Ki és hol terjeszti, hogy a kutyától el kell venni az ételét, ha én akarok lenni a falkavezér?

hát , őszintén szólva elsőre azt hittem értem a kérdés lényegét, de elolvasva a válaszokat és látva a pontozásokat, elkezdtem kételkedni.

namármost. én úgy értelmeztem, ki és miért terjesztette ezt a b-romságot.

hát konkrétan a kérdésre válaszolva: akik magukat szakértőnek hiszik a dologban. akik nem a kutya szemszögéből nézik a dolgokat, akik tévesen fognak fel dolgokat, akik azt hiszik a dominancia gyakorlat=erőfitogtatás. és még ki tudja hány szerencsétlen már bocsánat.

" Egy valaki volt, aki azt mondta hogy a kutyája morgott rá, és ő reflexből lecsapott neki egy hatalmasat. Erre azt mondta az oktató hogy jól tette."

hát ehhez a magát oktatónak tituláló valakihez sem vinném a kutyámat az is tuti. nem akartam hinni a szememnek hogy létezik ilyen. de azt hiszem erről beszélnek amikor azt mondják hogy "Ezek leginkább olyan „hozzáértőktől" származnak, akik tudatlanságuk révén az ismeretlenség ködében rejteznek."

ráadásul ez a válasz 100%ot kapott, csak tudnám miért????

a másodikat meg le is pontozták a nagy SZAKÉRTŐK, holott nagyon is igaza van. jó lenne már végre felfogni hogy az ősmódszerek -reflexből leverjük a kutyát- NEM HATÉKONY NEVELÉSI MÓDSZEREK!

"Amúgy Cesar veszegeti el a kaját,hogy demonstrálja ő a főnök,de ez az ő módszere és nem átlagos,hanem már terápiára szoruló kutyáknál csinálja.Normál alapképzésben ezt a módszert nem alkalmazták a falkavezérség kivívására,megerősítésére a kutyasuliban."

azon kívül hogy cesar minden videójában fehívja a figyelmet arra hogy otthon saját kútfőből ne kísérletezzünk... LEGYEN SZÍVES AZ AKI EZT ÍRTA EGY VIDEÓT BELINKELNI ARRÓL AHOGYAN CESAR ODAMEGY ÉS MINDENFAJTA JEL NÉLKÜL EGYSZERŰEN ELVESZI A KAJÁT!

"Nállnk az egyik kutyával voltak gondok, ő nagyon domináns. Vele muszály volt lejátszani ezt is, bár én sem szivesen csináltam. De sajnos volt példa arra ha csak elmentünk mellette már hörgött, és ezer más módon jelezte felém a dominanciáját."

csak egy kérdés, ha fölé állsz vagy úgy egyáltalán a közelében vagy mikor eszik, véletlenül nem kezdi gyorsabban magába tömni az ételt? nyugodt, ernyedt testtartása van, a szemei nem forognak, nem vizslat téged stb stb. normális tempóban fogyassza az élelmet?

"#16: ez egy kutya, aki lehet, hogy ezek nélkül sem lett volna soha életagresszív. Amúgy természetesen fontos, hogy el tudja venni az ember a kutya elől a kaját, de nem erről volt szó, hanem hogy mint gyakorlat, miért kéne folyton csesztetni kaja közben. "

pedig a 16os nagyon is jól válaszolt. de mielőtt megpróbálnám megmagyarázni miért, tekintsük meg a dolgot másik szemszögből. egy kölyök -ne adj isten domináns- úgy nő fel hogy a gazdi soha nem "csesztette" kaja közben. ezt később alanyi jogon fogja elvárni a kutya. és lehet nem is azzal lesz a gond hogy domináns vagy akár magát hiszi vezérnek, hanem egyszerűen ezzel azt tanulja meg hogy a gazdinak nincs keresnivalója az étele közelében.

