Milyenek voltak az első hetek a menhelyről örökbe fogadott kutyátokkal?

Sogoromék fogadták örökbe egyet. Nagy keverék dögöt:)

Első egy hónapba nem akarta kiengedni őket a kutya a házakból. Csak aztán lassacskán megbaratkoztak egymással. Most már nincs vele sok gond; de ha elcseni a fagyasztott húst az autó csomagtartójabol, nem érdemes elvenni tőle.

Én azt mondom szerezzünk más féle állatot. A kutya igen macerás élőlény. Sok gond van vele ha naponta nem tudsz több órát foglalkozni.

Szerezzél*

Bocs, a T9 írás átka:))

Nem kötelező kutyát tartani.

De ha nagyon akarsz, inkább kölyök kutyát szerezz be. Fene tudja milyen rejtett idegbeteg kutyát soznak rád amelyen.

Túl a 15-ik ideiglenes kutyán azt hiszem van némi tapasztalatom. Két dolgot szoktam tesztelni elsőre a kutyán: hogy mennyire gátolható, és mennyire oldható. Ez a kettő nagyjából elárulja mire számíts. Az első pár hét nálam mindig nagyon intenzív mélyvíz. Felállítom a szabályokat, és ezerrel szoktatom minden ingerhez, ami érni fogja. Kaját ha nem alultáplált, csak a lakáson kívül kap kézből, erős ingerkörnyezetben, bármilyen pozitív viselkedés megerősítéseként ( klikkerezünk, ilyenkor ilyen formálás-elkapás kombóval). Ha mellettem jön klikk, ha leül, klikk, ha hozzám jön, klikk, meg ilyen egyedek szabott dolgokra. Félős kutyánál minden érdeklődést megerősítek, nyomulósnál minden kifordulást, stb. Max 3 hét szokott lenni, mire be illeszkednek, és átlagos városi kityaként viselkednek. Kb. A harmadik héten nyugszanak meg annyira, hogy elkezdik feszegetni a határokat, na ilyenkor kell észnél lenni.

Az új környezetben könnyebben tanulnak új szabályokat, ezt érdemes kihasználni.

milyen kutyus lesz, mesélj:)

Én nem menhelyről hoztam, hanem szaporítótól, egy idősebb kutyát, aki neki már "felesleges" volt...

totál szocializálatlan volt, félős, soha nem volt pórázon, féltette a kajáját és habzsolt, ugatott egész éjszaka, nem ment fel a lépcsőn mert tériszonyos volt...

az első időszak a bizalom kiépülése volt...minden nap séta többször, sokat töltöttem a földön, vele egy szinten (kistestű), én állítottam fel a szabályokat...elfogadott engem vezérnek, azóta minden oké:)

viszonyulás: imádtam, rajongtam érte és ez a mai napig így is van...azt el kell fogadni, hogy van olyan menhelyes kutya aki nem lesz azonnal öleb, időt kell hagyni hogy megtanulja mi az, ha szeretik:)

Ő szkeptikus volt velem, mint minden emberrel, de ez oldódott, én adtam a kaját mindig és én jelentettem a sétát, a stabil pontokat az éetében

Bizalom-kötődés: idő...nem tudod siettetni, sokat vagy vele, szabályokat, kereteket adsz neki (pl séta, étel), érezze, hogy mindig mellette leszel, bármi baj van.

Például nálunk ott fordult át, amikor tudtam, hogy ő fél az utcán, ha egy házból előreront a kutya és kerítésen át üvöltve ordít...ő mindig elfutott volna, bűjt, megállt, befékezett...egyszer vettem egy nagy levegőt, kirángattam a hátam mögül, szembe álltam vele (közben a másik kutya üvöltött), ránéztem, és mondtam neki, hogy gyere....minden kutyás kerítésnél ezt megcsináltuk, és látta, hogy ott vagyok, nincs félnivalója semmitől...azóta le se kakilja az ilyen kutyákat.

Vagy tériszonyos volt...mindig egy lépcsővel feljebb ültem és úgy hívtam...egy hónap alatt feljött:)

oké, én nem vagyok normális, én pszichológus leszek, úgyhogy én imádtam ezt az időszakot:)