Jogosan kér arra a szomszédom, hogy altattassam el a kutyámat?

Ja, 8-15 év börtön, a gyakorlatban viszont le se szarják, lásd az én korábbi hozzászólásomat...

Ismétlem, minden szükséges lépést megtettünk.

Minden elismerésem, hogy a kert ellenére reggel-este sétáltatod a kutyádat! (én is így csinálom :D) Viszont ha 1 óra múlva már aktívan ugat, akkor nem elég neki a fárasztás. Mennyi időre, milyen tempóban viszed sétálni? Csak pórázon tartod ilyenkor, vagy szoktatok labdázni, kutyákkal játszani, stb?

Megpróbálnám a helyedben jobban megmozgatni és szellemileg is lefárasztani, mert a fáradt kutya alszik, nem ugat :)

Úgy veszem ki a soraidból, hogy a kerítés egy szakaszán egyik oldalt ugat a kutya, a másikon dolgozik a szomszéd. Nem tudnád onnan elzárni a kutyát, hogy legalább ne a szomszéd fülébe ugasson?

Ha pedig otthon vagy, igenis menj ki, zavard el a kerítéstől, szólj rá ahányszor csak ugat! Mert az ilyen emberek tényleg beváltják a fenyegetéseket :(

Egyébként nem kérdezted még meg a többi szomszédot, hogy őket is ennyire zavarja az ugatás? Mert ha nem, akkor tehet egy szívességet a hapek :D

Az, hogy nézz után a műhely törvényességének, jó ötlet!

Persze hogy nem jogos, de nagyon nagy annak a veszélye, hogy megmérgezi a kutyát. Rád is pikkel, tehát nehéz lesz őt lehiggasztani. Pedig kénytelen leszel.

Hasonló helyzetben voltam, annyi különbséggel hogy nálunk azért a szomszéd nem ok nélkül szólt. Ugyanis 5 nagypofájú kutyám van, akik ha nincs itthon senki, szünet nélkül ugatnak, még hergelik is egymást unalmukban. Tudom, mert ha kint vannak és nem törődök velük, néha engem is megőrjítenek.

Mindegy, a lényeg, hogy látnia kell a szomszédnak, hogy lépéseket teszel a problémája megoldására. Természetesen nem az elaltatásra gondolok, hanem egy kompromisszumra.

Nem elég, hogy veszel egy ugatásgátló nyakörvet. Tudnia kell a szomszédodnak, hogy tervezed és hogy már megvetted.

Amikor a szomszédunk átjött panaszkodni, szívem szerint nekiestem volna, mert attól féltem, fel akar jelenteni sé bántani akarja a kutyáimat. De legyőztem az ellenszenvemet és kimondtam a varázsszót: tudom és igazad van. Tudom, hogy ugat és tenni szeretnék valamit ellene.

És ez az egy mondat csodát tett. Nem az első eset, és nem az egyetlen szitu, amikor bevált. A munkahelyemen egy ügyfél rajtam élte a ki az amúgy jogos dühét, amiről én ugyan semmit nem tehettem és már futott el a pulykaméreg, amikor átgondoltam a helyzetét és megláttam az ő igazát is, nem csak az enyémet. És akkor annyit mondtam: Igaza van, ez a fejetlenség, ami itt van...Ettől lehiggadt. Mint valami varázsütésre. Azt hiszem ezt hívják asszertív viselkedésnek: nem üvöltöm süketen és vakon csak a magam igazát, hanem meglátom a másikét is és ennek hangot adok, aztán pedig keresünk közösen egy kompromisszumos megoldást.

Mondták ezek a szomszédok, hogy már gondolkodtak az ultrahangos ugatásgátlón is, de annyira drága. Mondtam nekik, hogy tudom, 60.000 Ft-ért vettem egyet, csak nem igazán vált be. Amikor megtudták, hogy vettem egyet, akkor is érezni lehetett, amint a fagyos hangulat felenged.

Sajnos az én ultrahangos kutyaugatásgátlóm nem vált be, mert ez egy doboz, amit a falra kell függeszteni, és képtelen voltam úgy rögzíteni, hogy a széltől ne ütődjön picit a falnak. És attól is megszólalt. Ha nagyobb szél volt és belefújt, attól is sípolt. Egy idő után azt mondtam, ez már állatkínzás, és leszereltem. Amúgy se vettem észre a hatását, mert bár a síp nagyon kellemetlen, bár nem hallható hang, a dobhártyámon éreztem és mivel bent raktam be az elemeket és zárt térben veszélyes is ha megszólal, romlott is a hallásom 1-2 ilyen benti véletlen, ütésre keletkező síp után.

Szóval mivel szélre is jelzett, a kutyák nem kötötték össze az ugatással és nem tudták megelőzni az ugatás mellőzésével a hangot. Plusz talán ha csak 1 kutya van, hatott volna, de mivel bármely közelben tartózkodó kutya ugatására megszólalt, nem értették szerintem, hogy mi váltja ki a sípot.

Egy kutyakiképző ismerősöm ajánlotta, hogy az ugatásgátló nyakörv nekik nagyon bevált. Nekem végülis arra nem volt szükségem, mert a szomszédok elköltöztek (remélem nem miattunk - szerintem ők inkább elváltak, igazából a nő elég savanyú teremtés volt, sugárzott róla, hogy semmi nem jó neki. A férje sokkal barátságosabb volt és az incidensünk után nem egy kedves gesztusa volt felénk. Szívből remélem, hogy nem mi üldöztük el őket.)

