Ti ott voltatok kutyátok altatásánál? Mit csináljak? Ott legyek vagy inkább ne nézzem?

Hű elnézést, én teljesen benéztem a kérdést.

Ne haragudj rám.

Természetesen az utolsó útjánál ott kell lenni.

Mégegyszer ne haragudj:(((

Azért még egyet: úgy tegyél ahogy abban a pillanatban érzed, hogy tenned kell.

Ha vele lennél, akkor tedd azt, ha nem akkor fogadd el.

szia!

Nekem 3 éve altatták a beagle-t, nagyon rángott szegény...elég rossz látvány volt, az biztos.

Hiába volt a spánielem epilepsziás, hiába szoktam hozzá a látványhoz, azért ez elég durva volt számomra, el is sírtam magam a doki előtt :((.

Én biztos, hogy ott lennék és fognám a kezét. Sajnos mikor apum kutyusa feladta a harcot, már nem tudtam időben odaérni, hogy vele lehessek, de apu szerencsére ott maradt mellette. PEdig előzőleg azt mondta, hogy nem bírná végig nézni, mégis mikor eljött az idő, nem volt kérdés, hogy nem hagyja magára...

Édes kiscsillag, most is nagyon hiányzik.

Sok erőt és kitartást neked, kísérd el az utolsó útjára. És ne feledd:

A Menyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.

A híd innenső oldala a lágy zöld fűvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál.

Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra előjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.

Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyosabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha.

Együtt mentek át a Szivárványhídon.