Mi alapján választottátok ki az első kutyátokat?

Ár az nem volt fontos csak a kinézete meg hogy ne legyen makacs.

Egyébként samoyedem van (ő az első)

Az első kutyánkat a családban fogalmam sincs, lehettem vagy 3 éves.

Az első saját kutyámat pedig 2 dolog alapján.

1: nem akartam, hogy megöljék a kiskutyákat

2: amelyik a legerősebb, "legkeményebb" kiskutya volt. Mindegyik elbújt mikor kimentünk hozzájuk, egy kis "vakarcs" pedig ugatva szaladt, hogy táguljunk onnan :D Tudtam, h ő az igazi :)

Az 1. kutyám úgy került hozzám hogy elhívott egy ismerősöm valakihez, akiknél tündi-bündi kis szőrmókok voltak, nem győztem betelni velük. Épp akkor jöttek párért az új gazdik, és egyetlen egy kisöreg nem kellett senkinek. Azt mondta a tulaj kénytelen lesz elaltatni mert nem tudja megtartani. Hát... nem kellett több, már vittem is magammal. Nagyon hűséges barátom volt míg élt, de sajnos megöregedett.

2. kutyámra egy rettentő hideg szeles-havas téli napon bukkantam, vagy ő rám?! Lényeg a lényeg, mentem bevásárolni, láttam hogy egy kiskutya fagyoskodik tőlem nem is olyan messze, akit mindenki csak elküld durván. Én pedig nagyon megsajnáltam. Be kellett mennem a boltba már mert főznöm kellett, és amikor a felvágottas pultnál álltam eszembe jutott a kutyus és vettem neki párizsit gondolván hogy majd ha még ott lesz neki adom, ha nem jó lesz otthonra. Aztán hallottam hogy nagy kiabálás van a bejáratnál... és szerinted miért?? Mert az az árva kiskutya bejött melegedni a hóvihar elől és úgy üldözték ki seprűvel, szegénykém azt se tudta merre meneküljön...

Úgy begurultam és annyira megsajnáltam hogy azonnal fizettem és futottam ki utána, de nem láttam már sehol. Elkezdtem keresni, és egy sikátorszerűségben a kuka mellett találtam rá reszketett mint a kocsonya. gyors adtam neki enni, fogtam és hazahoztam.

Egyszer sem döntöttem rosszul, imádom a kutyákat, nagyon meghálálják a szeretetet a gondoskodást.

Nekem úgy lett kutyám, hogy nem is számítottam rá.

Mikor párommal összeköltöztem apósomék házába mentünk, és ott volt egy kutyus. Mintsem kiderült szegény kutyus borzalmas körülmények között volt tartva, szerintem már kínzás szinten (Sohase volt állatorvosnál, nem volt meg még a kötelező veszettségoltása sem. A hosszú bundája ápolatlan, örökké vakaródzott tőle szegény. 80 centis lánc, egy héten 1-2x etették krumplival, olykor csokival, és vizet is ritkán adtak neki. Ha véletlen örült a kutyus nekik, és ugrott egyet, vagy odabújt, akkor jött a rúgás, ütés...). Eleinte próbáltam szépen megbeszélni velük, hogy ez így nem egészen jó a kutyusnak, majd miután amúgy is utáltak engem, és nem volt veszíteni valóm, a sarkamra álltam.

Közöltem velük, hogy vagy nekem adják a kutyát, vagy feljelentem őket fényképes, videós bizonyítékokkal együtt.

Természetesen kitáncoltak a helyzetből, és enyém lett a kutya. Nekem így lett egy 10 éves puliXcsau-csau keverék vajszínű kutyusom, akit imádok! :)

Bogár immár 12 éves, tökéletesen egészséges, és nagyon boldog öregkora van (remélem). :)