az amit a 16os írt egy teljesen kifogásolhatatlan dolog. a kiskölyköt hozzászoktatja az emberi kézhez, a közelséghez, és pontosan emiatt nem fogja zavartatni magát főleg ha amúgy sem egy olyan jellem. DE VISZONT ha domináns a kölyök (esetleg csak szimplán félrenevelt) a legelső ahol észreveszed hogy babérokra szeretne törni az a kamaszkora lesz. mert ott már egyértelműen nem az lesz a baj hogy a kölyök nem szokott hozzá az emberi közelséghez, hanem az hogy a kölyök már nem tartja jogosnak a jelenlétedet az ő étele felett. főleg azoknál a kölyköknél divat ez akiket nem megfelelően neveltek. tehát sok esetben ahol -NEM DURVÁN MINT EGY FELNŐTTEL- nem tudatták megfelelően a kölyökkel hogy mi merre hány méter, csupán egyszerű kölyökcsínynek fogták fel a viselkedését! a kölyökkorban még nem konkrétan a vezére vagy, hanem sokkal inkább a dadája. mint pl. az anyakutya. nem veri le keményen a kölyköt, de ahol amikor szükséges igenis helyre teszi azt, és betartatja a szabályokat. (érdekes etológiai példa amikor a kutya egy vadmacskát -talán párduct nem tudom- szoptatott és a későbbiekben az alomtól eltekergő kismacsekot bizony helyretette amiért nem tartotta be a szabályokat)

MINDENEKELŐTT TISZTÁZZUNK EGY FÉLREÉRTÉST: A KUTYA OLVASATÁBAN A KAJA ELVÉTEL SOHA NEM FOG DOMINANCIA GYAKORLATNAK SZÁMÍTANI FÜGGETLEN ATTÓL HOGY A KUTYA FÉLTI A KAJÁJÁT VAGY SEM, HOGY DOMINÁNS VAGY SEM.

ez sokkal inkább lopás. ezzel pont hogy az ellenkezőjét lehet elérni egy dominánsabb, makacsabb erősebb jellemű kutya esetében. a kutya még agresszívabb lesz, már jóval nagyobb távolságot fog megkövetelni magának -értelemszerűen hogy ne tudja a gazdi elcsórni a kaját-, sosem fog nyugodtan enni, szó szerint zabálni fog, nehogy még mielőtt végezne a gazdi elvegye tőle a kaját, stb stb stb.

és ami a legfontosabb, ettől soha nem lesz tekintélyünk. az egyetlen amit megtanítunk a kutyának vele hogy ne morogjon -magyarán ne jelezzen!!!- különben ellopjuk a kaját! ez a kutya soha nem lesz nyugodt étkezéskor, mert mindig az fogja stresszelni hogy a gazdi már megint körülötte lődörög, de morogni nem szabad különben elveszik a kaját, nekiállunk gyorsan bezabálni nehogy maradjon a tálban amit elvesz stb stb stb.

ráadásul ez, hogy a kutyát valójában arra tanítjuk meg hogy "k-ssoljon" ha elmegyünk mellette, abszolút nem oldja meg a gondot. sőt. egy olyanabb kutyánál az lesz a helyzet hogy figyelmeztetés nélkül -hiszen erre lett tanítva!- egyszerűen támadásba lendül ha úgy gondolja hogy valaki túl sokat engedett meg magának, túl közel ment a kajához, akármi. no az ilyen kutyákkal rohannak előszeretettel a dokihoz hogy altassa el mert hát ez a bestia odáig fajult már hogy MINDENFAJTA ELŐJEL NÉLKÜL TÁMADOTT. érthetetlen... biztosan megveszett... ugyanez igaz arra az esetre is amikor a morgásért a kutyát leverjük reflexből!

nah szóval visszatérve a domináns kiskölyökre aki már a 16os példája szerint megszokta az emberi közelséget ámde kamasz korára valami nem az igazi. zabál, feszült a testtartása amikor a közelében vagyunk, esetleg nekiáll morogni ha az előzőekből nem vesszük a lapot.

NEM ELVESSZÜK TŐLE A KAJÁT! hanem egyszerűen eltávolítjuk a kajától hanggal, testbeszéddel. a kaja marad szépen a helyén! így vívjuk ki a tiszteletet és nem úgy hogy felkapjuk a kaját. ezt tudja értelmezni a kutya és nem azt ha reflexből leütjük a kutyát, vagy elvesszük az ételét. ezzel csak stresszesebb lesz, ne adj isten félőssé válik. én nem lennék arra büszke ha a kutya a tálnál farkát behúzva tömi magába az ételt úgy mint aki száz éve nem evett miközben a testbeszéde olyan mint akit éppen agyonvernek. ugyanígy attól sem lennék büszke hogy a kutyám totál be van feszülve és szemét forgatva zabálja befele az ételt.

