Hozzáértő emberektől kérdezném, mert nem szeretnék kockázatot vállalni, hogy egy kötődési tréning hogy zajlik egy kutya (Beagle) esetében?

Nem tudom, rám gondoltál-e, kérdező, de gondolom igen.:)

Az agresszióproblémás kutyám minden idegen kutyának nekiesett. Embereket szerencsére nem bántott. (Egyébként 20 kilós).

Ráadásul minden este kiszökött.

A buszhoz sem tudtam kimenni anélkül, hogy utánam ne jött volna...

Az már csak mellékes problémának tűnt, hogy veszettül húzott a pórázon.

Elsősorban a szökések miatt mentem kutyaiskolába.

Mivel rengeteget sétáltattam, bőven etettem, egyszerűen nem értettem, miért csinálja...

A hagyományos kutyasuliban a szökésre azt mondták, azon nem tudnak segíteni, de azért jöjjek csak...

Már az a kutyasuli is elvarázsolt, én akkor még azt sem tudtam, hogy mi az, az etológiának pedig hírét sem hallottam.

Jó volt a közösség, tök jó volt odajárni...

A pórázfegyelmet mondjuk 1 hónap után sem tudta egy kutya sem...

De nem tűnt fel, hogy ez probléma...

Az órák után volt agiliy, beálltam oda is ezzel a kutyámmal, hú hát azt nagyon élvezte!

Érdekes egybeesés volt, hogy már nem szökött olyan elszántan... Még nem is volt tökéletes a dolog, de azért javult.

Más kutyákkal viszont borzasztóan viselkedett. Közel sem mehettek hozzá, rögtön csattogott...

Mi erre a megoldás?

Hát persze, hogy a fojtó!

Fojtóra kellett vennem, és ha morgott más kutyára, lógatnom kellett a föld felett 5-6 másodpercig és üvöltözni vele.

Amikor letettem a földre, ugyanúgy csattogott...

Csak még be is vadult.

Mondanom sem kell, a kapcsolatunkon sem javított ez a kis praktika...

De csináltam, mert az okosok azt mondták.

Akkor lett gyanús a dolog, amikor az érzékeny kutyámra is fojtót rakattak - de miért??

Amikor pedig a 4 hónapos nagytestűmet b.szogatta egy feleakkora kan, senki nem csinált semmit. A kutyám pedig visszakapott, nem kis verekedés tört ki.

(Én pórázon húztam vissza a sajátomat ezzel kiszolgáltatva szerencsétlent, a másik gazda meg csak állt és élvezettel nézte(!), ahogy a kisebb kanja "megmutatja annak a másiknak".

A kiképzők sehol... Még engem is megharaptam a harc hevében.

Na, persze melyik kutya a hibás? Az a csúnya nagy.

Onnantól rá is fojtó nyakörvet kellett tennem.

Ekkor már nagyon gyanús lett a dolog.

ŐV-re is járnunk kellett.

Az 20 kilós agresszív kutyámat csapkodhatták is, az sem érdekelte, tök vidáman álldogált...

Az érzékeny (kiskorában eltörték a csípőjét, úgy elverték) kutyámat úgy besz.ratták, hogy sokkos állapotban próbált menekülni, de olyan erővel, hogy vérző térden csúsztam utána, pedig nem egy nagydarab kutya. (De azt mondták, el ne engedjem menni, mert az nagyon rossz lesz, ha ilyen lelkiállapotban hagyja el az őrző-védőt...)

A nagytestű kutyám pedig nem a rongyot akarta megfogni, hanem a csibész lábát - mert az közelebb volt. (szerencsére nem sikerült neki...)

Ugyanezt a kutyámat beállították agilityzni...

Félt a szűk helyektől, nem akart jutalomfalatért sem bemenni a kúszóba.

Mit kell ilyenkor csinálni? odajött az egyik kiképző (kb. 60 éves, senki nem mondhatja, hogy nem tapasztalt), és miközben kirántotta a kezemből a pórázt megkérdezte, harap-e a kutya, és húzta lefelé a pórázon a fejét a kúszóhoz.

Szerintetek harapott, vagy nem?... (szerencsére nem okozott sérülést, csak odacsattogott...)

Na, rá akkor jött a szöges.

Mert ez egy vad kutya.

Továbbra is járjon ŐV-re, mert különben nem fogjuk tudni kézben tartani.

Hú, megfogadtam, bár egyre kevésbé voltam lelkes...

Amikor azt láttam a kutyáimon, hogy már nem szívesen csinálják a feladatokat - hiába kaptak jutalomfalatot, már nagyon gyanús lett a dolog.

Még pár alkalom kellett, és otthagytam a sulit.

(Amikor a nagytestűm sántítani kezdett az egyik órán, félrehúzódtam vele, hogy megnézzem, és visszaállítottak minket, mondván, hogy ne foglalkozzak vele, ha komoly a baj, majd ők látják, és szólnak... nem álltam vissza... a doki elmondta, hogy kiugrott a vápája - ez végül is nem olyan durva baj, ugye?....) (szerencsére nem lett diszpláziás.)

Akkor jött egy kis szünet a kutyasulizásban...

De mivel csak a szökés mérséklődött, a gondjaim megmaradtak.

Azzal kiegészítve, hogy az ŐV-re küldött nagytestűm már embereknek és kutyáknak is nekitámadt volna, és a csak kutyákkal agresszív 20 kilósom egyszer egy embernek is nekitámadt.

