Elegem van ebből a kutyából. Mi a teendő, ha így viselkedik?
Jópár hónappal ezelőtt én írtam ki ezt a kérdést: http://www.gyakorikerdesek.hu/allatok__kutyak__241999-a-staf..
Azóta nem hogy javult volna, de még tovább romlott a helyzet. A rokonaink nem vitték iskolába a kutyát, sétálni jó, ha egy héten egyszer elviszik (és olyankor is csak pár háznyira mennek - szóval, nagyon-nagyon rövid távra), és a kutya egyre kibírhatatlanabb. Kezdetben testvéremmel játszottunk vele viszonylag sokat, de a rokonainkkal nem a legjobb a kapcsolatunk, és ez utóbbit nem vihettük "túlzásba", az pedig "természetesen" szóba se kerülhetne, hogy mi sétáltassuk, vagy ilyesmi (bár őszintén szólva már nem is vágyom rá).
A gond a következő: a közös telek miatt egyfolytában kerülgetni kell a kutyát, aki ugrál ránk és harapdál (emellett - szerintem - buta is). Már nem tudok felé szeretettel közelíteni, ideges vagyok, ha csak meglátom, hogy közeledik (főleg, ha futva). Próbáltam szép szóval és erélyesebben is, de semmi se használ igazán, néha tiszta bolond (oké, nem mindig, az időjárástól is függ, de 10-ből 7-szer biztosan). Az a furcsa, hogy pl. a fejét se lehet megsimogatni, mert az szinte idegesíti, el akarja kapni az ember kezét. Ha bármi kedves gesztust teszek, egyből ugrál, ételt kézből csak úgy lehet adni neki, ha résen van az ember - gyorsan el kell rántani a kezünket, különben az étel mellett arra is ráharapna. :S
Nagyon szeretném, ha békén hagyna, de már nem tudom, mit tehetnék. Rokonaink szerint erőteljesen kell rászólni, meg pofont adni neki, ha nem fogad szót, de én már egyre jobban tartok tőle, és agresszíven nem mernék fellépni vele szemben. Kölyökkorában próbáltam az "Embernevelés kutyákhoz" (vagy vmi ilyesmi című videó)tanácsai alapján bánni vele (ezt egy kedves válaszadó írta itt a fórumon), de sajnos ahogy nőtt, úgy csúszott ki a kezemből (nem csak az enyémből) az irányítás.
Van vkinek vmi jó tippje, hogy hogyan lehetne "megmenteni" ezt a kapcsolatot? Szeretném, ha olyan, bizalmi kapcsolat alakulhatna ki közte és köztünk, mint a korábbi kutyáinkkal.
Sziasztok!
Utolsó előttnek: igazad van abban, hogy fenntartásaim voltak, de az nem igaz, hogy nem próbáltam meg közeledni felé és megkedvelni. Próbáltam, de nem lehetett belőle sem kedves, sem rossz szóval eltüntetni az agressziót - ami nyilván minden kutya sajátja ilyen-olyan mértékben, de nem hiszem, hogy normális, ha az ereje a gazdája ellen irányul (ugrálás, stb.). Ahogy nőtt, úgy lett egyre erősebb, és mivel nem sikerült leszoktatni a harapdálásról meg az ugrálásról, kevesebbet "játszottam" vele.
Az, hogy ajándékozzam el, abszurd és kivitelezhetetlen!!!! És nem mellesleg LOPÁS!!!, mert a kutya nem az én tulajdonom. Én is attól félek, hogy egyszer komolyan megharap vkit, de sajnos a rokonaink tök lusták, nem lesz semmi a kutyaiskolából. :(
Úgyhogy, megpróbálok vele én újból minél többet játszani.
Utolsó válaszadónak: köszi a tippet, de ezt már nem tudom megtenni, mert félek tőle. :// Legfeljebb talán akkor, ha többen kint vagyunk vele. De én már akkor megrettenek kicsit, amikor játékból fut felém, de úgy, mintha vmi elejtendő vad lennék. Kicsit kúszva fut, mereven néz, és aztán közvetlenül előttem megtorpan, majd pedig rám ugrik. Ezt annyira utálom, hogy elmondani nem tudom! :/
De mindegy. Nincs más választásom, mint játszani és foglalkozni vele újból... Majd igyekszem lelkes lenni. :)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!