namármost. az én kutyám domináns. így született. a voldhard teszt szerint túlnyomórészt 2es volt de egyes esetekben bizony 1. ha valaki ismeri ezt a tesztet akkor tökéletes képet kap a kutyámról. nála tudatosan a kajával úgy kezdődött ahogy a 16os is írta. szoktattuk az emberi közelséghez evés közben! igen ám, de tökéletesen tudtam hogy az ő esetében ez nem lesz mindig így. elrettentő példaként élt bennem amikor gyerekként a kölyök kutyánkat mindig simizhettem kaja közben, még jól is esett neki, mígnem betöltötte azt a kort (kamasz) hogy már nagyobb kölyök volt és az első érintésemre nekem támadott. nem. nem olyan támadás volt. hanem a tipikus "nem értesz a szóból, tűnj már innen". szerencsére a szüleim nem rohantak a kutyát elaltatni, és bár nem voltak kiképzők, nem is tanultak cesar millantól de valljuk be a lehető legokosabban megoldották annyival hogy akkor mostmár a buksit nem zavarjuk ha eszik.

pedig mégcsak nem is morgott. holott jelezte az a kutya minden más létező módon hogy nem kívánatos személy vagyok. ugyanígy volt ez a jelenlegi kutyámnál is. szerencsére hamar észrevettem az apróbb jeleket anélkül hogy morgásra került volna a sor:

-a teste megfeszült

-néha még a szőrét is felborzolta de csak alig láthatóan

-ha a közelében voltam látványosan elkezdett zabálni

-ha megkértem hogy menjen már arrébb jól láthatóan nem szívesen tette, sokszor még annál jobban fúrta bele magát a kajába

ezek mind mind annak a jele hogy a kutya félti tőled a kajáját. hogy nem bízik benned, hogy nem tart arra jogosnak téged hogy akár csak körülötte sündörögj. természetesen megfigyeltem (hogy valóban megalapozott legyen a gyanú!) kb. egy hétig anélkül hogy különösebben zavarnám őt. érdekes hogy az idő haladtával mindig egy kissé "erőszakosabb" lett. tehát az első alkalommal még épphogy láthatóak voltak ezek a jelek majd lassacskán felerősödtek. ezután elkezdtem a dominancia gyakorlatot. SOHA NEM ÜTÖTTEM MEG, SOHA NEM ERŐSZAKOSKODTAM VELE, SOHA NEM VETTEM EL A TÁLJÁT!

egész egyszerűen határozottan elvártam hogy tisztelje az ételt amit adok (meghagyok) neki. a dolog olyan tökéletesen sikerült hogy azonnal megkaptam a nekem járó tiszteletet, olyan szinten hogy mai napig ha mellé állok totál nyugodtan mindenfajta ellenállás nélkül tiszteletteljesen ellép a táltól. tökéletesen tudja hogy kaját kap dögivel, senki nem fogja elvenni tőle azt (ha kell magam védem be a komfortzónáját: xy kéretlenül ne zaklassa) ellenben elvárok érte cserébe tiszteletet. ez a gyakorlat így annyira érthető a kutya számára hogy talán az egyik legkönnyebb feladatnak mondanám. soha nem volt probléma a kaja téma és ezt tuti biztosra állítom hogy nem is lesz. ha valaha rám morogna az tuti biztos hogy valamit én csesztem el, de azt nagyon. maximálisan tisztel, és bármikor ellép minden gond nélkül az ételtől.

"#17: még mindig nem a már kialakult ételféltésről beszélünk, hanem teljesen átlagos, normális kutyáról, hogy előle vajon miért kéne rendszeresen csak úgy elvenni a kajáját."

már kialakult ételféltést sem úgy orvoslunk hogy elvesszük a kutya elöl az ételt. hanem hogy az ételtől távolítjuk el. az aki azt gondolja ez a hatásos módszer az nem találkozott még igazán domináns kutyával aki nagy vehemenciával(agresszióval) félti az ételét. (SOHA NEM KAPJUK FEL A TÁLAT!) mire a tálat a magasba emelnéd már nincsen kezed, de minden estre beszereztél pár harapást az is tuti.

mellesleg tényleg megnézném hogy az ilyen kajafelkapós, reflexből elagyabugyálós oktatók mit kezdenének egy jó kis domináns kemény kutyával. mondjuk úgy rögtön a közepébe vágnék a példákkal, kau, káj, roti, husky, corso, pit stb stb.

