Elvesztettem a falkavezérséget. Hogy szerezzem vissza?

Persze!

Először - tök mindegy, hogy, mennyi idő alatt - jó alaposan fáraszd le. Aztán rövid pórázon kezdjetek sétálni (olyan tempóban, ami önmagában lefoglalja a kutyát, ez nekünk a husky keverékemmel közel kocogás volt), ha melletted jön, haladtok, ha megelőz, elindulsz az ellenkező irányba (nem kell mindig konkrétan megfordulni, csak válts irányt a kutya húzásával ellenkező irányba) és ahogy fordulsz, rántod magaddal (nem kell eltörni a nyakát, de legyen neki kellemetlen, hívd fel a figyelmét), ha megint megelőz, megint fordulsz. Lehet, hogy az első két-három-négy napban a ház előtti tíz méteres járdaszakaszon mászkáltok fel-alá, de hidd el, le fog neki esni, hogy mit akarsz.

Miközben ezzel dolgoztok, kezdjetek neki a behívásnak:

Nálad jutalomfalat (pl. félbevágott vékony virslikarikák), a kutya jó esetben aznap még nem kapott enni. A nevén szólítod, ha odamegy, dicséret, falat. Csalogathatod akár játékkal is, ha az jobban bejön neki. Egyre távolabbról próbálkozz, egyelőre lakáson belül, szépen fokozatosan (először úgy, hogy amúgy is rád figyel, aztán nézelődés közben, aztán játék közben, aztán úgy, hogy valamit ugat, figyel - tehát egyre nagyobb inger ellenében próbáld érvényesíteni az akaratodat. Ami nagyon fontos - bent és kint is -, hogy SOHA ne hívd magadhoz, ha tudod, hogy nem fog odajönni. kisebb kárt okozol azzal, ha odamész hozzá és megfogod a nyakörvét, mintha percekig üvöltenél vele, hogy vonszolja oda magát.

Ha már a séta és otthon a behívás is jól megy, akkor előveheted a tíz méteres pórázt és mehettek a futtatóra. Az első pár alkalommal itt is érdemes előtte alaposan kifárasztani a kutyát labdázással, futással. Kifelé rövid póráz, a futtató "határán" (jól látható határ legyen ez az elején, nálunk például betonról fűre lépünk) leülteted és átcsatolod rá a hosszút, majd tetszőleges paranccsal (nálunk ez a "Futás!") elengeded. Csak a tíz méteres póráz legvége legyen a kezedben (az viszont nagyon :P), viszont amint pár méterre eltávolodott, szólítsd a nevén és hívd magadhoz. Ha odajön, mehet a dicséret és a jutalomfalat, ha nem indul meg elsőre, ránts egy aprót a pórázon (szintén nem kell eltörni a nyakát, csak "indítsd meg" magad felé). Ha nem túl lelkes, vagy nagyon nehezen megy, minden feléd tett lépésre mehet a dicséret (akár akkora, mintha épp most nyert volna Nobel-díjat :)). Nagyon fontos ilyenkor, hogy minél többször hívd magadhoz, és akkor is kapjon falatot, simit, ha "csak úgy" a közeledbe jön. Mindig szólj a kutyára, mielőtt elérné a póráz végét (hívhatod is ilyenkor, de hasznosabb, ha megtanítod neki az állj parancsot).

Ha a pórázzal már minden szépen megy, leteheted a póráz végét a földre. A módszer ugyanaz, mint az előbb, csak a kutya már szabadon tud rohangászni - viszont még mindig ráléphetsz a póráz végére, ha nagyon belelendülne a rohanásba.

Ha már így is minden rendben, lekerülhet a póráz, és elkezdődhet az igazi meló :) Eddig ugye minden alkalommal, amikor a közeledbe jött (akár hívásra, akár magától), kapott jutalmat. Most már csak akkor kapjon, ha hívod. Elkezdhetsz egyre "rizikósabb" helyzetekben gyakorolni (ismerős kutya megpillantásakor, labdázás közben, játék közben), aztán lassan ki is veheted a falatot, elég csak néha adni (amikor különösen nagy ingert hagyott ott "érted").

Bocsánat, hogy ilyen hosszú lett :) Hajrá!