Nem értem, hogy az állatmentők miért csinálják ez, elmagyaráznátok?

Ez tényleg egy nehéz kérdés.De mire jöjjenek világra ezek a kiskutyák?Egy menhelyen nőjenek fel sok más kutya között?Mert bizony sok olyan kutya van,aki kölyökként kerül be és évekig a menhelyen van.

Miért rosszabb az a kutya,aki felnőttként kerül be és szintén éveket tölt ott?És miért gondoljátok,hogy nem sajnálják a vemhesen ivartalanított szukák kölykeit?De sajnos ebben a világban racionálisan kell gondolkodnunk.

Szerintem a menhelyen felnőni nem jó megoldás.Ugyanis semmi garancia arra,hogy az életben hagyott kölykök nem így járnak.

A másik,hogy minden megszülető kölyök egy már élő,menhelyen vagy gyepin lévő kiskutya esélyét veszi el a gazditól.

Mert szerencsétlen sors jutna nekik, és ha bent maradnak a menhelyen (már pedig komoly esély van rá), akkor értelmetlenül eltelik az életük.

Egyébként szabályzás nélkül a számuk növekedne, a kapacitás meg már rég elérte a maximumot, tehát ami megszületne azt nem tudnák hova rakni már most sem. Ha egyáltalán megélik a felnőtt kort, akkor is csekélyek az esélyeik. Ugyan fölöslegesen megszületett élet nincsen, de csórók csak az árny oldalát élnék meg az életnek, az meg nem élet.

Kérdező te hogy oldanád meg a kérdést? Tekintve hogy a jelenlegi helyzet az hogy se pénz, se hely, se ember, se remény.

Valahol olvastam nagyon-nagyon régen egy igen bölcs dolgot: "Az arc az, ami megtiltja, hogy öljünk". Kutyáknál is így van valahogy, belenézel a félhalott kutya szemébe, látod, hogy élni akar, és megmented, mert arcon köpnéd magad, ha nem így tennél. A meg nem született kölyköknek nincs arcuk (legalábbis számunkra, de azért egy állatorvost megkérdeznék erről egyszer), ráadásul az is iszonyat pénz ám, egy alomnyi kölyköt oltani, féreghajtani, most már chipezni... Ráadásul még ők is lehetnek rondák, én segítettem már elhagyott almot nevelni, és amelyik picinek nem kelt el, mert ilyen is volt, az évekre bent ragadt, annyira fura forma lett szegény. Hiába imádta az embereket, hiszen kézzel neveltük, ez sem segített rajta. Egy tesója is visszakerült aztán, bár hogy miért, arra nem emlékszem.

Szóval kölyköket tartani és örökbeadni sem csupa móka és kacagás egy menhelynek. Ettől függetlenül értem a dilemmát, és hát bárcsak olyan világban élnénk, ahol az összes kutya - kölyök, öreg, beteg - élhet és boldog lehet. De valahogy válogatni kell :(

Szerintem akárhogy vesszük ez a leghumánusabb, amit lehet csinálni, mert egy meg nem született kiskutya még nem "él".

Ezt ne szó szerint értsed, mert természetesen életben van, vannak életfunkciói, de még nem látta meg a világot, nem tapasztalta meg milyen élni, és ha ilyenkor ölik meg őket, ők úgymond fel se fogják, mert nem tapasztalták meg.

Míg, egy felnőtt kutya már ragaszkodik az életléhez, és ezt te is láthatod, amikor ránézel, hogy még ha a sorsa olyan sanyarú is, hogy talán mi emberek belerokkannánk, az ő szeme tele van élettel, és neki megadják a második esélyt, éppen ezért.

Amúgy nagyon szomorú ez a dolog, de ha az emberek sokkal-sokkal felelősségteljesebbek lennének, akkor nem kéne másokat ilyen döntés elé állítani, amibe még ha nem is látszik sokakon, mert megedződnek az évek során, én biztosra veszem, hogy minden állatvédőnek megszakad ilyenkor a szíve, mert tisztában vannak a dolgokkal.