jó dolog leverni a kiskölyköt azért mert morog, nem mondom. az az oktató aki ilyenre azt mondja hogy úgy kell csinálni megérdemelné a keménykedő fejével hogy egy emberesebb kutya szétszedje! bár nyilván van annyi esze hogy nem kockáztatja az ilyet és egy szimplán kemény domináns kutyára neves egyszerűséggel vágná rá hogy menthetetlen. mint amikor az egyik ugyanilyen "szakértő" kijelentette hogy a pitek egyszerűen olyan genetikai "selejtek" hogy sosem lehet tudni mitől kattan el az agyuk ezért veszélyesek, és menthetetlenek is, sose lehet belőlük megbízható jó kutyát faragni... no persze az már más tészta hogy a világ minden táján ezer meg ezer példa bizonyítja hogy ez nem igaz, nem baj a SZAKÉRTŐ mondta ugyhogy az akkor úgy is van...

szóval az hogy fölkapjuk az ételt az egy nagy tévedés, h.lyeség. az hogy a kölyköt belevezetjük a dolgokba, hozzászoktatjuk az ember közelségéhez, az nem az. szükséges hogy megszokja ezeket máskülönben -HA- később probléma adódik akkor jóval vehemensebben fog reagálni a kutya mint egy olyan esetben ahol megszokta a közelséget.

téves elgondolás hogy egy kölyöknek nem kellenek még szabályok . akár domináns egyed akár nem .

Jan Fennel: Kutyapszichológia (részlet)

"Sajnos el kell mondani, hogy nagyon sok rossz, sőt, veszedelmes “tanácsról" tudok az etetéssel kapcsolatban. Így például találkoztam már olyan, úgymond szakemberrel, aki amellett volt, hogy az a helyes, ha az éppen táplálkozó kutyánktól időnként elvesszük az ételét. Láttam egyszer egy filmet, amelyet Anglia egyik legismertebb kutyaotthonában vettek fel. Ebben a filmben a kiképzők pórázon bevezettek egy kutyát a szobába, majd adtak neki egy tál ételt, és amikor enni kezdett, mindent megpróbáltak, hogy elvegyék tőle a tálat. Minél inkább próbálkoztak, a kutya annál jobban hörgött és annál jobban kapkodott feléjük. Az ebben a helyzetben mutatott reakciói alapján a kutyát menthetetlennek ítélték és elpusztították. Az én véleményem szerint ezek a “szakemberek" teljesen indokolatlan módon öltek meg egy

kutyát. Ahogy már említettem, az etetés ideje teljességgel szent a kutya számára. Minden kutya teljesen jogosan úgy érzi, hogy ő is sorra kerül a tálnál, ami ekkor csakis az övé, és ezt senkinek sincs joga megzavarni. Szerintem nincs még egy olyan tett, amivel annyira biztosan ki lehetne váltani a kutya természetes önvédelmi reakcióját, mint amikor megzavarjuk evés közben. A kutyamenhely vezetőinek érvelése, miszerint ha nem lehet elvenni a kutya e1ő1 az ételt, akkor az túl veszélyes állat ahhoz, hogy új gazdához kerüljön, teljesen igazságtalan."

Én úgy gondolom, hogy az egy dolog, hogy a saját kutyánktól tudnunk kell elvenni az ételt adott esetben és ha van kajaféltés, azt meg kell oldani. De ezt mint rendszeres gyakorlatot, logikátlannak tartom. Oké, hogy rendelkezünk a kaja felett, mi eszünk először vagy épp engedélyig nem ehet. De ha megkapta, az már az övé.

Azért egy szerintem nagyon lényeges dologra hagy hívjam fel a figyelmeteket: baromira nem mindegy a kutya és/ vagy a mi szempontunkból, hogy ki akarja őt megzavarni evés közben, vagy ki veszi el előle a tálját. Mert nem kell hagynia magát a kutyának mindenkinek, és az én kutyámnak sem kell ezt eltűrnie bárkitől. Szóval amit írt Fennel azzal akkor is egyetértek, ha az általam nagyon tisztelt Little Red nem.

