Volt már olyan, hogy egy fajtában csalódtatok?

39-es, jól megfogalmaztad, amit én is szerettem volna, csak nem annyira sikerült. :) Nekem az okozta a csalódás velejét, hogy könnyebbre számítottam a leírások és a tenyésztők alapján. Nekem ezek első kutyák, és kettejük közül az, aki elsőként jött, sokkalta nehezebb eset, mint a másik. Szerintem sem teljesen kezdőknek valók.

Ráadásul, mivel nagyon érzékeny kutyák, egy csomó erélyesebb (s igen elterjedt) módszer (a böködéstől a palackdobáláson át egészen a tükrös üvöltözésig) többet ártott, mint használt. Teljesen kezdőként alap volt, hogy kutyasuliba járunk, de nem gondoltam, hogy kb végigjárom az összes kutyaiskolát a környéken. Talán most végre sikerült valami nekünk való módszert találnunk. :)

Valószínűleg neked természetes tekintélyed is van. Másrészt, ha jól tudom neked minden kutyád szuka, ráadásul egymás leszármazottai? A stílusod alapján asszem tudom, ki vagy. :) Mindenesetre a legtöbb mudival nagyon meggyűlik a baja az olyan gazdinak, aki az első két évben nem is viszi sétálni, tehát itt vastagon belejátszott a szerencse.

Amúgy én továbbra is fenntartom, hogy ez nem egy egyszerű fajta, elég sok mudist ismerek személyesen, ők is meséltek, meg láttam is sok mindent. Kiképzőkkel, agility-.és terelőversenyzőkkel, illetve tenyésztőkkel beszéltem a témáról, tehát nem a laikus ember véleménye, amit írok, hanem olyanoké, akik komoly eredményeket értek el a fajtával és akiknek adok a véleményére. De ismétlem, nem azt írom, hogy ez a fajta rossz, hanem csak annyit, hogy az átlag kezdőnek nem ajánlom, illetve olyannak se, aki kicsit is labilis idegzetű, ideges típus, vagy éppen tekintélye nincs, mert a mudi annyira érzékeny, hogy mindent megérez. De éppen a magas fokú érzékenysége okozza, hogy jó kezekben szinte telepatikus módon kommunikál a gazdájával.