Szóval ha írsz privátot, megírom az ismerősöm elérhetőségét, ő tud nyakörvben márkát ajánlani. Ugyanis szerintem abban is van sokféle. Kerülni kell az olyat, ami más kutya ugatására is beindul.

Még csak annyit, hogy sötétedés után se hagyd a kutyát ugatni. Nálunk este 7-8 után már szigorúan kuss van, amit úgy érek el, hogy szépen bepaterolom a bandát a házba, vagy a kazánházba és együtt vagyunk, illetve csicsika. Vacsoránál van egy kis jövés-menés, néhány lelkes ugatás, belefér, de este 9 vagy 10 után már nem hagyom hogy lármázzanak. Nincs is velük semmi baj idebent, csak akkor nagy a szájuk, ha unatkoznak, ha hiányzom nekik.

Nagyapám pl. a saját macskájára lövöldözött légpuskával, mert jöttek hozzá a nyávogó udvarlók. Nagynénémmel összefogtunk, ivartalaníttattuk a cicát. Ennek ellenére az udvarlók továbbra is jöttek, de valahogy az akciónk lehiggasztotta nagyapót és többé nem bántotta a cicust.

Mondjuk valószínű én is hathattam rá, mert engem imádott és én is őt, pedig roha..dt dö..gként emlegette a kutyáimat, amit csak azért tűrtem el neki, mert ennek ellenére mindig számíthattam rá, ha a kutyákat állatorvoshoz kellett vinni kocsival. Volt, hogy meglepett engem 2 csodálatosan szép kutyaházzal, amit nagy káromkodások közt ő készített a kis házi műhelyében. És még sorolhatnám. Amikor a kutyám csirkét lopni járt, mert lyukas volt a kerítés, nagyapó volt az első, aki megcsinálta, megheggesztette és ezzel megmentette a kutyák életét, mert a szomszéd már fenyegetőzött a csirkék miatt.

Valahogy ki kéne alakítani ezzel a szomszéddal egy jó viszonyt, egy barátságosabb légkört. Tudom, megalázó, ő az aki fenyegetőzik, de talán a kutyád élete megér ennyit. Én átmennék egy üveg borral, vagy egy doboz bonbonnal, elnézést kérnék amiért a kutyám zavarja őt és elmondanám, milyen lépéseket teszek azért, hogy megoldódjon a helyzet. Hidd el, nem egyszer tapasztaltam, hogy az ilyen asszertív és a másikat megértő empatikus viselkedés csodákra képes.

folytatom: Az alapprobléma pedig, hogy ő igazságtalanul pikkel rád a ház miatt. Nincs igaza. De képzeld magad a helyébe. Volt egy ház, egy otthon, ahol felnőtt. Jogilag már nem az övé, de a szíve mélyén még ma is az ő otthona. Mond el neki, hogy megérted, mennyire furcsa érzés lehet neki az, hogy másokat, "idegeneket" kell a gyermekkora otthonában az emlékei közé beengedni. Szerencsétlen helyzet, hogy ezzel nap mint nap szembesül. Valószínű sokkal jobban viselné, ha nem a szomszédban lakna. Nagyapóm már nem él, eladtuk a házat, ahol felnőttem. Egész jól viselem, de ha arra járok, mindig félve nézek a házra. Attól félek, nem bírom elviselni, hogy már nem mehetek be hozzá. Ott nőttem fel, a konyha előtti lépcsőn ülve játszottam gyermekként az első kutyusommal. Most pedig idegenek lakják. Furcsa érzés. Mindenki átéli, akinek volt egy otthona, ahol felnőtt és el kellett hagynia. Ki intelligensen kezeli, ki kevésbé. De mindenki érez hasonlót. Szerintem az is csodákra lenne képes, ha megértenéd az érzéseit és ezt elmondanád neki.

Nem javaslom ezt az akkor én is feljelentem féle utat. Megoldást nem hoz, csak tovább növeli az ellenségeskedést, a kutyát meg következmények nélkül elteszi láb alól.

Ha ennyire ügyes barkácsoló, akár még azt is fel lehetne neki vetni, nem lenne-e kedve segíteni neked, akár pénzért egy olyan elválasztó kerítést csinálni, ami megakadályozza, hogy a kutya a kert annak a térfelére menjen, ahol őt zavarja. Csak egy kis acélháló, retesz, hegesztő kell hozzá, esetleg betonozás. Valószínű imád barkácsolni. Mindenképp ajánlj neki érte pénzt és szerintem nem fogja elfogadni, és örülni fog, ha elfoglalhatja magát. Az ilyen idős embereknek, akik egész életüket végigdolgozták, a tény, hogy még szükség van rájuk, hogy hasznos munkát tudnak végezni, csodálatos hatással lehet a hangulatukra. Én nem venném el tőle a lehetőséget, hogy barkácsoljon, ha ez az élete. Ha így állsz hozzá, ahogy nagyon kérlek, próbálj meg, ő se fogja elvenni a kutyádat. Ezek törvényszerűségek. Olyan, mint a nyújtsd oda a másik orcádat, ha pofon vertek. Ne azért, hogy újabb pofont kapj, hanem hogy lehulljon a rád emelt kéz. Ettől hullanak le a fegyverek. Csak sokan nem értik. A szelíd beszéd megtöri a csontot is. Én üvöltök, ha igazam van, de hiába, üvöltözéssel és gyűlölettel sokszor csak az ellenkezőjét értem el. :)