Szóval egy vad idegen embernek nem kell, hogy elnézze szerintem egy kutya, hogy elveszi előle a kaját, de az én kutyámtól is elég számomra, ha én el tudom venni, ha akarnám.

"02:24-es! nem olvastam el végig, mert nagyon hosszú, de hidd el, egy "atyai" pofon csodákra képes. Aki szerint MINDEN jellegű fizikai ráhatás nélkül lehet kutyát nevelni, az idióta."

igen, látszik hogy nem olvastad végig. az emberes pofonnal megnézném mire jutsz egy olyan kutyával amelyik bármikor készen áll a verésre harapással válaszolni mondjuk élelem féltésnél.

mellesleg az én kutyám nagy szemét tud lenni -nah persze az is csak annak a jele hogy én szerencsétlenkedek el valamit ezt tudom jól- és hazudnék ha azt mondanám nem agyabugyálnám el szívem szerint sokszor, főleg hogy az mennyivel egyszerűbb megoldás. mégsem teszem. főleg hogy tudom hogy nem a kutya a hibás hanem valamit megint én nyomoronckodok el. de a kajával soha az életben nem viselkedtem ugy vele ahogyan azt nem kellene. ha valami oknál fogva egyszer rám morogna -amit már írtam hogy az tuti szintén annak a jele, hogy valahol én csesztem valamit el a kapcsolatunkba!- én akkor sem ütném meg soha! főleg hogy az ő esetében valami bazi lapát kéne ahhoz hogy azt meg is érezze úgy hogy visszább vegyen a verés miatt.

kb. két hete volt úgy hogy a homokos parton nekiálltunk bunyózni. egyre jobban durvultunk. persze ő csak "lefogta" a kezemet de a véletlen karmolásokon kívül más sebet nem ejtett rajtam. nem akarom leírni hogy milyen durván "vertem" de komolyan már leállítottam inkább a játékot mert nagyon vesztésre állt a szénám és az nem túl jó. kő kemény erő van benne és kitartás. én alig álltam a lábamon úgy kifáradtam ő meg vidáman sündörgött körülöttem mintha mi sem történt volna. és ilyenkor szoktam elgondolkodni hogy mi a büdös fenét tud kezdeni egy ilyen kutyával bárki is a pofozással (kapott azt is rendesen), ha a kutya meg sem érzi és akkora kitartás van benne hogy azt már már őrültségnek lehetne nevezni amellett hogy baromi gyors. ha csak azt számolom hányszor fogott rá a kezemre és azt komolyan tette volna, már nem élnék, nem lennének kezeim.

ugyanakkor a megfelelően határozott duma úgy hat rá mintha agyonvertem volna. a testbeszéd a megfelelő kommunikáció borzasztóan hatásos. és ha egy erős kutyát képes vagyok irányítani verés nélkül főleg a saját testi épségem érdekében, akkor miért pofoznék egy kevésbé kitartó, erős kutyát csak azért mert az mennyivel könnyebb???

valahol megértem, kemény meló ésszel nyerni és nem nyers erővel. valamikor én is a verés mellett álltam -szégyellem is magam ha csak visszagondolok rá- pontosan ezért is tudom hogy jóval könnyebb egy pofont lezavarni, minthogy megfelelően szellemileg, ésszel kerekedjek felül. arra hogy a pofozás értelmetlen, mindig csak akkor jön rá az ember ha egy keményebb esettel találja szemben magát...

addig meg az állandó "siker" miatt hajlamosak vagyunk azt hinni hogy ez a tuti módszer.

# 24es

a "szerencséd" az volt hogy egy kölyökkel álltál szemben. ugyanezt tökéletesen elérhetted volna akkor is ha a tálat otthagyod és a kölyköt távolítod el onnét -nem fizikailag!- majd magadhoz hívod...

kevés az a kölyök kutya amelyik neked akarna menni a tálért, de ha mégis egy igen domináns kölyökkel állsz szemben azt sem úgy reagálod le mintha már felnőtt lenne. hidd el, az hogy felkapod a tálat egy buta, a kutya számára abszolút értelmezhetetlen dolog. egy már felnőtt egyeddel ugyanezt ugyanilyen helyzetben nem tudtad volna megtenni sérülés veszélye nélkül.

ez ugyanaz minthogy a kutyát veréssel tanítják, tény valami csak van benne, hiszen veszi a lapot, de senki nem gondol bele hogy milyen károkat tud okozni ezzel.

