Hogyan szoktassam le a kutyát morgásról?

Jók ezek a cerberosos tippek, csak semmit se használnak.

Ez már a negyedik kutyám, korábban kutyákat mentettem, tehát van némi rálátásom a viselkedésükre. De a mostanit sehogy se tudom rávenni, hogy ne féltse tőlem a csontot. Próbáltam pozitív dolgokkal (pl finomabb falat a kezembenn) negatívval (megszidtam) ,de semmi eredmény. Ezen kívül minden szempontból jó a kapcsolatunk, nem fitogtatja az erejét, nem akar főnökösködni, láb mellett jön, ha hívom még a tüzelő szukát is otthagyja, stb. De ez az egy valahogy nem megy. Beletörődtem, ha csont van nála, nem piszkálom.

Ez nem azon múlik, hogy maceráljuk-e evés közben vagy nem!

Ez alapvető dolog, hogy a kutya engedje, hogy a szájához nyúljak evés közben. Bármi baj előfordulhat, szájba vehet üvegcserepet, mérget, a kedvenc cipődet, és akkor ne tudd elvenni tőle, mert morog? Kapjon oda egy gyereknek, mert rosszkor simogatja meg? Az ég szerelmére, innen már csak egy lépés az, hogy ne nyaggassuk szegénykét a behívással, hadd szaladgáljon féktelenül és szabadon.

Én se szoktam szíre-szóra a kutyám tányérjába nyúlni, de ha pl. el akarom tőle venni a csontot, szó nélkül odaadja. Egyszer kapott vissza a kezemre 8 hetes korában a "zsákmánya" védelmében. Sose ütöttem meg se azelőtt, se azután, de akkor kapott egy nyaklevest, nem nagyot, de azonnal, és láss csudát, egy életre megtanulta.

Tehát: vagy üss oda egy figyelmeztetőt, vagy ragadd grabancon és csapd földhöz, ne durván, de határozottan, hogy ne tudjon felkelni, és szólj rá erélyesen. Ha odaadja a csontot, dicsérd meg és add neki vissza. Próbálgatja a szárnyait, 6 hónaposan még nem késő lerendezni. Fontos, hogy ennek a végére járj, mert lehet, hogy mire észbe kapsz, az állatorvosnál se hagyja magát megfogni.

És fő a következetesség. Olyan ne legyen, hogy neked odaadja a zsákmányt, de a családod tagjainak nem.