Az érzékeny kutyám pedig megutálta a tanulást, tőlem nem félt, de minden más embertől jobban visszahúzódott, mint a suli előtt...

Tök jó az az olcsó, híres kutyasuli, ugye?

Amikor megtudtam, hogy van tükörsuli, rögtön megörültem, az én fejemben ez úgy nézett ki, hogy csak jutalmazzuk a kutyákat, nincs büntetés, stb... (Ma már tudom, hogy ez h.lyeség, és a tükör nem ebből áll - annál sokkal jobb.)

Na mondom, ez lesz az én sulim!

Sajnos anyagi és egyéb okok miatt sokáig ennyiben is maradt a dolog.

De végül csak összejött a dolog.:D

Ne haragudjatok, innentől nem minden publikus, nem szeretek túl személyes dolgokat leírni az interneten.

A lényeg:

A 20 kilós agresszorkám egy kis terápia után mehetett alap- és középfokra, majd jött az életmódprogram...

A szökést is meg tudták oldani, és nem is véletlenül sikerült, hanem az elején elmondták, mit miért csinálhat...:)

Konkrétan két összetevője volt ennek nálunk:

1. ösztönkezelés - a megfelelő sorrend kialakítása... Itt én mint gazda kellett, hogy tudatosabb legyek, dominanciagyakorlatok és egyebek segítségével a kutyáim nyelvén magyarázzam el nekik, hogy ki is vezeti ezt a csapatot. (És ebből következett, hogy a "vezér" nélkül eszükbe se jusson kalandozni.)

2. Igaz, hogy rengeteget futtattam a kutyáim, de szellemileg nem fárasztottam le őket. (Ezért hozhatott félig-meddig megoldást az előző kutyasuliban az agility). Erre a klikker és az életmódprogramok hoztak megoldást.

Ma a kapu tárva-nyitva lehet, a kutyáim akkor sem mennek ki az engedélyem nélkül. Olyan szinten, hogy ha csak egyikükkel megyek sétálni, őt hívom, a többinek mondom, hogy nem jönnek, és kényelmesen kisétálok azzal az egy kutyámmal - anélkül, hogy bármiféle ügyetlen testtorlaszt kellene alkalmaznom...

Az érzékeny kutyám elég szubmisszív alkat, vele alig kellett dominanciagyakorlatokat végeznem, bár a pórázfegyelem (a tükör módszerrel 3 percembe került, hogy laza pórázon sétáljunk) itt is elkélt...:)

Őt emberek terápiázták. Nála a klikkerezés nehezebben ment, hiszen pont az önállóságát törték le...

Tehát sok türelemmel, de javult a helyzet, de a leglátványosabban a tükör ŐV segített visszaadni az önbizalmát.

A nagytestűmet pedig még mindig terápiázzuk, de emberre már nem támad, kutyák közül pedig ha megindulna, már a támadás előtt le tudom állítani.

(Egyébként hamarosan véget ér az ő terápiája is:))

A tükrösök általában nem ócsárolnak másokat, de a tükrös gazdák inkább.

(Bár szívem szerint lenne egy-két építő jellegű kritikám a hagyományos sulik vezetőihez...)

Hogy miért? Mert nem véletlen, hogy változtattunk a módszereken!

Vannak olyan kutyák, akik a "húzdmeg b.zdmeg" technikát szeretik. Tényleg vannak ilyenek.

Csak r.hadt kevesen.

Lehet, hogy sok embernek gazdaként ez a hozzáállás jobban tetszik.

Csak ettől még a kutyájuknak nem ez a legmegfelelőbb. (Habár sok kutya hihetetlenül idomul a gazdájához, de ha ő választhatna, egyszerűen tudományosan igazolt tény, hogy tükörmódszerrel szívesebben tanulnának.)

Ezen nincs mit vitatkozni, lehet örülni neki, vagy nem örülni, de mégjobb elgondolkodni rajta...

Utolsó... ez nem ócsárlás. Ez tény.

Régen az iskolákban teljesen bevett szokás volt, hogy testi fenyítést is alkalmaztak.

Utána jött a másik véglet, a "gyermek eredendően jó",... amikor semmiféle gátlást nem használtak.

A mai tudásunk szerint a legcélravezetőbb tanítási mód az arany középút.

Kellenek gátak (ez a gyerekek és a kutyák intelligenciáját is fejleszti), de kell a pozitív megerősítés is.

Ez erősen sarkítva megfeleltethető a hagyományos suliknak, a csak pozitív megerősítést alkalmazóknak, és a tükör módszernek.

Járathatod a gyereket akármelyik iskolába.

De a gyerek az "arany középúttal" jár a legjobban.

Ez is tény.

Ez nem agyatlan lehúzása más iskoláknak - ahogy a tükrösökkel szokták csinálni azok, akik azt sem tudják, miről beszélnek -, még csak nem is egyéni álláspont...

Ez a mai tényállás.

Egyelőre nem ismerünk jobb módszert.

Biztosan lesz ennél jobb is!

De egyelőre nincs.

Ennél egyértelműbben már egyszerűen csak kisregényben tudnám kifejteni, de így is rengeteget írtam ide, ha nem muszáj, több időt nem töltenék el ezzel.:)

Miért nem tudod már most elkezdeni?

A kérdés kiírása óta sikerült haladni a neveléssel?