az enyémtől nem vettem el a tálat. csupán az első jelek után elkezdtem a kutya számára legérthetőbb módon megközelíteni a dolgot. érdekes az enyém anélkül hogy elvettem volna a tálat, ugyanúgy nem félti. ugyanúgy tarthatom neki ha akarnám, ott is állhatnék felette, bele s nyúlhatok, bele is kotorhatok, ha akarok a táljába is fekhetek.

a 25ös. tökéletesen jó részletet idézett be. jan fennel is azt mondja hogy az ilyen viselkedés teljességgel értelmezhetetlen a kutya számára. tökéletesen el tudod érni a célodat azzal hogy a kutya tisztában van vele hogy mikor következik ő, hogy azt a kaját tőled kapja. így soha nem is fogja azt félteni ha netalán valami oknál fogva mégis muszáj megzavarnod őt evés közben. nem olvastam még egyszer sem a könyvét, de kétlem hogy bárhol azt ajánlaná hogy a kölyöktől vagy akár a kutyától kapdossuk fel a kaját. ha jól tudom ő is a kaja előtt csinál egy "rituálét" amivel a kutyával tudatja mi merre hány méter.

az a baj hogy ez is jóval bonyolultabb dolog annál mint ahogy az írva vagyon. ha egy kutya félti a kajáját az a kapcsolat problémájában gyökerezik. és nem csak simán egyszerűen arról van szó hogy félti. egy megfelelően stabil falkában stabil vezetővel sosem lesz ezzel baj, legyen az a kutya bármily domináns. és nem azért mert azt a kutyát cseszegettük egy hétig mire rájött hogy ne morogjon /féltse a kajáját. hanem azért mert a kapcsolat felépítésével, a kutya számára legérthetőbb kommunikációval megszerezzük a tiszteletét és a bizalmát.

" Szóval egy vad idegen embernek nem kell, hogy elnézze szerintem egy kutya, hogy elveszi előle a kaját, de az én kutyámtól is elég számomra, ha én el tudom venni, ha akarnám."

ezt így a végére szeretném is beidézni mert nagyon egyetértek vele.

mellesleg pont a kérdés nagyon jó.

"Ki és hol terjeszti, hogy a kutyától el kell venni az ételét, ha én akarok lenni a falkavezér?"

nagyon divatba jött hogy hát akkor rögtön csapjunk a lecsóba. hódítsuk meg a falkavezéri pozíciót. és hát -többek között- mivel mással ne tennénk ezt mint a kajával? igen ám, de amíg nincsen semmilyen kapcsolatod a kutyával addig te azt elvenni "háborúskodás" nélkül nem fogod tudni -mondjuk egy felnőtt kutyánál-. sikert csak akkor érsz el ha a kutya számára is érthetően a tudtára hozod hogy mától te vagy a jani. ha pedig megfelelő szemszögből közelíted meg a dolgot, azt a kutya számára megfelelően, akkor nem lesz szükség a kaja gyakorlati elvételére sosem.

Csakhogy itt valamire nem tértek ki. Mégpedig arra, hogy milyen kutyáról van szó.

Egy nálunk nevelkedett kölyök simán megtanulja azt,feltéve ha egyáltalán tanítjuk hogy a kajába bármikor belenyúlhatunk, megkeverhetjük, hozzáteszünk még valamit stb.

De ha egy felnőtt kutya kerül hozzánk akinek már kialakultak az evési szokásai jól vagy rosszul és ha éppen rosszul mert morog, hörög. Abbahagyja az evést és a szeme sarkából téged néz mert túl közel állsz hozzá, ez egy berögzült kifejezetten rossz és veszélyes viselkedés.

Ezt én megtorlom.

De több variáció is lehetséges ami kutyánként nem egységesíthető.

Az egyik amikor a táljába felhördüléskor belevered a fejét.Van olyan amikor csak ez hatásos.

A másik amikor meg példúl az öledbe teszed az etető tálat a kezed benne van és a kutya úgy eszi ki a kaját. Hozzászoktatod a kutyát ahhoz, hogy a kaja és a kéz együtt van. Vagyis a kaját nem akarod elvenni tőle.

Azzal én sem szórakozgatnék, hogy folyton elveszem meg visszaadom az edényt.

Hogy ki terjeszti én sem tudom, de hülyeségnek tartom én is.