Hová tegyem a kutyámat? Külföldi munkalehetőség miatt!

"Olyan mintha a gyermekem lenne."

Ha ez így lenne, akkor megoldanád...mivel nem egy ember költözött már ki kutyával együtt Angliába.

Inkább éhenhalnék, minthogy a kutyáimat elhagyjam.

Szóval ne mondd, hogy senki nem utasítaná vissza.

"...szerintem elsősorban az embernek magát és a családját kell néznie!"

Pontosan egyet értek és a kutyáim is a családom része, tehát még egyszer ismétlem, SOHA EL NEM HAGYNÁM ŐKET.

Valóban, ha arról van szó, hogy már róluk se tudok gondoskodni, esetleg 2 hónapra beadnám kutyapanzióba, vagy ismerőshöz, amíg kint elő nem készítem nekik a helyet, de nagyon az éhhalál küszöbén kéne ehhez álljak, mert nem szívesen bíznám őket másra. De az, hogy jobban éljek, amiatt nem mondanék le róluk. Csak ha arról lenne szó, hogy már enni sem tudok nekik adni, már az orvosi ellátásukat sem tudnám fedezni, ebben az egy esetben ideiglenesen lepasszolnám őket, de nem örökre, ez meg sem fordulna a fejemben. Ha pedig nagyon rizikós volna, és tudnám, ha szűkösen is, de elleszünk, lesz mit ennünk, ha nem is lesz meg a havi cigarettaadagra való, akkor se érdekel, nem kockáztatnám őket, az életünket.

Tényleg, mennyit költesz havonta cigarettára? Vagy a családod?