FÉLŐS kutya szocializációja! Következő lépés?

Adott egy lassan egy éves, emberektől és főleg kutyáktól rettenetesen félő kutya. Engedelmes, utcához, zajokhoz szokott, de a szocializáció többi része különböző okok miatt kimaradt. Helyre szeretném hozni. A múltkor (pár napja) elvittem két másik kutyához/gazdihoz (egy semleges helyen találkoztunk). Mindkét kutya játszani szeretett volna vele, de rettentően félt tőlük. Először menekült, aztán mikor látta hogy nem szabadul, hanyattvágta magát nekik. Olyan két óra elteltével nagyon bizonytalan jeleket mutatott a játékra - úgy viselkedett, mint mikor velünk akar játszani, feltolta a fenekét, ugatott kicsit és kapkodott, de látszott hogy maga se tudja mit csinál. A másik két kutya, mivel ez új volt nekik, meghőkölt kicsit. Erre az enyém vérszemet kapott, mert látta hogy meg tudja védeni magát, és elkezdett komolyan kapkodni és morogni meg vicsorogni. Itt közbeléptem és leállítottam valahogy de utána ügyelnem kellett rá. Aztán mennünk kellett haza. Azóta ha sétálunk és kutya közelébe kerülünk (kerítés nélkül, mert kerítésre nem ugrik), beveti ezt a morgok-ugatok-és-oda-akarok-kapni-mert-tudom-hogy-akkor-békén-hagysz - hadműveletet. Persze leállítom és akkor abbahagyja de a feszültség (meg félelem) benne van.

Megbeszéltük hogy hétvégén újra találkozunk. Csak én most már szinte biztos vagyok benne, hogy a kutyám félelmében neki fog esni a másik kettőnek, mert látta hogy így eredményt ér el. Gondolom hullára fogok fáradni a folyamatos tiltástól. Az a kérdés, mit tehetnék, hogy ne csak visszafojtsam az agressziót, hanem segítsek neki elérni azt a kényes pontot, amit egyszer már szinte sikerült neki (mikor majdnem játszott)? Menni fog neki valaha is? Velünk imád játszani. Láthatja hogy nem bántják egyáltalán.

Nagyon köszönök minden segítséget előre is!