és cigiadag megvonásával egyenlő!:D

ahogy régen a jazz volt a szenvedélyem, ma az állatok azok.

akkor a jazz zenészek is betegesek, mert nekik meg a zene a szenvedélyük?:D

nekem ez a hivatásom, a munkám, a hobbim, mindenem egyben.

nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, konkrétan majdnem belebetegedtem, amikor rájöttem, olyan valamire tettem fel az életem, ami nem is én vagyok.

teljesen megváltozott az értékrendem, a hozzáállásom az élethez.

kiegyensúlyozottabb vagyok, határozottabb, vidámabb. (és ez igazi vidámság, nem olyan, amit a kocsmában érzel s.ggrészegen.)

a konfliktusokat is sokkal jobban kezelem, arról nem beszélve, hogy azóta nem iszom alkoholt és nem drogozok.

helyette kutyázom, tanulok és felújítom a házat.

és most nem vagyok felkészülve lelkileg arra, hogy megint pasizzak, mert gondolom mondanom sem kell, hogy ilyen múlttal hány "pasim" volt. egyszerre.

ezzel a részemmel, hogy "nő" még nem vagyok tisztában azóta sem.

tudom, hogy kell k.rvának lenni, nem tudom, hogyan kell egy párkapcsolatban viselkedni.

mármint el tudok képzelni egy idilli házasságot, de odáig eljutni nem tudom, hogy kell.

na? akkor most mi a beteges?

köszönöm, de jobb nekem az állataimmal.:)

(na meg a barátaimmal.)

és hozzáteszem úgy alszom együtt velük, hogy az előző hozzászólásomból leszűrhetted, nem egy vinnyogó-vadállat chihuahuát cipelek táskában a plázában...

1. a tanszéken nem tanulunk külön a kutyafajtákról, tehát etológusként nem kellene tudnom.

2. egyébként tudom, milyen ez a kutya, nem az első kájom.:)

3. a káj is velem aludt 4 hónapos koráig, most 8 hónapos.

az ágyamba azért nem engedem be, mert nem tud már felmenni az emeletre.:D egyébként sem érezné magát jól bent, mint írtam.:)

4. mindenkinek kell, hogy legyen annyi esze, hogy felfogja, minden kutya más bánásmódot igényel!

egy szóval nem mondtam, hogy minden kutyámmal egyformán bánok, egyformán könnyű dolgom lett volna velük:) de ha így lehetett volna érteni, akkor most kifejtem:

kedves gyerekek, ne engedjétek be a kutyátokat az ágyatokba, ha nem tudtok vele eleget foglalkozni, és/vagy nem vagytok tisztában azzal, hogy hogyan legyetek falkavezérek. azonban feltétlenül engedjétek a kölyköt magatok mellé, pláne, ha frissen került hozzátok és sír, de egyébként is ajánlott 3-4 hónapos koráig legalább a szobátokba beengedni estére!

ez segíti a kutyus megnyugvását, gyorsítja a szoros kötődés kialakulását és megerősíti a kutya belétek helyezett bizalmát.:)

a kutyust soha ne fenyítéssel akarjátok nevelni, sokkal szebb és jobb eredményt értek el kedves határozottsággal és jutalomfalattal/játékkal. (akkor se fenyítsétek, ha a szőnyeg közepére végezte a dolgát.)

de mivel ez itt nem egy kutyaiskola, nem fogok kiselőadást tartani, a lényeget szerintem értitek.:)

én válaszoltam a kérdésre a saját példámmal.

de ha nem volt világos az üzenet, azért átfogalmazom:

nem azt tartom hülyének, aki egy ágyban alszik a kutyájával/macskájával, hanem azt, aki túlzottan emberként kezeli a kutyáját, és pótléknak használja.

aki elkényezteti, majomszeretettel "szereti" és nem képes következetesen megnevelni.

de nem hülyének, inkább csak tudatlannak, vagy felkészületlennek mondanám...:)

a hülye az, aki hallal/madárral akar aludni.

egyébként még egy jazzkurzuson mondta egy kedves tanárom, hogy "aki kérdez, hülye, aki nem kérdez, hülye marad.":D

ja, és a kutyaházról szívesen töltök fel fotót (már csak holnap), ha a kérdező elnézi nekem ezt a kis offot.:)

ha lesz valami, ami miatt nem alhatnak ott, akkor nem alszanak ott.

a 2 nagy (a kájon kívül) csak ritkán alszik a szobámban.

tisztában vannak vele, hogy mikor lehet, és mikor nem.

pont azért, mert nem nőttek a fejemre.:)

amúgy nem tudom elképzelni, mi lehetne az oka, hogy ne alhassunk együtt...:)

ahhoz meg ismeretlenül nem tudok hozzászólni, hogy a Te kutyáiddal miért azok a tapasztalataid, amik.:)

én csak azt tudom, hogy működött a régi rendszer is, de még jobban működik az új.:)

(pl., hogy a kutya 4 hónapos korig aludjon a gazdájával.)